Címerhatározó/Kakas címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Kakas családok címerével foglalkozik.


németújvári Kakas[szerkesztés]

A Héder nemzetségből származó család.

Németujvári Kakas János pecsétje.jpg Németújvári Miklós mester dictus Kakas 1323-as pecsétje.png

A címer ábrája a Címerhatározó kulcsában még nem szerepel


  • Irodalom:


  • Külső hivatkozások:


Rövidítések


Lásd még:


kazai Kakas[szerkesztés]

A Ratold nemzetségből származó család.

Kakas cs. czímere.PNG

A címer ábrája a Címerhatározó kulcsában még nem szerepel


  • Irodalom:


  • Külső hivatkozások:


Rövidítések


Lásd még:


delnei Kakas[szerkesztés]

Hassági Farkas (1418).jpg Hassághi cs. czímere.PNG

A czímernyerők a Tekule-nemzetség sarjai [1418]. A fő közöttük Hassági Farkas Márton, a ki e kitüntetésre Bosniában, Istriában, Friaulban és Zsigmond király németországi útjai alatt szerzett érdemeket; az adományban részesek még testvérei és rokonai, Delnei Kakas János, Mocholai János, Úzfalvi Pál és János, Komlósi Márton és János, valamennyien egy ugyanazon nemzetség leszármazottai. E czímeradománynyal ismét egy régi nemzetségünk ősi jelvénye ment feledésbe. Csak töredékes pecséttani adatok nyomán sejtjük, hogy a Tekule-nemzetség régi czímere két szarvasagancs volt, tehát oly ábrázolás, a melyhez az új czímer semmiben sem hasonló. A czímerszerzők utódai, és első sorban a ma is élő Úszfalvi úszok, többé-kevésbbé következetesen ragaszkodtak a Zsigmond királytól kért és kapott czímerhez, mely a jelképesek sorába tartozik, mert minden valószinűség szerint a fő czímerszerzővel megtörtént vadászati eseménynek őrzi meg emlékét.

(Fejérpataky László és Áldásy Antal : Magyar címeres emlékek; Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság (1901, 1902, 1926))

  • Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

[1]


berényi Kakas[szerkesztés]

Berényi Kakas címer.jpg Berényi Kakas (1431).jpg

Berényi Kakas János 1431. március 12-én Nürnbergben Zsigmondtól kapott címert apjával Lászlóval, testvéreivel Istvánnal és Balázzsal.

megj.: a címer a szövegben nincs leírva, a család neve később Berényi DL 57.168

A czímeres levél teljes általánosságban emlékezik meg a Berényi grófok czímerszerző ősének érdemeiről. Ez az ős: Berényi Kakas János, ki Rozgonyi István és György pozsonyi, nyitrai és komáromi főispánoknak volt bizalmas belső embere. Vele együtt két testvére István a budai káptalan kanonokja és Balázs, valamint atyjuk Kakas László is részesei a czímeradománynak. Mindezek már az adomány korában régi nemesi állapotban voltak.

A Berényi grófok családjának multja még teljes homályban van; annyi kétségtelen, hogy a kimutatható első ős a Berényfalvából való Bertalan, a nógrádi vár jobbágya, ki a XIII. század első felében élt. Tőle azután négy nemzedék a XIV. század közepéig levezethető. Ekkor azonban majd egy századon keresztül hézag következik és a czímerszerzőket e régi nemzedékkel összekötni sehogy sem tudjuk. A czímerszerzőktől sem kétségtelen a további leszármazás. Ez csak a XVI. század első felében élt és előbb János király, utóbb I. Ferdinánd pártján volt Berényi Andrástól, a család további nagyságának megalapítójától kezdve bizonyos.

Ismeretes, hogy a család rangja az újabb időben többször emelkedett. 1655-ben a bárói czímet kapja meg; s az egyik ág 1700. táján, a másik pedig 1720. április 5-én emelkedik grófi rangra. A grófi czímer mindenben megegyező az 1431. évivel. Megmarad a pajzsmező sárga szine, az ezüst korona, a balra fordított helyzet, annak daczára, hogy a pajzs egyenesen álló. Csak a csillag és a takaró szine változik át aranyra. A közhasználat ettől a pontosan megállapított ábrázolástól némi lényegtelen eltéréseket engedett meg; így pl. a balra néző mókus akárhányszor jobbra fordul, a csillag néhol nyolczágú és szine arany, ezüst, fekete közt váltakozik; a korona pedig legtöbbször arany.

