Címerhatározó/EGY/K/hbh/M

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Címerhatározó‎ | EGY‎ | K‎ | hbh
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A következő lépés eldöntendő kérdése (a címerhatározás IV. lépése), hogy milyen mesteralak van a kétféle borítású harántolt vagy balharántolt alapon? Ez a tagolási sorrend szerint lehet pólya (jele pó), cölöp (cöl), harántpólya vagy balharántpólya (hbp), kereszt (ker), pajzsfő (pfő), pajzstalp (pta) és egyéb mesteralak (esz).

Egyes országok heraldikai rendszerében más fő mesteralakokat is nyilván tartanak, ezért néhány alkategóriában a gyakoribb mesteralakok kategóriája is hozzáadható a kulcshoz.


A mesteralak típusa, IV. lépés


A fő mesteralak fajtája (pó, cöl, hbp, ker, pfő, pta, em)

EGY-K-hbh-M.JPG









A kétféle borítású harántolt vagy balharántolt alapon a fő mesteralak pólya (pó)    →Tovább


A kétféle borítású harántolt vagy balharántolt alapon a fő mesteralak cölöp (cöl)    →Tovább


A kétféle borítású harántolt vagy balharántolt alapon a fő mesteralak harántpólya vagy balharántpólya (hbp)    →Tovább


A kétféle borítású harántolt vagy balharántolt alapon a fő mesteralak kereszt (ker)    →Tovább


A kétféle borítású harántolt vagy balharántolt alapon a fő mesteralak pajzsfő (pfő)    →Tovább


A kétféle borítású harántolt vagy balharántolt alapon a fő mesteralak pajzstalp (pta)    →Tovább


A kétféle borítású harántolt vagy balharántolt alapon egyéb mesteralak (em) van    →Tovább


Vissza←

Definíciók

Fő és egyéb mesteralakokk.PNG

A mesteralakok főcsoportjainak száma viszonylag jól behatárolható, hiszen a rendelkezésre álló négy fő osztási irány (vízszintes, függőleges, harántos, balharántos) csak egy adott számú tagolási módot tesz lehetővé. Ha az egymással párhuzamos vagy egymást keresztező osztóvonalak a pajzsot úgy tagolják, hogy az így létrejövő mezőkben az egyik szín nagyjából vagy pontosan ugyanolyan nagyságú teret foglal el, mint a másik, akkor ezt a címerhatározás szempontjából az (E, K, T) alapok közé soroljuk és nem a mesteralakok közé. (Ilyen az alapok közt tárgyalt vágás, hasítás, harántolás, négyelés, stb. de a sakkozás, cölöpölés stb. is.) Az alapon tehát lehet mesteralak (mivel a mesteralak kisebb), míg a mesteralakon nem lehet alap. Ezért az alap (E: ar, ez, vö, ké, zö, fe, esz, bb, K: vá, pvá, ha, clö, hbh, nhn, eka, T: hrm, négy, ntö) a magasabb címerhatározói kategória, míg a mesteralak (pó) a kisebb. Ezért is találjuk meg a Címerhatórozóban az olyan kulcsot, mint pl. EGY/E/M/ker. Noha a valódi mesteralakok kevesebb helyet foglanak el, mint a mező fele, nagyságuk mégis meghatározza a pajzsban elhelyezett többi címerábra nagyságát és helyzetét.

A mesteralak olyan geometriai alakzat, mely a pajzsot különféle mezőkre tagolja. Ezért a leggyakrabban mind a két vagy négy vége érintkezik a pajzs szélével. Mesteralaknak tekintik azt a geometriai alakzatot is, amelyiknek legalább három, vagy az egyik vége érinti a pajzs szélét. A legtöbb heraldikai iskola a lebegő mesteralakot, tehát azt, amelyiknek egyik vége sem érinti a pajzs szélét, már a címerképek közé sorolja. Ennek legjellegzetesebb példája a különféle (lebegő) keresztek besorolása a címerképek közé. Mi a címerhatározás és az elméleti heraldika szempontjából -- az egységes határozói kategóriák megtartása jegyében -- a mesteralakok összes lebegő változatát a mesteralakok közé soroljuk be.

A fenti hat (hét) mesteralakot vesszük figyelembe a címerhatározáskor. Azonban például az angol heraldikában kilenc fő mesteralakot (ordinary) tartanak számon: pajzsfő (chief), kereszt (cross), cölöp (Pale), harántkereszt (Saltire), pólya (Fess), Pile (ék), szarufa (chevron), telek (Quarter) és harántpólya (bend). Más felosztások szerint a pólya, a cölöp, a harántpólya, a balharántpólya (bend sinister), a kereszt, a harántkreszt, a szarufa, a villa (Pall) és az ágas (Pall Reversed) tartozik ide.

Ezek olyan tagolások, melyek elfoglalják a pajzs nagyrészét vagy legfontosabb helyét, ezért alakjuk és nagyságuk hozzájuk képest meghatározza a többi (mellék-)címerábra helyét és nagyságát is a pajzsban.

Amennyiben egy mesteralak egy határozói kategórián belül gyakrabban fordul elő, azt is hozzá lehet adni a kulcshoz. Tehát nem a kulcs határozza meg a heraldikát, hanem a heraldika a kulcsot.

Példák


Példák a fő mesteralakokra a kétféle borítású harántolt vagy balharántolt alapon Gelre herold címerkönyvéből.

Példák a fő mesteralakokra a kétféle borítású harántolt vagy balharántolt alapon.PNG



Lásd még: A címerhatározás szabályai, Címerhatározó, heraldika