Kertészet/Kártevők/Csótányok

Csótányok

---

A csótányok (Blattodea), (Blattoptera) vagy (Blattaria) a rovarok osztályába tartozó rend. Elterjedésük A csótányok világszerte elterjedtek, a sarkvidékek kivételével. A legtöbb faj a trópusokon él. Megjelenésük A csótányok hossza fajtól függően 1-6 centiméter. E rovaroknál a tor a legerősebb és legstabilabb testrész. A potroh a legpuhább és csupán gyengén fejlett izmokkal ellátott testrész, ez tartalmazza a rovarok legtöbb szervét. A jól fejlett, pajzzsal védett fejen mindenekelőtt rágásra kiképzett szájszervek találhatók. A fejből két hosszú, sok ízből álló csáp nyúlik ki. Éjszakai életmódot folytatnak, amit segít nagy, összetett szemük. A két szárnypár a tor mentén egymás fölött helyezkedik el, a felső pár erős, és csak védő szerepe van. Rossz repülők, több faj nősténye a szárnyait is elvesztette. Bűzmiriggyel rendelkeznek. Életmódjuk A csótányok éjjel aktívak, és túlnyomórészt magányosak, de időnként nagy csapatokban jelennek meg. Táplálékuk, melyet éles szaglásukkal keresnek, igen változatos; lehet növényi és állati eredetű. A rovarok mintegy 6 hónapig élnek. Keringés A szív a tergitek alatt a középsíkban található, a test teljes hosszában. Két részből áll, a hátsó szakasz a tulajdonképpeni szív, amely 12 darab kamrából (ampulla) áll, amelyek előtt mindkét oldalon, billentyűkkel záródó nyílások (ostiumok) vannak. Az elülső szakasz a tor második szelvényétől az agydúcig tart, ez a főér (aorta). A kamra izomzatának elernyedésekor (diastole) a haemolympha a nyílt ostiumokon (nyílásokon) keresztül a szív üregébe áramlik. A kamrák hátulról előlre terjedő kontrakciós hulláma (systole) következtében záródnak az ostiumok, a haemolympha az aortába préselődik. A potrohban 4 pár, a torban 2 pár harántedény van, ezek betorkollásánál kis billentyűk vannak, amelyek a szívben előlreáramló haemolymphát a szervezet szükségletének megfelelően az oldaledényekbe irányítják. Az oldaledények falában nincs izomréteg. Az aortában előlreáramló haemolympha a relatív túlnyomást létesít a fejben, ezért a folyadék az alacsonyabb nyomású területek felé fog áramlani. A ventralis diaphragma izomzatával és lassú kontrakciójával a hasdúclánc körül létesít kismértékű túlnyomást, a haemolympha dorsalis irányba fog folyni. Ez inkább a pericardialis sinusban levő relatíve alacsonyabb nyomás miatt van így, ugyanis a dorsalis diaphragma izmosabb szerv, nyugalmi állapotban ív alakban hajlott, és benne szelvényenként legyező izmok futnak. Összehúzódásukkor a diaphragma domborulata megszűnik, vízszintes helyzetet fog elfoglalni. A pericardialis sinus térfogata nő, nyomása csökken, a haemolympha a perivisveralis térből ide fog áramlani. Innen aztán a szív újra, a fejbe, illetve az oldaledényekbe pumpálja tovább a haemolymphát. Szaporodásuk A szaporodási időszak fajtól és éghajlattól függően változó. Petéiket nem egyenként rakják le, hanem mirigyeiknek megkeményedett váladékával körülvett petetokokban (ootheca), (kokon). Egy ilyen petetokban 5-50 pete lehet. Egyes fajok magukkal cipelik a petetokot, mások pedig elevenen hozzák világra kicsinyeiket. A kifejlődéshez rendszerint 30-60 nap kell, a hőmérséklettől és a levegő nedvességtartalmától függően. Az egészen fiatal csótányok fehérek, de néhány órán belül színt kapnak. Felnőtt csótánnyá rendszerint 3-6 hónap után fejlődik ki egy fiatal egyed. Női ivarszervek A páros petefészek (ovarium) 8-8 petecsőből (ovariolum) áll, amelyek a potroh harmadik szelvényének tergitjéhez végfonállal (filum terminale) kapcsolódnak. A végfonál után a csírakamra (germarium) következik, ebben lesznek az őscsírasejtekből petesejtek. A csírakamra alsó szakaszában a petesejtekhez praefollicularis sejtek kapcsolódnak