Ugrás a tartalomhoz

Állatok/Szitakötők/Fémzöld szitakötő

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A lap mérete: 3290 bájt

Kertészet

Fémzöld szitakötő


Fémzöld szitakötő
Fémzöld szitakötő
(Somatochlora metallica, Syn: -)
Más neve(i): -


A fémzöld szitakötő a sárkány-szitakötők családjába tartozó, Közép-, Észak- és Kelet-Európában elterjedt szitakötőfaj.
A fémzöld szitakötő testhossza kb 53 mm. Mindkét nem tora és potroha aranyosan vagy bronzosan csillogó zöld színű. A kifejlett imágók szeme almazöld. A szárnyak töve környékén az erezet sárgás lehet (különösen a nőstényeknél). Fejük elején sárga mintázat figyelhető meg. Potrohfüggelékeik hosszúak. A hímek potroha a tövénél elvékonyodik, majd kiszélesedik; középtájt, az 5-6. szelvénynél a legvastagabb. A potroh 2-3 szelvényének oldalán és alján halványsárga mintázat látszik.
A nőstények potroha egyenletesen vastag és a harmadik szelvényen két kis sárga folt látható. A potroh végén a vulváris pikkely hosszú, hegyes, egyenesen lefelé mutató tüskévé fejlődik.
A lárva zömök, lábai hosszúak. Nagyon hasonlít az érces szitakötő lárvájához, de hátán hosszú, horgas tüskék sorakoznak.
A törzsalakon kívül egy alfaj ismert, a S. metallica meridionalis, amely Délkelet-Európában él; Magyarországon mindkét forma előfordul. Ennek szárnyjegye fekete (a törzsalaké barna) és torán kétoldalt egy sárga, körte alakú folt látható.
Összetéveszthető az érces szitakötővel (Cordulia aenea), de annak potroha bronzosan sötétzöld, fején nincs sárga minta, a hím potroha inkább a vége felé vastagszik meg és inkább kora nyáron repül, júliusig. Hasonlít még a sárgafoltos szitakötőre (Somatochlora flavomaculata) amelynek potrohán kétoldalt sárga foltok sorakoznak.
Közép-, Észak- és Kelet-Európában honos. Délen a hegységekbe (Alpok, Pireneusok) húzódik. Keleten a Volgáig és Kis-Ázsiáig terjed élettere. Magyarországon országszerte előfordulhat.
A fémzöld szitakötő lárvája kisebb-nagyobb álló- vagy lassan mozgó vizekben, tavakban, holtágakban, csatornákban él. Lehetőleg olyan vizeket választanak, amelynek partján árnyékot vető fák találhatóak. A lárva két évig fejlődik és a nyár közepén-végén (június végétől augusztusig) alakul át imágóvá.
A hím nem a víz fölött, hanem a lombkoronaszintben keresi a táplálékát, de rendszeresen őrjáratozik a víz partján és fölött, mert védi territóriumát. A nőstények inkább a fák-bokrok között, tisztásokon repülnek. Itt, a víztől távolabb történik a párzás is. A nőstény egyedül rakja le a petéit, ilyenkor a víz színe fölött lebegve ismételten belemártja potroha végét és a lebegő vízinövények, partközeli gyökerek, nádszálak, tőzegmoha védelmébe helyezi el petéit.
Termesztett gyümölcsök
Vadgyümölcsök
Déligyümölcsök
Gabonák
Zöldségfélék
Ehető gombák
Fűszerek
Gyógynövények
Fogyasztható növények
Dísznövények
Ipari növények
Festőnövények
Védett növények
Baktériumos betegségek
Gombabetegségek
Fitoplazmás betegségek
Peronoszpórafélék
A vírusos betegségekről
Vírusos betegségek
Nem fertőző betegségek
Férgek
Csigák
Rovarok
Lepkék
Kétéltűek
Emlősök
Adalékok
Csávázószerek
Gombaölő szerek
Gyomirtó szerek
Lemosó szerek
Rovarölő szerek
Talajfertőtlenítő szerek
Vadriasztó szerek
Egyéb szerek
Permetezési napló
Permetlé töménysége
Január
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December
Gyomnövények

Forrás: Magyar Wikipédia: Fémzöld szitakötő

A Wikimédia Commons tartalmaz Fémzöld szitakötő témájú médiaállományokat.