Állatok/Szitakötők/Szalagos szitakötő

A lap mérete: 3709 bájt

Kertészet

Szalagos szitakötő

---

Szalagos szitakötő

Hím szalagos szitakötő

Fiatal hím

Szalagos szitakötő

(Sympetrum pedemontanum, Syn: -)

Más neve(i): -

A szalagos szitakötő jellegzetes külsejű, kis tavacskák, folyók mentén élő, Közép-Európától Szibérián át, egészen Japánig előforduló szitakötőfaj.

A szalagos szitakötő viszonylag kis faj, testhossza 28–35 m_m, míg szárnyfesztávolsága 45–55 m_m között van. Legfontosabb megkülönböztető jegye a mindkét nem szárnyai végén található széles, sötét sáv, amiről a faj a nevét is kapta. Lábai feketék. A hímek potroha piros színű, szárnyjegyük (pterostigma) rózsaszín vagy élénkpiros. A fiatal hímek szárnyjegye fehér vagy sárga. A nőstények sárgásbarnák, szárnyjegyük fehér/sárga. Lárvája 13–15 m_m hosszú.

Más hazai fajjal nem téveszthető össze.

Három alfaja ismert:

• S. pedemontanum pedemontanum Európa, Nyugat-Szibéria
• S. pedemontanum kurentzovi Kelet-Szibéria
• S. pedemontanum elatum Japán

Közép-Európától egészen Japánig előfordul. Európában csak egy keskeny sáv mentén, a 45. és 50. szélességi fok között él, de ismertek kisebb, szigetszerű populációi Belgiumban, Közép-Spanyolországban és Kelet-Franciaországban. Luxemburgból és (feltehetően) Görögországból kipusztult. Vándorló példányait megfigyelték Dániában és Angliában is. Magyarországon a dombvidékeken, kisebb mértékben a síkságokon fordul elő.

Kisebb folyókban, patakokban, holtágakban, tavacskákban él, de előfordul bányagödrökben, öntözőcsatornákban, sőt Olaszországban rizsföldeken is.

A kifejlett imágók főleg olyan vizek mellett találhatóak, amelynek partja vegetációban gazdag, de a növényzet a vízszint váltakozása, az időleges elárasztás miatt nem túl magas vagy sűrű. A vízparti erdőket és a sűrű nádasokat kerüli. A víz kémhatására nem érzékeny. A nőstény a parthoz közel rakja le petéit, amelyek télen a csökkenő vízszint miatt ki is száradhatnak. A lárvák az aljzatba fúrják magukat és éjjel aktívak, így a halaktól némileg védve vannak.

A hőmérséklettől és élelemellátástól függően június-október között alakulnak át imágókká. A fiatal felnőttek elhagyják a víz környékét és nagyobb távolságokra elkóborolnak. Az ivarérett példányok visszatérnek a tavacskákhoz, kisebb folyókhoz. A párzás jellegzetes tandem formációban történik, amikor a hím potrohfüggelékeivel megragadja a nőstény fejét és szaggatottan röpködnek, majd egy levélen vagy ágon megpihenve a nőstény potrohfüggelékével kiveszi a hím potroha tövében található másodlagos ivarszervből a korábban odahelyezett spermiumcsomagot. A peterakás kb 30 perccel később kezdődik, még mindig tandem módon összekapaszkodva; ezt ismételt párzások szakíthatják meg és a nőtény gyakran már egyedül fejezi be a peték elhelyezését.

A vízszennyezés és vízszabályozás veszélyeztetheti élőhelyeit.

• 
  Nőstény példány
• 
  Tandem
• 
  Párzás

Növények Termesztett gyümölcsök Vadgyümölcsök Déligyümölcsök Gabonák Zöldségfélék Ehető gombák Fűszerek Gyógynövények Fogyasztható növények Dísznövények Ipari növények Festőnövények Védett növények

Tünethatározó Baktériumos betegségek Gombabetegségek Fitoplazmás betegségek Peronoszpórafélék A vírusos betegségekről Vírusos betegségek Nem fertőző betegségek Férgek Csigák Rovarok Lepkék Kétéltűek Emlősök

Növényvédők Adalékok Csávázószerek Gombaölő szerek Gyomirtó szerek Lemosó szerek Rovarölő szerek Talajfertőtlenítő szerek Vadriasztó szerek Egyéb szerek Permetezési napló Permetlé töménysége

Naptár Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December Gyomnövények

Forrás: Magyar Wikipédia: Szalagos szitakötő