Címerhatározó/Szapolyai címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ch
Hat. kulcsok
EGY (I.)
OSZ (I.)
Mutató


Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Szapolyai, Szapolyay, Zápolya család címerével foglalkozik.


szepesi Szapolyai[szerkesztés]

Szapolyai.png
Coa Hungary Family Szapolyai.svg
Coa Hungary Family Szapolyai Barbara.svg



A család rövid története[szerkesztés]

Özvegy Zápolyai Istvánné emlékcímere
Özvegy Zápolyai Istvánné, Hedvig tescheni hercegnő emlékcímere.jpg
Corvina-kódex a Szapolyaiak könyvtárából, 1485–1490. Szapolyai-címeres első oldal
Izabella sírja a gyulafehérvári székesegyházban, 1559 körül
Részlet János Zsigmond szarkofágjáról a gyulafehérvári székesegyházban, 1571 körül

A Szapolyai család nevét Zápolya faluról kapta. Horváth Richárd, történész szerint Szapolya, vagy Zapolje egy Valkó megyei település. Istvánffy Miklós Historiarum de rebus Ungaricis című műve szerint Zápolya falu Szlavóniában, Csázma közelében volt, amely a török hódoltság alatt pusztult el. A család első tagja Benedek volt az Anjouk korában. Ennek fia Tamás csanádi püspök (1350), kalocsai (1359), majd esztergomi érsek (1367-1375). A kisnemesi család felemelkedése a Hunyadiak alatt következett be. Kubinyi András szerint Szapolyai Imre Hunyadi János törvénytelen gyermeke, azaz Mátyás király féltestvére volt. Az első nevezetes Szapolyai, „Vajdafi’’ László volt, aki Mátyás király idején vált ismertté az udvar körében. László fiai váratlanul magas tisztségeket töltöttek be Mátyás udvarában, aki a főrendek közé emelte őket. A család hatalmának megalapozója Szapolyai Imre (?–1487. szeptember 12.) volt, aki elnyerte a „Szepesség örökös grófja” címet. Pályája csúcsán horvát bán (1463-1465) és nádor (1486. jún.-1487. szept.) volt. Felesége Bebek Orsolya, aki által a család megszerezte Bebek Imre várait, miután az fiú utód nélkül meghalt. Imre idősebb öccse Miklós erdélyi püspök (1461-1468) lett. A legfiatalabb fivér, István (-1499. december 25, Pápa) II. (Jagelló) Ulászló uralkodása idején 1492. márciusa és 1499. dec. 23-a között a nádori tisztséget is betöltötte, ráadásul megszerezte magának a harmicadvám feletti felügyeletei jogot. Bonfini Szepesi Istvánnak nevezte. A három fiú testvére (valószínűleg huga) Szapolyai Orsolya, aki Derencsényi családba házasodott be. A Dunántúlon a Porvai Pálos Kolostorban maradt fenn sírkőtöredéke. A fiúk közül gyermekei csak Istvánnak voltak, János, a későbbi király és György (1488. k. – Mohács, 1526. augusztus 29.).

A Szapolyai család nemzetközi elismerését István fia, Szapolyai János (Szepesvár, 1487. - Szászsebes, 1540. július 17/21.) vívta ki, mikor testvérét, Borbálát 1512-ben feleségül adta I. (Jagelló) Zsigmond lengyel királyhoz (1506-1548), akinek egy lányt adott, Jagelló Hedvig, a majdani Joachim II Hektor Brandenburgi választó-fejedelem felesége lesz. A Borbála házassága létrejöttében János anyjának, Hedvig mazóviai hercegnőnek is nagy szerepe volt. Szapolyai János erdélyi vajda (1510. nov. 10.-1526. nov. 10.) 1514-ben leverte Dózsa György parasztfelkelését. 1516-ban egyezséget kötött Brandenburgi György őrgróffal és Perényi Imre nádorral a Corvin-vagyon felosztásáról. 1526. augusztus 29.-én Mohácsnál elesett Szapolyai János testvére, György szepesi ispán is. II. Lajos halála után azonnal bejelentette trónigényét a magyar trónra. Az 1526. évi tokaji országgyűlésen októberben magyar királlyá választották. 1526. december 17.-én a Habsburg-párti rendek Pozsonyban királlyá kiáltották ki Ferdinándot, melynek következménye az ország kettészakadása és a két király háborúja lett.

