Ugrás a tartalomhoz

A Hét Szakácskönyve/Pecsenyék/Erdélyi tokány

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

A Hét Szakácskönyve

Erdélyi tokány

ElőszóLevesekLevesbe valókElőételekPástétomokMártásokÉtelekHalakPecsenyékVadhúsokFőzelékekTésztákItalokDesszertekBefőttekSüteményekTartósításÜnnepi ebédekSaláták és díszítésekKülönlegességekUtóirat


Két kiló marha felsált vagdaljunk egyenlő, diónyi nagyságú darabokba. Lábasba tegyünk egy jó nagy kanál zsírt: ha forró lesz, rakjuk bele a megmosott pecsenyét, sózzuk meg és fedjük be, aztán hagyjuk párolódni egy jó óráig. Ha elsüli a levét, mindég egy kevés vizet öntsünk reá, hogy ne piruljon meg a hús, de ne is főjön bő lében.

Mikor aztán elég puha lett a pecsenye, de azért van rajta egy merítő kanálnyi lé, tegyünk bele 6 fej laskára vágott vereshagymát, azzal is süssük negyed óráig, de egy csöpp vizet sem szabad többé reá önteni, ha a hagyma már benne van. Mikor piros lesz, és zsírig sül, de még nem ropog a hús és a hagyma, akkor van készen.

Hosszú tálban tarhonyával körítve tálaljuk. Egész Erdélyben ez a legkedveltebb sült húsok egyike; juh húsból és bárányhúsból is éppen így készül.

– Emma asszony: A Hét szakácskönyve Második kiadás, Budapest 1908.