Észak-Indiában a szaftos koftákhoz, karikhoz inkább csapátit vagy nánt esznek, Dél-Indiában pedig a purit, parátát és a doszát kedvelik. A töltött parátákat reggelire teával, ebédre pedig joghurttal szolgálják fel. A roti, olyan mint a puha kenyér, a papírvékony, fűszeres papádot pedig Indiaszerte mindenhol ropogtatják.
Az élesztő nélküli, sütőben sütött, kerek formájú kenyérfélék viszonylag könnyen elkészíthetők, egészségesek, különösen, ha nem fehér lisztből, hanem teljes őrlésű (Graham) lisztből készítjük. Ahogyan Gandhi mondta: "Legjobb a jól megtisztított búzából otthon őrölt liszt. Ezt a lisztet már nem kell átszitálni. A belőle készült kenyér jóízű és puha. Tovább elég, mint a pékkenyér, hiszen táplálóbb és kevesebb kell belőle."
A legegyszerűbb indiai lepény-kenyér a csapáti, mely tulajdonképpen víz és liszt keveréke. A különböző - borsóval, karfiollal vagy krumplival töltött paráták, valamint a purik szintén forró fémserpenyőben sülnek, ám itt ghít (vajat) is használnak. A nyers tésztákat alaposan kinyújtják és kerek formára nyújtják.
Hogy a tészták mennyire fúvódnak fel az függ a sütési hőtől és a búza sikértartamától. Réteslisztet ne használjunk!