I. János 1540. július 17.-én szélhűdésben meghalt, de felesége, Izabella lengyel főhercegnő még az év július 10-én fiúgyermeknek adott életet. Halálos ágyán királlyá választatta fiát, János Zsigmondot (1540. július 17.-1571. március 14.). A szultán seregei kardcsapás nélkül elfoglalták Budát, aki János Zsigmondot, Izabellát és hű emberét, Fráter Györgyöt Erdélybe küldte, melyet évi adófizetés fejében rájuk bízott. Ezzel megtörtént az ország három részre szakadása. János Zsigmond és Miksa 1570-ben a speyeri egyezményben rendezte Erdély közjogi helyzetét, melynek értelmében János Zsigmond lemondott a „választott magyar király” címről, és mint fejedelem tovább uralkodhatott Erdély és a Részek felett, amelyek együtt Magyarország elválaszthatatlan részét képezik. Az így létrejött fejedelemséget János Zsigmond fiú utódai öröklik, viszont kihalásuk esetén az országrész a magyar királyra száll. Sajnos a fejedelem 1571. március 14-én fiú utód nélkül meghalt, viszont a fejedelemség nagynénje férje, Báthori István által fennmaradt.

Családi címerek[szerkesztés]

Nagy Iván szerint (X. 490) a család ősi címere az angyal által tartott egyszerű pajzs, benne egyszarvúval, amint az István nádor 1495-ös pecsétjén is látható. (Lásd Wágner, Analecta Scepus IV. 44.) Hogy a farkas miként került a címerbe, nem teljesen világos. Ez sérült pecsétnyomatok által, az egyszarvú félreértermezése nyomán is kialakulhatott, de családi hagyomány is lehet mögötte. Nagy Iván szerint a farkast címerbővítésként Imre vagy valamelyik testvére (talán István) nyerhette Mátyás királytól vagy II. Ulászlótól 1492 előtt, amit a pecsétnyomatok összehasonlítása is gazolni látszik. A farkas gyakran tart kettős keresztet is a mancsában. (Lásd CNH, No. 320, WAU 22-28 füzet, 435. tábla.) Gróf Hans (Johann) Jakob Fugger Ehrenspiegel des Hauses Österreich című művének 733. lapján Szapolyay Imre címere vörös mezőben hármas halomból kiemelkedő farkas. István nádor György nevű fia 1524-es pecsétjén Wágner szerint egyszerű pajzsban farkast viselt, de az általa, közölt metszeten kétfarkú oroszlán látható, amit Lehoczky is átvett (Stemmat. II. 437). A kopott pecsétnyomatok alapján számos téves rajz készült, melyek a farkast vagy egyszarvút oroszlánnak nézték. Iyen például Szapolyay István nádor 1492-es pecsétje is, melyet Batthyány Ignác közölt (Leges Ecclesiastcae I. 528.), ahol a négyelt pajzs mindegyik mezőjében oroszlán látható. Ennek oka az lehet, hogy egyes ábrázolásokon a farkast kövérebb testtel és rövidebb, kerekebb fejjel jelenítik meg. (Lásd például Szapolyai István nádor síremlékét.)

