Ugrás a tartalomhoz

A Hét Szakácskönyve/Előételek/Tüdő savanyú-lével

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

A Hét Szakácskönyve

Tüdő savanyú-lével

ElőszóLevesekLevesbe valókElőételekPástétomokMártásokÉtelekHalakPecsenyékVadhúsokFőzelékekTésztákItalokDesszertekBefőttekSüteményekTartósításÜnnepi ebédekSaláták és díszítésekKülönlegességekUtóirat

(Becsinált)

Egy darab tüdőt tegyünk főni, borjú, sertés vagy marha tüdő is lehet, ha a tüdő megfőtt, de nem igen puhára, vegyük ki a vízből és deszkára téve vagdaljuk fel egy ujjnyi hosszú és fél ujjnyi széles laska forma darabkákba; ha felvágtuk, tegyük a tüdőt, félkilónyit, másfél liter forró sós vízbe, kevés borsot is tegyünk közé, azután készítsünk hozzá egy fakanál zsírból jó lisztes rántást ha a rántás szép rózsaszínű lett, eresszük fel fél pohár hideg vízzel és úgy fordítsuk a tüdő közé; ha a rántással kevés ideig forraltuk a tüdőt, tegyünk bele egy egész citromnak a levét.

A héjat és belső részét nem kell a citromnak bele tenni, mert azok meg keserítenék. Lehet jó erős borecettel is megsavanyítani.

– Emma asszony: A Hét szakácskönyve Második kiadás, Budapest 1908.