Állatok/Bogarak/Futóbogárfélék
Futóbogárfélék
- (Carabidae, Syn: -)
- Más neve(i): futrinkafélék
- A futóbogárfélék a rovarok osztályában bogarak rendjébe, ezen belül a ragadozó bogarak alrendjébe tartozó család. 2020-ig körülbelül 30 ezer fajukat írták le.
- Az egész Földön megtalálni őket; a legtöbb faj a mérsékelt övben él. Mintegy 2700 fajuk él Európában (Futrinkák). Magyarországon 13 alcsalád mintegy 650 faja ismert, illetve feltételezett.
- Alakjuk és színük is igen változatos. Fejük nagy, előreálló (orthognath típusú), de általában keskenyebb, mint az előtor, oldalt nem terjed túl a csápok tövén.[2]
- A növényevő fajok rágói rövidek, de erős, a ragadozó fajokéi hosszabbak, néha egymást keresztezik; a zsákmány megragadását és széttépését fogak segítik. Állkapcsi tapogatójuk négyízű. Csápjaik a homlok oldalszegélye alatt, a rágok töve mögött erednek.[3] Csápjuk általában hosszú (legalább olyan hosszú, mint a fej és az előtor hossza együtt). A csáp mindig fonalas — sohasem bunkós, fésűs vagy lemezes; a fülescsápúfutó-formák (Paussinae) fajainál azonban az utolsó csápízek aránytalanul megnagyobbodtak.
- Oldalt kiálló szemük nem feltűnően nagy, sőt gyakran igen kicsi. A barlangokban vagy mélyen a földben élő fajok szeme gyakran hiányzik, egykori helyét csak világos folt jelzi.
- A legtöbb faj szárnyfedője hátul lekerekített, a potrohot teljesen fedi. Az előtor háta jellemzően széles, gyakran szív alakú. Felülete általában hosszanti irányban rovátkolt, vagy sorokba rendezett pontsorokkal borított. A röpképtelen fajok szárnyfedői összenőttek, a hártyás szárnyak különböző mértékben elcsökevényesedhetnek.
- Potrohukon hat haslemez látható, ami jól megkülönbözteti őket a bogarak többségét összefogó mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjének fajaitól, amelyek hasán csak öt lemez látható.
- Lábuk általában hosszú, vékony de erősek, a gyors futásra alkalmas; egyes rövidebb és vastagabb lábú (főleg növényevő) fajok nehézkesebben mozognak. A föld alatt élő fajok mellső lábai ásólábakká alakultak.
- Egyes taxonok végbele mellett páros bűzmirigyet találunk. Ezek metakrilsavat és más vegyületeket tartalmazó váladékát veszélyhelyzetben lövellhetik ki.
- A megnyúlt testű lárvák fejének mindkét oldalán 4–6 pontszem helyezkedik el. Csápjaik négy ízűek, rágóik sarló alakúak. Bábjuk rendszerint fehér, rajta jól kivehető az előreálló fej, valamint a szájrészek, szárnyak, lábak stb. körvonalai.
- A fajok nagyobb része gyorsan mozgó éjszakai vagy nappali ragadozó. Többnyire más rovarokat (főleg rovarlárvákat), férgeket, csigákat zsákmányolnak.
- Az éjszaka aktív fajokat jellemzően vonzzák a fények. Városokban rajzásszerűen, egy-két hetes turnusokra főleg a növényevő nagy selymesfutrinka (Harpalus rufipes), és a különböző gyászfutó fajok tűnhetnek fel tömegesen.
- A közhiedelemmel ellentétben viszonylag sok fajuk növényevő (elsősorban magevő), ezek közül egyesek alkalomadtán számottevő mezőgazdasági károkat okozhatnak. Ilyen például a gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides), amelynek lárvája a gabonafélék leveleit, imágója az érőfélben lévő szemeket fogyasztja.
- A ragadozó fajok igen változatos élőhelyeken fordulnak elő: avar és moha között, kövek vagy rögök alatt, odvas fatönkökben stb.
- Egyesek csak homokos vagy iszapos talajon találhatók, mások a barlangi életmódhoz alkalmazkodtak, megint mások mélyen a földbe ássák magukat.[4] Jellemző reakciójuk, hogy ha veszélyt éreznek, megtorpannak és szétterpesztett lábakkal a földre lapulnak; ez a jelenség a tanatózis (Futrinkák).
- A nőstények által lerakott peték száma erősen fajfüggő; néhány és több száz között változik. Egyes fajok eljutottak a primitív ivadékgondozásig, amennyiben őrzik a petéket. A lárva a harmadik stádium után bábozódik. Ehhez a legtöbb faj lárvája kamrát váj magának a földbe vagy korhadt fába, és abban bábozódik. Az átalakulás egy évig is eltarthat (a kisebb fajoké gyorsabb).
- Az antropogén hatásokra többnyire érzékenyen reagálnak, ezért ezt jelző bioindikátornak is használják őket (Futrinkák).
Rendszertani felosztásuk
- A családot a 2020-as években 22 recens és 2 kihalt alcsaládra osztják. Közel két tucat nem besorolása, illetve elkülönítése megoldatlan.
Recens alcsaládok:
- Apotominae
- Pöfögőfutóformák (Brachininae)
- Busafutóformák
- Futrinkaformák (Carabinae)
- Homokfutrinka-formák (Cicindelinae)
- Cicindinae
- Iszapfutóformák (parti futrinkaformák család: Futrinka-félék (Carabidae) Elaphrinae
- Gehringiinae
- Lomhafutóformák
- Hiletinae
- Loricerinae
- Melaeninae
- Migadopinae
- Partfutóformák (futóbogarak)(Nebriinae)
- Nototylinae
- Gömböcfutóformák (Omophroninae)
- Ligetfutóformák (Patrobinae)
- Fülescsápúfutó-formák (Paussinae)
- Hengeresfutó-formák (Psydrinae)
- Vájárfutóformák (Scaritinae)
- Siagoninae
- Fürgefutoncformák (Trechinae)
Kihalt alcsaládok:
- Egyes rendszertanászok elkülönítik a Pterostichinae alcsaládot is; (az ITIS szerinti felosztásban ez Pterostichitae néven a Harpalinae alcsalád része)
Lásd még: Magyar Wikipédia:Futóbogárfélék
