A Hét Szakácskönyve/Főzelékek/Tökkáposzta

A Hét Szakácskönyve

Tökkáposzta

Előszó • Levesek • Levesbe valók • Előételek • Pástétomok • Mártások • Ételek • Halak • Pecsenyék • Vadhúsok • Főzelékek • Tészták • Italok • Desszertek • Befőttek • Sütemények • Tartósítás • Ünnepi ebédek • Saláták és díszítések • Különlegességek • Utóirat

Ez a lap nem szerkeszthető!

„	Egy jó nagy, de gyönge tököt meg kell a héjától és a belétől szépen tisztítani; aztán kézi gyalun gyaluljuk meg és sózzuk jól be. Ha levet eresztett, kéz között csavarjuk annyira ki, hogy a lehetőleg ne maradjon benne vízrész. Amíg evvel elbánunk, azalatt készítsünk hat személyre egy tojásnyi zsírból és egy nagy fakanál lisztből szép világospiros színű rántást jó nagy lábasban, hogy a forró rántásba azonnal bele tehessük a kicsavart tököt. Keverjük jól el, aztán azonnal öntsünk reá meleg vizet, de ne nagyon sokat, csak annyit, hogy jól el lehessen kavarni benne a rántásos tököt. Rögtön tegyünk bele sót és hat kanál jó erős ecetet; keverjük evvel is jól össze és tegyük főni, de nem lángra, mert azonnal megég és lehetetlenné válik. Ha igen sűrű lesz, még vizet is kell bele tenni, de nem sokat, mert ha a tök kezd átmelegedni, mindjárt meg is hígítja a rántás levet. Mikor a tök elég puha lesz, de még nem főtt széjjel, vegyük el a tűztől. Lehet a tököt savanyítva is készíteni. Egy nappal előbb gyalulás után, meleg sós vízbe téve, pár szelet kenyérrel, langyos meleg helyen egészen ízletes savanyú lesz. De a fent irt mód szerint jobb a tökkáposzta. A savanyított tök készítésének is ugyanez a módja; csak ecet nem kell bele és víz helyett saját levét öntsük reá. Tálaláskor tejfelt kell tetejére szórni, és forró szalonnatepertős zsírt; vagy lehet sertés karmonádlit is sütni reá.	”
– Emma asszony: A Hét szakácskönyve Második kiadás, Budapest 1908.