és így haladnak tovább a szikkamrába (vitellarium). A praefollicularis sejtejből egyrétegű táplálóréteg (folliculushám) képződik, amelynek sejtjei zsírokat, glikogént vesznek fel és beépítik a petesejt szikanyagába. A szikképzés után a folliculushám sejtjei peteburkot (chorion) képeznek. Ezen egy nyílás van, a micropyle, később itt tudnak a hímivarsejtek a petesejthez jutni. A nőstény párzóképes állapotba kerül, ahogy az első petesejtek a szikkamrába kerülnek. A petecsövek kivezetőcsővei egyesülnek, belőlük lesz a két petevezető (oviductus), amelyek hamarosan egyesülnek hüvellyé (vagina), ami már páratlan. A vagina két oldalán ondótartályok (receptaculum seminis) vannak és ezek mirigyei (ez páratlan). Az ondótartályokban tárolódnak a párzótárs hímivarsejtjei, a mirigyek pedig táplálják azokat. A járulékos mirigy páros szerv, mely apró, fehér csővekből épül fel. Kivezetőcsövük a csökevényes tojócső lemezei között nyílik, feladata a petetok (ootheca) falának képzése. A vagina alatt költőtasak nyílik, ami egy köztakaró-visszatűrődés, egy vakzsák, ami a torig visszahúzódik. Falát cuticula borítja, sok körkörös és hosszanti izma van és sűrű a tracheahálózata. A külső ivarszerveket alulról a nagy felületű subgenitalis lemez fedi el. Legfelül paraproct lemezek vannak, rajtuk találhatók a cercusok és közöttük nyílik az anus. A paraproct lemezek alatt találhatók a valvulák (feladatuk: párzásban, a peterakásban, a peték újrafelvételében van szerepük) amelyek a tojócső (ovipostor) elcsökevényesedett maradványai. Közöttük nyílik a járulékos mirigy kivezetőcsöve, alattuk pedig a hüvely nyílása látható, a vagina alatt pedig a költőtasak nyílása található. Hímivarszervek A fehér, apró, gömb alakú herék (testis) a 7. potrohszelvény tergitjéhez rögzülnek. A spermiumok valószínűleg folyamatosan érnek meg a herékben. Az ondóvezető (ductus deferens) a járulékos mirgy tövéhez juttatja a hímivarsejteket, ismeretlen a funkciója. Széles kivezetőcsövébe torkollanak az ondóvezetők ezért ondóhólyagnak (vesicula seminalis) is nevezik. Ez a páratlan ondókilövellő csőben (ductus ejaculatorius) folytatódik. Ehhez egy összetett csöves mirigy, a phallus-mirigy csatlakozik, ami spermatophorávál alakítja a spermiumokat. A külső ivarszervekek felett láthatók a paraproct lemezek, a cercusok és az anus. Ezek alatt a horog formájú, aszimmetrikus külső ivarszervek találhatók. Oldalsó részeik, a paramerek a párzáskor történő összekapcsolódást biztosítják. Ettől medialisabban fekszik a hypophallus - ennek belsejében van a penis, rajta nyílik az ondókilövellő cső. Rendszerezés A rendbe az alábbi családok tartoznak. Eleven-tojó csótányok (Blaberidae) Kis-csótányok (Blattellidae = Ectobiidae) Csótányfélék avagy nagycsótányok (Blattidae) Cryptocercidae Polyphagidae Nocticolidae br/> Növények Termesztett gyümölcsök Vadgyümölcsök Déligyümölcsök Gabonák Zöldségfélék Ehető gombák Fűszerek Gyógynövények Fogyasztható növények Dísznövények Ipari növények Festőnövények Védett növények Tünethatározó Baktériumos betegségek Gombabetegségek Fitoplazmás betegségek Peronoszpórafélék A vírusos betegségekről Vírusos betegségek Nem fertőző betegségek Férgek Csigák Rovarok Lepkék Kétéltűek Emlősök Növényvédők Adalékok Csávázószerek Gombaölő szerek Gyomirtó szerek Lemosó szerek Rovarölő szerek Talajfertőtlenítő szerek Vadriasztó szerek Egyéb szerek Permetezési napló Permetlé töménysége Naptár Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December Gyomnövények Forrás: Magyar Wikipédia: Csótányok Források, jegyzetek Alfred Brehm: Az állatok világa (2000) Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven). ISBN 963-86092-0-6.  Forrás: Magyar Wikipédia:, Csótányok, 2011. március 1., 06:26 (CET)