A család címere már 1492-ben is négyelt pajzs volt, az 1. és 4. mezőben egyszarvúval, a 2.és 3. mezőben hármas halomból kiemelkedő farkas, előtte félhold, mögötte csillag. A pajzs fölött a pajzstartó szárnyas angyal. Ezt a címert közli Jászay Pál A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után című műve 289. lapján, Szapolyai János király pecsétgyűrűje és 1527-es királyi titkos pecsétjének boglárpajzsa alapján.

http://mek.oszk.hu/00800/00892/html/doc/c300059.htm

A Szapolyai család címere pénzérmén
A Szapolyai család farkasos címerének színei (rekonstrukcó)
Késmárk város és a Szapolyai címer, Késmárk, Szent Kereszt templom, 1486
Szapolyai Imre nádor síremléke 1487
Szapolyai Imre nádor síremléke 1487, vörösmárvány Szepeshely, székesegyház. A család farkasa és egyszarvúja alul egy-egy külön pajzson látható. A zászlón farkas (?) van.
Szapolyai Imre nádor síremléke, 1487
Szapolyai István nádor síremléke, 1499
Szapolyai István nádor síremléke, 1499. Vörösmárvány, 140 x 254 cm Szepeshely, székesegyház. A család négyelt címere (1. és 4. egyszarvú, 2. és 3. farkas), valamint farkasa alul egy-egy külön pajzson látható. A zászlón egyszarvú van.
Zápolyai István erdélyi vajda pecsétje
Szapolyai István nádor gyűrűspecsétje, 15. század
Szapolyai István pecsétje
Szapolyai Imre pecsétje
Szapolyai Imre pecsétje
Acsády Ignác: A magyar birodalom története. Budapest, 1903. I. kötet, 683. oldal.
Sírkő a Thurzó és a Szapolyai család címerével

A család eredeti címere[szerkesztés]

Perneszi Pálné Szapolyai Orsolya (†1500. április 12.) sírlapja, a család eredeti címerével
Perneszi Pál özvegye, Szapolyai Orsolya sírköve Porván.png

Neumann 2011:

Szapolyai Imre, akinek a későbbi királyi család a felemelkedését köszönhette, Hunyadi János szolgálatában kezdte meg pályafutását: egy ideig vélhetően a titkári feladatokat is ellátta a kormányzó mellett. Mátyás királlyá választásának előestéjén a Hunyadi család familiárisaként a nagybányai várnagyságot, majd a kamaraispánságot töltötte be.6 Innen került meglepő gyorsasággal, legkorábban 1458–1459 fordulóján a bárói méltóságnak számító kincstartói tisztségbe.7 A szakirodalom szerinti első, ebből az időszakból származó pecsétjén a címerpajzsban balra néző, növekvő farkas látható, balra holdsarlóval, jobbra csillaggal, a pajzsot pedig kitárt szárnyú angyal tartja (4. kép). E pecsétet Imre boszniai kormányzósága és dalmát–horvát–szlavón bánsága (1464–1465) idején, majd azt követően is, vélhetően haláláig megőrizte magánpecsétként.8 Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezt a címert csak 1461-től tudjuk kimutatni. ... második, 1459 májusában – immár kincstartóként és kamaraispánként – Bártfának címzett levele ép pecsétet őrzött meg, amelyen – várakozásaink ellenére – sem farkas, sem egyszarvú, sem pajzstartó angyal nem látható. Bár a pecsétet papírfelzet takarja, a vágott tárcsapajzs felső mezejében kivont karddal jobbra vágó, könyökben behajlított kar, az alsóban ötküllős fél kocsikerék látható. (2. kép).11 A címerkép a két főmotívumban – fél kocsikerék és kardot tartó kar – azonos Perneszi Pál özvegyének címerével, attól csupán kompozíciójában különbözik: a porvai címeren a kar kinyúl a kerékből, illetve a hatküllős fél kerék küllőivel lefelé fordul. (Nem tartozik ugyan szorosan a témánkhoz, de Szapolyai Imrének még egy pecsétje ismert e korai időszakból: gyűrűs pecsétje 1464-ben egy jobbra tekintő ifjúportrét ábrázoló, antikizáló gemmapecsét volt.12) Imre idősebb öccsének, Miklós erdélyi püspöknek (1462–1468) korai pecsétjét nem ismerjük, de püspökként 1464-ben már ő is a farkasos címert használta.13