(Fejérpataky László és Áldásy Antal : Magyar címeres emlékek; Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság (1901, 1902, 1926))

  • Irodalom:


A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[2]

[3]


Kakas 1590[szerkesztés]

Kakas István címere 1590.jpg

Kakas István, kolozsvári világutazó címere, 1590


A címer ábrája a Címerhatározó kulcsában még nem szerepel


  • Irodalom:

A Szent Mihály-templom és egy másik templom leltára 1588-ból. In: Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények. Kolozsvár. 1978. 216-219. még: In: KINCSES KOLOZSVÁR. Válogatta, szerkesztette, sajtó alá rendezte, az utószót írta BÁLINT ISTVÁN JÁNOS. Szaklektor BENDA KÁLMÁN. Magyar Hírmondó, é. n., h. n. I. KÖTET, Kolozsvár régi napjai és lakói. 33.

[4]

  • Külső hivatkozások:


Rövidítések



Kakas 1607[szerkesztés]

Kakas István címere, 1607.png

Kakas István agilis, általa testvérei Ferenc, Erzsébet és felesége Pap Katalin címereslevelét 1607-ben Prágában I. Rudolf adományozta, az oklevelet 1608-ban Terebesen, Zemplén vármegye közgyűlésén hirdették ki.* [* MUO 82., Bihar megyei törzsanyag sz. n. Az oklevél hátoldalán elmosódott szöveg és 1813-as évszám látszik.]

A pergamenre íródott armálist* [* 585x710/168/120x100 mm.] I. Rudolf és Himmelreich Liburtius látta el aláírásával. Az oklevélen vörös-kék-sárga-fehér zsinóron függőpecsét töredéke látszik.

Arany keretben oszlopokon nyugvó architektonikus fülke, fala zöld, teteje kék damaszkolással díszített. A keret sarkait felül hadi eszközök díszítik: jobbra ovális pajzs, balra vassisak, szablya került. Az oszlopok közti zöld szőnyeg látható, amire felül, a kupola alatt arany mintával meghintett kék mező borul. A szöveg leírása szerint a címer: „Álló katonai pajzs vörös színben … alját mocsár foglalja el, a vörös mezőben pedig két fehér rózsa között királyi koronából – a pajzs bal oldala felé kinyúló – … sötétkékbe ruházott kar vérző markában sást megragadva látható. A pajzsra nyílt katonai sisak támaszkodik, királyi koronával díszítve, ebből felül rojtos leopárd saját terészetes színében … kinyújtott hátsó lábain állni, szája nyitva, vöröslő nyelve kinyújtva, farka a magasba emelve, mellső balát felemelve, jobb lábával pedig markolatig fogott kivont kardját rázni látható. A sisak tetejéről vagyis ormáról innen kék és sárga, onnan pedig vörös és fehér sisaktakarók vagy szalagok a pajzs oldalairól lecsüngenek és azt szépen díszítik.” * [* „Scutum videlicet militare erectum rubri coloris … [fun]dum pals quaedam occupante in rubro autem campo, inter duas albas rosas ex diademate regio brach[ium] … coerulea indutum manica ad dextrum scuti latus extendi cruentaque manu carere compressisse visuntur. Scuto incumbentem galeam [milit]arem apertam, regio diademate ornatam, super cuius fimbrias leopardus naturali suo colore … [pos]terioribus pedibus dispositis erectus stare, ore hianti, lingva rubicunda exerta, caudaque … tergum elevata, anteriori sinistro pede ad … protenso, dextro vero strictum ensem capulotenus vibrare, cernitur. A summitate vero sive cono galeae laciniis seu lemniscis hinc caeruleis et flavis, illinc vero rubris et candidis in scuti oram dependentibus illudque decenter exornantibus…”]

Nemességigazolás céljából a sarkadi Kakas István 1724-ben felmutatta az armálist, amelyen a hónap megjelölése már ekkor is olvashatatlan volt.* [* HBML IV. A. 1/j. I. 3.] Az armális levéltárba kerüléséről nem került elő információ.[5]

  • Irodalom:

Szálkai Tamás: Armálisok és armalisták a kora újkori Biharban. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár egyéni címeres nemeslevelei (1535-1811) és nemesi iratai alapján. Debrecen, 2010. 53-54. (PhD értekezés) [6]


  • Külső hivatkozások:


Lásd még: