Kertészet/Kártevők/Csótányok
Csótányok
 A csótányok (Blattodea), (Blattoptera) vagy (Blattaria) a rovarok osztályába tartozó rend. Elterjedésük[szerkesztés]A csótányok világszerte elterjedtek, a sarkvidékek kivételével. A legtöbb faj a trópusokon él. Megjelenésük[szerkesztés]A csótányok hossza fajtól függően 1-6 centiméter. E rovaroknál a tor a legerősebb és legstabilabb testrész. A potroh a legpuhább és csupán gyengén fejlett izmokkal ellátott testrész, ez tartalmazza a rovarok legtöbb szervét. A jól fejlett, pajzzsal védett fejen mindenekelőtt rágásra kiképzett szájszervek találhatók. A fejből két hosszú, sok ízből álló csáp nyúlik ki. Éjszakai életmódot folytatnak, amit segít nagy, összetett szemük. A két szárnypár a tor mentén egymás fölött helyezkedik el, a felső pár erős, és csak védő szerepe van. Rossz repülők, több faj nősténye a szárnyait is elvesztette. Bűzmiriggyel rendelkeznek. Életmódjuk[szerkesztés]A csótányok éjjel aktívak, és túlnyomórészt magányosak, de időnként nagy csapatokban jelennek meg. Táplálékuk, melyet éles szaglásukkal keresnek[1], igen változatos; lehet növényi és állati eredetű. A rovarok mintegy 6 hónapig élnek. Keringés[szerkesztés]A szív a tergitek alatt a középsíkban található, a test teljes hosszában. Két részből áll, a hátsó szakasz a tulajdonképpeni szív, amely 12 darab kamrából (ampulla) áll, amelyek előtt mindkét oldalon, billentyűkkel záródó nyílások (ostiumok) vannak. Az elülső szakasz a tor második szelvényétől az agydúcig tart, ez a főér (aorta). A kamra izomzatának elernyedésekor (diastole) a haemolympha a nyílt ostiumokon (nyílásokon) keresztül a szív üregébe áramlik. A kamrák hátulról előlre terjedő kontrakciós hulláma (systole) következtében záródnak az ostiumok, a haemolympha az aortába préselődik. A potrohban 4 pár, a torban 2 pár harántedény van, ezek betorkollásánál kis billentyűk vannak, amelyek a szívben előlreáramló haemolymphát a szervezet szükségletének megfelelően az oldaledényekbe irányítják. Az oldaledények falában nincs izomréteg. Az aortában előlreáramló haemolympha a relatív túlnyomást létesít a fejben, ezért a folyadék az alacsonyabb nyomású területek felé fog áramlani. A ventralis diaphragma izomzatával és lassú kontrakciójával a hasdúclánc körül létesít kismértékű túlnyomást, a haemolympha dorsalis irányba fog folyni. Ez inkább a pericardialis sinusban levő relatíve alacsonyabb nyomás miatt van így, ugyanis a dorsalis diaphragma izmosabb szerv, nyugalmi állapotban ív alakban hajlott, és benne szelvényenként legyező izmok futnak. Összehúzódásukkor a diaphragma domborulata megszűnik, vízszintes helyzetet fog elfoglalni. A pericardialis sinus térfogata nő, nyomása csökken, a haemolympha a perivisveralis térből ide fog áramlani. Innen aztán a szív újra, a fejbe, illetve az oldaledényekbe pumpálja tovább a haemolymphát. Szaporodásuk[szerkesztés]A szaporodási időszak fajtól és éghajlattól függően változó. Petéiket nem egyenként rakják le, hanem mirigyeiknek megkeményedett váladékával körülvett petetokokban (ootheca), (kokon). Egy ilyen petetokban 5-50 pete lehet. Egyes fajok magukkal cipelik a petetokot, mások pedig elevenen hozzák világra kicsinyeiket. A kifejlődéshez rendszerint 30-60 nap kell, a hőmérséklettől és a