A harmadik testvér, István pecséthasználatát illetően hasonlóra lehetünk figyelmesek, mint Imre esetében. ...karrierjét... a Felső Részek főkapitánya tisztségben kapitányi címmel helyettesítve kezdte meg (1460–1465).14 Korai pecsétjét, amelynek használata kapitánysága egész ideje alatt kimutatható, a kutatás mindeddig nem vizsgálta. A tárcsapajzsban hatküllős fél kocsikerék, fölötte kivont karddal balra vágó kar figyelhető meg (3. kép).15 A címer ismét csak kompozíciójában tér el Szapolyai Imre és Pernesziné címerétől: előbbit követi abban, hogy a címerpajzsban a fél kereket küllőivel felfelé ábrázolták, utóbbival pedig a küllők számában mutat hasonlóságot; mindkettőtől eltér azonban abban, hogy a fél kerék kissé ferdén áll, illetve a kard nem jobbra, hanem balra vág. Szapolyai István 1465 után hosszú ideig nem töltött be tisztséget, ezért legközelebb 15 év kihagyással, 1480-ból ismerjük a pecsétjét: ezen már jól kivehető egy jobbra néző farkas és a pajzstartó angyal alakja (5. kép).16 ...

A fenti adatokból úgy tűnik, hogy a bárói tisztségre emelkedő Szapolyai Imre az 1450-es, 1460-as évek fordulóján címeradományban részesült. Azt a kérdést azonban lehetetlen megválaszolni, miért volt fontos számára az ősi címer elhagyása.17 ... Azt azonban nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy Imrével és talán Miklós püspökkel szemben a harmadik testvér, István a címerváltoztatás után még legalább négy évig megtartotta ősei címerét. (...)

V. László és Mátyás királyok egy-egy, 1455-re keltezett, illetve 1458–1470 közé keltezhető, nagybányai verdejelű aranyforintján a mesterjegy egy egész kocsikerék (6. kép).27 A mesterjegyet a Dengelegi Pongrác család címeréhez szokás kötni,28 de a fenti észrevételek után magától értetődően felmerül bennünk az a hangsúlyozottan bizonytalan következtetés, hogy az valójában Szapolyai Imréé lehet, aki – mint fent láttuk – 1458–1459-ben bizonyosan nagybányai kamaraispán volt, amely tisztséget viszont a Pongrácok eddigi ismereteink szerint sohasem viselték. Ebben az esetben Imre mesterjegyként családi címere különlegesebb elemét, a kereket tüntette fel.

Okvetlenül foglalkoznunk kell a királyi család címerének másik jól ismert motívumával, az egyszarvúval is, hiszen a szakirodalom nem egységes abban a kérdésben, vajon a farkas vagy az egyszarvú volt-e a család ősi – a kérdés a fenti megfigyelések alapján most már úgy módosul: melyik volt a régebbi – címerállata.29 Fontos hangsúlyoznunk, hogy az egyszarvú igen későn, először Imre nádor (1486–1487) bírói pecsétjén jelenik meg: ezen az angyal két pajzsot tartott, az elsőbe került a farkas a holddal és a csillaggal, a másikba az unikornis (7. kép).30 István 1492 utáni nádori (bírói) pecsétjein is feltűnik mindkét címerállat: a címerpajzs ezúttal négyelt, első és negyedik mezejében a farkas látható a holddal és a csillaggal, a második és harmadik mezejében az egyszarvú, a pajzsot pedig angyal tartja (8. kép).31 Az állatok ugyanígy együtt, eltérő kompozícióban szerepelnek a két nádor nevezetes szepeshelyi síremlékein is.32 Az egyszarvú késői feltűnése mellett ugyanakkor István nádor haláláig használt gyűrűspecsétje is egyértelműen a kutatás azon vonulatát igazolja, amely a farkast tartja régebbi motívumnak: ezen ugyanis – a szakirodalom korábbi állításával ellentétben – csak a farkast és az angyalt láthatjuk (9. kép).

