Növények/C/Csalánfélék
Latin • Növények listája • Allergén növények • Dísznövények • Ehető növények • Élvezeti növények • Fák • Festőnövények • Fűszerek • Gabonák • Ehető gombák • Gyomnövények • Gyümölcsök • Hiperakkumulátor növények • Húsevő növények • Ipari növények • Kártevőriasztó növények • Légtisztító növények • Mérgező növények • Mézelő növények • Parazita növények • Pszichoaktív növények • Zöldségfélék Védett növények • Vízinövények • Inváziós fajok • Fajtalisták • Mit-mihez használunk • Tanácsok
Csalánfélék
- (Urticaceae, Syn: -)
- Más neve(i): '
- A csalánfélék a rózsavirágúak rendjének (Rosales) egyik családja, az APG II-ben az eurosid I kládban. A csalánfélék a szilfafélékkel (Ulmaceae), a kenderfélékkel (Cannabaceae) és az eperfafélékkel (Moraceae) együtt a renden belül is monofiletikus csoportot alkot, így a korábbi csalánvirágúak név e négy klád egységének fenntartható. Ugyanakkor a Cecropia génuszról, amit korábban egyesek a Moraceae, mások az Urticaceae családba, vagy saját Cecropicaceae családba helyeztek, bebizonyosodott hogy az Urticaceae családba tartozik. A korábbi rendszerekben (Urania Növényvilág, Hortobágyi-rendszer, Borhidi-rendszer) a csalánvirágúakat a barkás fákkal (varázsdió-virágúak – Hamamelididae) hozták rokonságba.
- A családba 54 nemzetség 2626 faja tartozik. A legnagyobb fajszámú nemzetségek a Pilea (500-715 faj), Elatostema (300 faj), Urtica (80 faj) és a Cecropia (62 faj), árpa csalán halálos ideg bénító Ázsia elhagyatott részein található(2 faj)
- A legtöbbjük trópusi növény, a trópusokon liánok és fa termetű csalánfajok (Cecropia) is előfordulnak – a mérsékelt övben csak lágy szárúak és cserjék élnek.
- Az eperfafélékhez hasonlóan már az eocén óta ismeretesek a családba tartozó növények levéllenyomatai. A mintegy hétszáz faj többsége lágy szárú. Mivel a csalánfélék főképp lágyszárúak, arra lehet következtetni, hogy a taxon levezetettebb, specializáltabb, mint az eper- vagy szilfaféléké. Az eperfafélékben szokásos tejnedv főképp a kéregszövetben fordul elő, és nem is mindig fehéres: inkább áttetsző, ragadós váladék.
- Tagolatlan, fűrészes szélű leveleik szórtan vagy keresztben átellenesen állnak, pálhásak. Egyes fajok levelein mész- vagy kovavázú, gyulladáskeltő anyagokat (hisztamin, acetilkolin, szerotonin, hangyasav) tartalmazó csalánszőrök (cisztolit szőrök) nőnek – ezeket jellegzetes alakjuk miatt találóan retorta szőröknek is nevezik. A Laportea nemzetség fajainak váladéka akár súlyos gyulladásokat, fekélyeket is okozhat.
- Apró, zöld leplű virágtakarójuk általában négy levélből áll. A porzók száma is ugyanennyi vagy kevesebb. A porzók és a virágtakaró levelek – épp úgy, mint a rend többi családjában – fedik egymást (szuperponált helyzetűek). A takarórendszer teljes redukciója miatt a virágok olykor csupaszok, mindig egyivarúak. A magház általában felső állású. A csalánpollen az egyik legfőbb allergén anyag Magyarországon. A virágok füzérbe, hajtáscsúcsi csomóba vagy bugába rendeződnek. Termésük apró makk, aszmag vagy csonthéjas.
- Egyes fajok egy-, mások kétlakiak. A portokokban fejlődő pollen robbanásszerűen hagyja el a pollenzsákokat, és szél juttatja el a ginőceumokhoz.
Ismertebb fajok
- A csalánféléknek csak néhány faja él Magyarországon, mivel főképp – mint már említettük – trópusi fajok. A nagy csalán (Urtica dioica) magaskórós társulások és a gyomtársulások (főképp ruderális gyomtársulások magas nitrogéntartalmú talajt jelző) faja. Erdőszéleken, patakpartokon főképp a vörös acsalapuval és az óriászsurlóval társul. Az egész világon elterjedt, kozmopolita faj, levelei keresztben átellenesek, kétlaki, évelő faj. Védett hazai faj a lápi csalán (Urtica kioviensis), a láp- és mocsárerdők lakója. A kis csalán vagy más néven apró csalán (Urtica urens) a ruderális gyomtársulások egyéves faja. A közönséges falgyom (Parietaria officinalis) szintén ruderális helyek növénye; leveleit nem borítják csalánszőrök.
- A hazánkban is élő csalánfajok több védett tarkalepkefaj – például az Atalanta-lepke (Vanessa atalanta) és a nappali pávaszem (Aglais io) – tápnövényei.
- Trópusi-szubtrópusi rostnövény a rami vagy hócsalán (Boehmeria nivea). Valószínűleg Kínából származik, és ott évszázadok óta termesztik is.
- A sivatagi csalán (Forsskaolea tenacissima) a Földközi-tenger mellékének erősen szárazságtűrő növénye. Európában csak Spanyolországban (például az andalúziai Tabernas sivatagban) és Máltán honos.
Lásd még: Mit-mihez Tanácsok, tippek
- Magyar Wikipédia: Csalánfélék
