Ugrás a tartalomhoz

Címerhatározó/EGY/K

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

A következő lépés alkategóriájának eldöntendő kérdése (a címerhatározás II. a. lépése), hogy milyen a kétféle borítású címerpajzs alapja? Ez a címerpajzs tagolásának sorrendjében lehet vágott (jele vá), pólyázott vagy vágott (pvá), hasított (ha), cölöpölt vagy hasított (clö), harántolt vagy balharántolt (hbh), négyelt vagy harántnégyelt (nhn), és egyéb kétmázú alap (eka).

Ezt követően, pl. a vágott pajzsokon belül a színsorrend (ar, ez, vö, ké, zö, fe, esz, imá, bb) a mérvadó.

Néhány címerviselő címerábra nélküli, kétféle mázzal tagolt pajzsot használt. Ettől eltekintve a máz fajtája a címerhatározásnál nem kap szerepet, csak maga a kategória alkot külön kulcsot a határozón belül.


A kétféle borítású címerpajzs fajtája       II. a. Lépés

A tagolás típusa (vá, pvá, ha, clö, hbh, nhn, eka)




A tetszőleges kétféle borítású alap vágott (vá)    →Tovább

A tetszőleges kétféle borítású alap pólyázott vagy vágott (pvá)    →Tovább

A tetszőleges kétféle borítású alap hasított (ha)    →Tovább

A tetszőleges kétféle borítású alap cölöpölt vagy hasított (clö)    →Tovább

A tetszőleges kétféle borítású alap harántolt vagy balharántolt (hbh)    →Tovább

A tetszőleges kétféle borítású alap négyelt vagy harántnégyelt (nhn)    →Tovább

A tetszőleges kétféle borítású alap és egyéb kétmázú alap (eka)    →Tovább

Vissza←

Definíciók


A kétféle borítású alapok főcsoportjainak száma viszonylag jól behatárolható, hiszen a rendelkezésre álló négy fő osztási irány (vízszintes, függőleges, harántos, balharántos) csak egy adott számú tagolási módot tesz lehetővé. Ha az egymással párhuzamos vagy egymást keresztező osztóvonalak a pajzsot úgy tagolják, hogy az így létrejövő mezőkben az egyik szín nagyjából vagy pontosan ugyanolyan nagyságú teret foglal el, mint a másik, akkor ezt a címerhatározás szempontjából az (E, K, T) alapok közé soroljuk és nem a mesteralakok közé. (Ilyen az alapok közt tárgyalt vágás, hasítás, harántolás, négyelés, stb. de a sakkozás, cölöpölés stb. is.) Az alapon tehát lehet mesteralak (mivel a mesteralak kisebb), míg a mesteralakon nem lehet alap. Ezért az alap (E: ar, ez, vö, ké, zö, fe, esz, bb, K: vá, pvá, ha, clö, hbh, nhn, eka, T: hrm, négy, ntö) a magasabb címerhatározói kategória, míg a mesteralak (pó) a kisebb.

Erre az alkategóriára a kétféle borítású alapoknál csak azért van szükség, hogy az egyéb címerábra nélküli pajzsokat be tudjuk sorolni, melyek egyébként mesteralaknak számítanak. A magyar heraldikában valószínűleg egyetlen példája a magyar vágásos címer és az ebből származó vágott és cölöpölt városi címerek, mint pl. Besztercebánya címere, illetve Horvátország sakkozott pajzsa, de nemzetközi viszonylatban és elméleti szempontból is foglalkoznunk kell velük.

Akkor számítanak alapnak, ha rajtuk valamilyen címerábra is van. A kétféle borítású alapokat tagolási, majd ezen belül színsorrendben soroljuk be a címerhatározó kulcsába. A fő címermező a heraldikai jobb oldalon és/vagy fent helyezkedik el.

Ha egy pajzsban nem vágás, hanem (az egész pajzsra kiterjedő) pólyák, cölöpök, illetve harántpólyák vagy balharántpólyák, esetleg szarufák vannak, és a pajzsban nincs más címerábra, a címert nemcsak a megfelelő fő mesteralak (EGY/K/M/pó, EGY/K/M/cöl, EGY/K/M/hbp, EGY/K/M/em) kulcsába soroljuk be, hanem a kétféle borítású alapok (EGY/K/vá, EGY/K/pvá stb.) közé is, hogy a kereső személy könnyebben megtalálhassa az ismeretlen címert. Ez az eljárás nem eredményez jelentős számú ismétlést a határozóban. Amennyiben a pajzsban a(z egész pajzsra kiterjedő) pólyákon, cölöpökön, harántpólyákon vagy balharántpólyákon, esetleg szarufákon más címerábra (pl. oroszlán) is van az ilyen pajzs természetesen a kétféle borítású alapok (K) közé tartozik.

A meghatározás további menetében (III. lépés) csak azt vizsgáljuk, hogy a tetszőleges borítású kétféle alapon fő mesteralak (M) vagy címerkép (C) van-e.

A tagolások színsorrendjének meghatározásához ismernünk kell a fő címermezőt is. Ez mindig a jobb oldalon és/vagy fent elhelyezkedő mező. Mindig a fő mezőben látható borítást említjük először.
A képen látható számozás a címerleírás szempontjából 1-es számmal jelöli a fő címermezőt. A címerhatározás szempontjai ettől némileg eltérnek, de csak annyiban, hogy a boglárpajzsokat és az egyéb kispajzsokat nem vesszük tekintetbe, illetve ezek szerepe a meghatározásnál másodlagos, míg a leírásban elsődleges.

Példák

Kétféle borítású alapok (K) tagolási sorrendben (vá, pvá, ha, clö, hbh, nhn, eka)


Példa: A(z egyszer) vágott pajzsok színsorrendje (részlet)


Példák a kétféle borítású alapokra címerábrákkal. Címerek Gelre herold címerkönyvéből.


Lásd még: A címerhatározás szabályai, Címerhatározó, heraldika