Úgy vélem, az egyszarvú bekerülése a család címerébe az örökös ispánság hozadéka. Hunyadi János 1453 eleji besztercei örökös ispáni kinevezése, amely a szepesivel szoros rokonságot mutat, e téren kiváló analógiát biztosít: a volt kormányzó a kinevező oklevélben vörös viaszpecsét használatára nyert jogot (akárcsak Szapolyai Imre 1465-ben),34 majd másnap külön oklevélben címerbővítésre is engedélyt kapott: a Hunyadi címer ekkor lett négyelt, amelyben két-két mezőt foglalt el a család gyűrűt tartó hollója és az addig ismeretlen besztercei oroszlán.35 Vélhetően Imre és családja is címerújításban részesült: mintha az unikornis is a „szepesi grófi” cím megszerzésével járó presztízs jele lenne a legendás állat előkelőségére való utalással.36 Érvelésem gyenge pontja az, hogy Szapolyai Imre pecsétjein – szemben Hunyadi János ilyen irányú törekvésével – a szepesi örökös ispáni tisztség megszerzését követően nem jelenik meg azonnal az egyszarvú: úgy tűnik, hogy a legkésőbb 1461-től használt magánpecsétjét haláláig megőrizte,37 közben ráadásul 1476-ból ismerjük azt az – oklevelében nagyobbnak mondott – pecsétjét is, amelyen még változatlanul csak a farkas szerepel a pajzstartó angyallal, ezúttal díszesebb kivitelezésben (10. kép).38 Mivel jogosan várhatnók el egy nagypecséttől, hogy az egyszarvú is szerepeljen rajta, egyelőre az látszik valószínűnek, hogy az unikornis egy címerújítás során került a családi címerbe, de nem rögtön 1465-ben, hanem valamikor 1476 és 1486 között.

Lővei:

A szokatlanul lilás színezetű vörös márványból faragott sírlap a középkori pálos kolostortemplom maradványait magában foglaló barokk plébaniatemplom szentélyében talalható, az északi falba falazva (a XIX. század közepén mar ugyanitt volt, feltehetően a templom újjáépítésekor helyezték ide). Keretén a jobb felső sarokban kezdődő, reneszánsz kapitális betűtípusú, vésett körirat, amely a belső mezőben végződik: EPITHAPHIV(m) AD MAR(m)ORE(m) D(omi)NE VRSVLE RELICTE Q(von)DA(m) PAVLI PENEZI SORO(r)II ET Q(von)SA(n)GVI(n)E Q(von)DA(m) SPECTABILIS ET MAG(n)IFICI D(omi)NI STEP(ha)NI D(e) ZAP°LIA CO(m)ITIS PE(rpe)TVI TER(r)E SCEPVSI(ensi)S AC REG(n)I V(n)GA(r)IE PALATI(ni) FV(n)DATO(r)IS HVI(vs) CLAVSTRI B(ea)TE MA(r)IE VIRGI(ni)S D(e) PO(r)VA Q(ve) OBIIT SABATO DIE AN(te) D(omi)NICAM I(n)VOCAVIT AN(n)O D(omi)NI MCCCCC. A halálozás napja: húsvét előtti szombat (sabbatum die ante Dominicam), 1500-ban április 12. A homorlattal mélyülő mezőben domborművű ábrázolás: karikáról kettős szalagon függő, csücskös talpú, felső sarkain ferdén levágott, alló címerpajzs, fölötte és alatta kétoldalt bojtban végződő, kígyózó szalagok. A cimerábra: lefelé forduld, hatküllős fél kocsikerékből kinövő, könyökben hajlított, páncélos jobb kar, a kéz rövid, egyenes kardot markol. A kő felülete nem csiszolt, a finom megmunkálás apró vésőnyomai jól látszanak.