levegő nedvességtartalmától függően. Az egészen fiatal csótányok fehérek, de néhány órán belül színt kapnak. Felnőtt csótánnyá rendszerint 3-6 hónap után fejlődik ki egy fiatal egyed. Női ivarszervek[szerkesztés]A páros petefészek (ovarium) 8-8 petecsőből (ovariolum) áll, amelyek a potroh harmadik szelvényének tergitjéhez végfonállal (filum terminale) kapcsolódnak. A végfonál után a csírakamra (germarium) következik, ebben lesznek az őscsírasejtekből petesejtek. A csírakamra alsó szakaszában a petesejtekhez praefollicularis sejtek kapcsolódnak és így haladnak tovább a szikkamrába (vitellarium). A praefollicularis sejtejből egyrétegű táplálóréteg (folliculushám) képződik, amelynek sejtjei zsírokat, glikogént vesznek fel és beépítik a petesejt szikanyagába. A szikképzés után a folliculushám sejtjei peteburkot (chorion) képeznek. Ezen egy nyílás van, a micropyle, később itt tudnak a hímivarsejtek a petesejthez jutni. A nőstény párzóképes állapotba kerül, ahogy az első petesejtek a szikkamrába kerülnek. A petecsövek kivezetőcsővei egyesülnek, belőlük lesz a két petevezető (oviductus), amelyek hamarosan egyesülnek hüvellyé (vagina), ami már páratlan. A vagina két oldalán ondótartályok (receptaculum seminis) vannak és ezek mirigyei (ez páratlan). Az ondótartályokban tárolódnak a párzótárs hímivarsejtjei, a mirigyek pedig táplálják azokat. A járulékos mirigy páros szerv, mely apró, fehér csővekből épül fel. Kivezetőcsövük a csökevényes tojócső lemezei között nyílik, feladata a petetok (ootheca) falának képzése. A vagina alatt költőtasak nyílik, ami egy köztakaró-visszatűrődés, egy vakzsák, ami a torig visszahúzódik. Falát cuticula borítja, sok körkörös és hosszanti izma van és sűrű a tracheahálózata. A külső ivarszerveket alulról a nagy felületű subgenitalis lemez fedi el. Legfelül paraproct lemezek vannak, rajtuk találhatók a cercusok és közöttük nyílik az anus. A paraproct lemezek alatt találhatók a valvulák (feladatuk: párzásban, a peterakásban, a peték újrafelvételében van szerepük) amelyek a tojócső (ovipostor) elcsökevényesedett maradványai. Közöttük nyílik a járulékos mirigy kivezetőcsöve, alattuk pedig a hüvely nyílása látható, a vagina alatt pedig a költőtasak nyílása található. Hímivarszervek[szerkesztés]A fehér, apró, gömb alakú herék (testis) a 7. potrohszelvény tergitjéhez rögzülnek. A spermiumok valószínűleg folyamatosan érnek meg a herékben. Az ondóvezető (ductus deferens) a járulékos mirgy tövéhez juttatja a hímivarsejteket, ismeretlen a funkciója. Széles kivezetőcsövébe torkollanak az ondóvezetők ezért ondóhólyagnak (vesicula seminalis) is nevezik. Ez a páratlan ondókilövellő csőben (ductus ejaculatorius) folytatódik. Ehhez egy összetett csöves mirigy, a phallus-mirigy csatlakozik, ami spermatophorávál alakítja a spermiumokat. A külső ivarszervekek felett láthatók a paraproct lemezek, a cercusok és az anus. Ezek alatt a horog formájú, aszimmetrikus külső ivarszervek találhatók. Oldalsó részeik, a paramerek a párzáskor történő összekapcsolódást biztosítják. Ettől medialisabban fekszik a hypophallus - ennek belsejében van a penis, rajta nyílik az ondókilövellő cső. Rendszerezés[szerkesztés]A rendbe az alábbi családok tartoznak.
br/>
Források, jegyzetek[szerkesztés]
|
