Ugrás a tartalomhoz

Növények/B/Buborcs boglárka

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A lap mérete: 2640 bájt

Növények

Buborcs boglárka

Buborcs boglárka
Buborcs boglárka
(Ranunculus sardous, Syn: -)
Más neve(i): -


Buborcs boglárka a boglárkavirágúak rendjébe és a boglárkafélék családjába tartozó faj.
Európában őshonos, elterjedt Nyugat-Ázsia és Észak-Afrika bizonyos területein, de Észak-Amerika nyugati részein is előfordul.
A csíranövény kissé húsos sziklevelei 5–6 mm-esek, tojásdadok, csúcsuk lekerekített, nyelük rövid. Az első levél majdnem négyszögletű körvonalakkal rendelkezik, csúcsán azonban háromfogú: ezeknek a fogaknak a kicsípése majdnem egyenes, enyhén domborodik.[3]
A kifejlett növény magassága általában 10–45 cm, de 5 és 60 között is lehet. Gyökérzete bojtos. Szára egyenes, kevés elágazású, szőrtelen vagy ritka szőrrel borított. Szőrös levelei 2,5–10 cm-esek, hármasan szeldeltek, levélszeletkéi továbbhasadtak, lekerekített alakúak; gyakori, hogy a középső szeletke hosszabb az oldalsóknál.
Alsó levelei nyelesek, a felsők ülők. Csészelevelei 3–6 mm-esek, visszahajlók, rövid szőrűek. Általában öt, sárga, obovális alakú sziromlevele van, ezek 7–10 mm hosszúak és 5–8,5 mm szélesek. Számos porzója van, ezek többnyire hosszabbak a termőnél, a portokok 1,2–1,8 mm-esek.


Termése 2–3 mm-es aszmag. Az aszmagcsoport kerekded, de az azt alkotó egyes aszmagok laposak, tojásdadok, éles szegélyűek. Csőrük egyenes vagy enyhén görbült, felfelé hajló, bordázott. Színűk barna, felületük finoman pontozott.
Nedves és szikes réteken, mezőgazdasági művelés alatt álló területeken többfelé gyakran előfordul, jellemzően 300 méteres tengerszint feletti magasságok alatt. Magyarország nedves szántóin országszerte előfordul, de a művelt területeken legfeljebb szálanként. Feltört vagy taposott legelőkön gyakoribb.


Lásd még: Növények gyógyhatása Mit-mihez Natúr gyógytea Tanácsok, tippek


Magyar Wikipédia: Buborcs boglárka
A Wikimédia Commons tartalmaz Buborcs boglárka témájú médiaállományokat.