A felirat hibásan tekinti Szapolyai (Zápolya) István nádort a Garai Laszló alapította porvai pálos kolostor alapítójának, ő csak a Garaiakat követő birtokos és nyilvanvalóan a kolostor támogatója volt. A sírkő felirata alapján Orsolyát hagyományosan Szapolyai Imre és István nádorok, valamint Miklós erdélyi püspök Orsolya nevű testvérével, Szapolyai Vajdafi Laszló, Solymos vára ura és első felesége, Dorottya leányával, egyben az 1493-ban török fogságban meghalt Derencsényi Imre dalmát-horvát-szlavón bán feleségével azonosítottík. A sírkövön szereplő Perneszi Pál ezt követően vehette volna el az özvegyet feleségül. Kubinyi András mutatott rá, hogy Derencsényi özvegye 1508-ban még élőként szerepel, ugyanakkor Perneszi Pál, Garai Laszló macsói vicebánja (1447) majd alnádora (1447-1457), utóbb Újlaki Miklós és Szapolyai Imre szlavón bánok vicebánja (1464-1465) 1470-ben már nem élt. A Somogy megyében honos Osztopáni Perneszi család sarja, Perneszi Pál 1500-ban elhunyt özvegye tehát egy másik Orsolya, aki ugyancsak rokonságban Állott Szapolyai Istvánnal, ahogy azt a sírfelirat soror et consanguine kifejezése jelzi is, ez azonban ebben az esetben nem egy vérből való leánytestvért, hanem más női rokont jelölhetett Kubinyi szerint. Ez utóbbi feltevést alátamasztani látszott a sirkő címere, amely sem Perneszi Pál 1439-ben kapott, koronából növő egyszarvút ábrázoló címerével 91 [91 Koronából növő balra forduló egyszervú, amely a sisakdíszben ismétlődik: Nyulásziné 1987. 145., 244. oldal (30. sz.)] nem egyezett, sem a Szapolyaiak közismert címerváltozataival 92 [92 A Szapolyai-címerekről összefpglalóan: Soós 1999. 41. oldal; Gyulai 2004; Neumann 2011. 123-128. oldal] nem mutatott kapcsolatot. Neumann Tibor hívta fel a figyelmet arra, hogy a sírkövön latható címer valójában a Szapolyai család legrégebbi címere, vagyis Pernesziné mégis Szapolyai-lány volt: valószínűleg a két nádor, Szapolyai Imre és István apjának, Vajdafi Lászlónak lehetett egy fiútestvére, akinek a leánya volt Orsolya. Perneszi Pál ismert gyermekeinek ugyanakkor nem ő lehetett az anyja, viszont ő volt az az Orsolya, aki 1499 decemberében Pápán jelen volt Szapolyai István végrendelkezésénél — a végrendeletben a nádor az asszonyt unokatestvérének, "soror"-janak nevezi. Derencsényi Imre Orsolya nevű feleségének viszont semmilyen köze nem volt a Szapolyai családhoz.93 [93 Neumann 2011. 124-126. oldal; Neumann 2012. 431-435. oldal]

Uralkodói címerek[szerkesztés]

Szapolyai János magyar királyi címere

A család címere különféle változatokban szerepel Szapolyai János király és felesége Izabella királyné, valamint fiuk, János Zsigmond fejedelem címerében Magyarország, illetve Lengyelország és más tartományok címereivel együtt.

Szapolyai János pénzverése bizonytalan gazdasági helyzetben kezdődött. A Felvidéken, de Erdélyben is számos főúr, várkapitány veretett hamis pénzt, a hivatalos 8 lat (500-as finomság) helyett 1 lat ezüstöt felhasználva. Ezek nagyon silány, elnagyolt éremképű hamisítványok voltak. A hamisítás főként Szapolyai pénzeire terjedt ki, a vele egy időben uralkodó I.Ferdinánd denárjait jóval kisebb mértékben hamisították. Az átváltási arány 1529-ben a következő volt: 100 Ferdinánd denárért 114 Szapolyai denárt adtak. Johann Fux Brassó krónikása 1530-ban említi, hogy a nép csak Mátyás király (1458-1490) pénzeit volt hajlandó elfogadni. A császári propaganda is folyamatosan gyengítette a bizalmat a Szapolyai denárok iránt. A fenti okoknak is köszönhetően többször változott Szapolyai pénzverése amit három különböző korszakra lehet bontani. Első korszak: ez volt a legtermékenyebb, 1527-1530 között tartott. Jánost 1526-ban koronázták meg, pénzverés nevére 1527-ben indult meg. Az első korszak tipikus verete az előlapi négyrészű címerben található Szapolyai-címerrel /farkas/ ellátott denárok. Az 1530-as országgyűlés egyik végzése elrendelte, hogy a király engedélye nélkül senki pénzt nem verethet. Ezt fej-, és jószágvesztéssel büntették. Egy másik rendelet rögzítette, hogy mindenki köteles elfogadni a királyi vereteket. Emellett megváltozott a finomság és az éremkép is. Ez pedig a második korszak (1530-1533) eljövetelét jelentette. Az éremképből eltűnik a szívpajzs, az eddigi 8 latos vereteket 10 latos /650-es finomság/ veretek váltják fel. Gazdaságilag sem érte meg ebben az időszakban jó ezüstöt verni, 1533-1537 között emiatt nem is folyt aprópénzverés. A hamispénz verés zavartalanul folyt tovább. A harmadik korszak (1537-1540) dénárjainak címere új elemmel bővült, a koronával, a verdejegy pedig C-G volt. A koronás denárokat Kolozsvárott verték nem pedig a Szapolyai seregei által feldúlt Kassán. (Forrás: Numismatics Hungary, www.numismatics.hu/cikkek/honappenze0510.htm)

Az önálló erdélyi pénzverés első szakasza János Zsigmond (1540-71) korára esik. Apja nyomdokait követve pénzverése a magyar pénzrendszer teljes átvételét jelenti. Az első ismert veret egy szebeni denár 1551-ből. 1556-tól kezdődik az állandó, folyamatos pénzverés. A kor két jelentős pénzverdéje Kolozsvár és Szeben volt, majd később Nagybánya. A leggyakrabban aranyforintokat vertek magyar mintára Madonnás éremképpel. Előfordulnak többszörös aranyforintok is, az első ilyen az Izabella nevére vert tízszeres aranyforint volt. Az ezüspénzek között különös éremképpel rendelkeznek a tallérok. János Zsigmond tallérjai egylapú veretek, amelyen csak címer szerepel. Ezeknek a talléroknak az a különlegessége itt jelennek meg először az erdélyi címer egyes elemei, a nap és a hold. (Valószínűleg a Szapolyai címer variánsaként.) Az erdélyi címert az 1659-es országgyűlés alkotta meg amelynek elemei a sas (magyarok), a nap és a hold (székelyek) és a hét bástya (szászok) egységét jelképezte.

Szapolyai János király emlékérme
Szapolyai János (1526-1540) denárja, 1527. K-T (Körmöcbánya), Közgyűjteményben nem található! Előlap: IOHANNES R HVNGARIE 1527, négyrészű címer, 1. és 4. magyar vágások, 2. kettős kereszt, 3. Dalmácia, 4. a szívpajzsban a Szapolyai címer, Hátlap: PATRONA VNGARIE, Madonna karján Jézus, Referencia: CNH-, H876, Éh693a.
Szapolyai János királyi címere, Magyarország és Dalmácia címerével. Johannes Honterus (Brassó, 1498-) 1539-es könyvének címlapjáról, fametszet, 66x41 mm.
Szapolyai János királyi címere, Magyarország és Dalmácia címerével, Johannes Honterus (Brassó, 1498-) 1539-es könyvének 1544-es új kiadásából, fametszet. Az időközben elhuhyt király családi címerét címertanilag átalakították: a címerállatnak – vagyis a farkasnak – új fejet készítettek, egyik oldalára holdsarlót, a másikra hatágú csillagot helyeztek. Ez a fadúcon belüli változtatás valóságos mestermunkának számít, mert ehhez mindössze 3,5x9 mm-nyi, vagyis rendkívül kis hely állt rendelkezésre. (Gutenberg Jahrbuch 1986. 35–36.) A címer negyedik mezője szokatlan, háromszög alakú (evetes?) mintát mutat, mely valószínűleg nem Horvátország sakkozott címerét jelenti, hanem esetleg az elhunyt királyra emlékező gyászjel.
Szapolyai János aranydukátja, 1537.
Szapolyai János aranydukátja, 1537.
Előlap, Szent László, veretjel "bástya-F - pajzs (egyszarvúval?)-G", Klausenburg-Georgius. Hátlap madonna, farkasos címer, körirat. (N8-5, Husz. 867)
Szapolyai János király 1540. évi dukátja
János Zsigmond uralkodói címere, Nicolo Nelli rézmetsztén. Tulajdonképpen negyedelt családi címer, melyet anyja és apja címeréből állítottak össze. Anyai címer: 1. mező a lengyel sas, 4. Milánó címere, gyereket lenyelő kígyó. (Izabella királyné I. Jagelló Zsigmond lengyel király és Bona Sforza, II. Gian Galeazzo di Sforza, Milánó hercegének lánya volt.) Apai címer: 2. a Szapolyaiak farkasa, 3. a Szapolyaiak egyszarvúja.
János Zsigmond, tábori tallérja, 1562. Előlap: IERV szalagon, alatta hajlított oldalú pajzsban balra néző Szapolyai-farkas. Mellette fent félhold és hatágú csillag, lent 1562. Hátlap: egylapú Referencia: CNH-, HE 52a
János Zsigmond és Izabella (1540-1559) aranyforintja, 1588. Előlap: IOHAN SIGISM R VNG S F V, Madonna félfoldon jobb karján Jézus, Hátlap: YSABE D G REG VNGA 1588, koronás négyrészű pajzs, az első mezőben a Szapolyaiak uralkodói címere, négyelt mezőben: a. a Szapolyai farkas hármas halommal, b. a magyar kettős kereszt és hármas halom, c. a magyar vágások, d. a Szapolyai egyszarvú, a másodikban a lengyel sas, a harmadikban a milánói kígyó, a negyedikben a dalmát párducfejek. Referencia: [http://www.numismatics.hu/cikkek/honappenze0509.htm Huszár Erdély 8
János Zsigmond ezüst dénára, 1557. Előlap: IOHAN. SECVN. D. G. R. VNG. 1557-es denár: Iohannes secundus Dei gratia rex Ungariae 1557 16 mm II. János Isten kegyelméből Magyarország királya 1557 0,48 g. Hátlap: PATRONA - VNGARIE, ezüst. Patrona Hungariae, Magyarország pátrónája. Címer előlapon: négyelt pajzs szívpajzzsal. Alappjazs 1. mező: magyar vágások, 2. mező: magyar kettős kereszt, 3. mező: Dalmácia, 4. mező: Csehország. A szívpajzsban Zápolya-farkas. Szöveg: Soós Ferenc. Fotó: Soós Ferenc - Szántó Péter. Magyar Nemzeti Múzeum Éremtára, Budapest
Izabella királyné címere, 1539. Johannes Honterus (Brassó, 1498-) 1539-es könyvének címlapjáról, fametszet, 63x46 mm.
Izabella királyné címere, 1540. Az első, négyelt mező 1. és 4. mezőjébem egyaránt farkas van, tehát a 4. mező egyszarvúja helyett is, ami lehet a rajzoló hibája is. A címer többi mezője megegyezik az előbbi pénzérmével.



  • Irodalom:

Nagy Iván, X. 490.

http://www.uni-miskolc.hu/~philos/2008_tom_XIII_3/125.pdf

Neumann Tibor: A Szapolyai család legrégebbi címere. Turul 2011/4. 123-128. [1]

Neumann Tibor: János király saját kezű levelei. Turul 2012/3. 110-114. [2]

Lővei Pál: A középkori magyar királyság pálos kolostoraiból ismert sírmelékek. In: Építészettörténeti írások Guzsik Tamás emlékére. Összeállította Katona Vilmos. Budapest, 2019. 121-147. [3]


  • Külső hivatkozások:


Rövidítések

Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs