Állatok/Rovarok/Pajzstetvek/Lengyel bíborpajzstetű
Lengyel bíborpajzstetű
- (Polish cochineal, Syn: -)
- Más neve(i): -
- A Lengyel bíborpajzstetű egy pajzstetvekhez tartozó rovar, melyből a középkorban a kármin festéket állították elő Európa szerte. A gazdasági jelentősége az 1500-as évek közepén megjelenő mexikói Bíbortetű festékének elterjedésével erősen csökkent.
- Míg korábban Franciaországtól Kínáig előfordult, napjainkra Európa keleti felén fordul elő. A laza, homokos talajon lévő lágy szárú növényeket kedveli, az évelő szikárkán (Scleranthus perennis) a leggyakoribb. 20 egyéb növényfajon is megfigyelték, például a ezüstös hölgymál, szamóca.
- Július közepén 600-700 petét rak a föld alá, egyetlen telepbe. A lárvák augusztusban és szeptember elején alakulnak ki de a tél végéig nem hagyják el a peteburkot. Március végén- április elején a lárvák előbújnak, hogy a gazdanövény alsó leveleiből táplálkozzanak, aztán megint visszatérnek a föld alá, hogy a gyökereket fogyasszák. A gyökérbe üreget alakítva többszörös átalakuláson mennek keresztül, míg végül gubót készítve bebábozódnak. A gyökérciszta mely a tetűt védi a nőstény esetén 3-4 milliméteres, míg a hímeknél ez feleakkora. Átlagosan 500 nőstényre jut egy hím. A kikelés után a nőstények lárvaszerű alakjukban Neoténia felmásznak a gazdanövény felső részére, hogy egy szárnyakkal rendelkező hím megtermékenyítse őket. Ezután lemászva peterakás után elpusztulnak. A kikelt (imágó) hím példányok egyáltalán nem táplálkoznak, a párosodást követően hamarosan elpusztulnak.
- A középkori Európában, különösen a reneszánsz idején széles körben kereskedtek a lengyel bíborpajzstetűből készített kármin festékkel. Az 1400-1500-as években a só, fűrészáru, gabona mellett ez volt Lengyelország és Litvánia fő export terméke. Leginkább Dél-Németország, Észak-Olaszország, Franciaország, Anglia, Ottomán Birodalom és Örményország voltak a felvásárlók. A kereskedelem zsidó kereskedők monopóliumának számított, akik Lengyelország keleti területeiről, például Vörösoroszországból vásárolták fel a a kiszárított rovarokat a földművesektől. A kisebb tételeket a nagy lengyel városokban gyűjtötték össze, mint Krakkó, Poznan és Gdańsk. Ezután a nagykereskedők a lerakatokba juttatták: Wrocław, Nürnberg, Frankfurt, Augsburg, Velence és további városokban voltak.
- A kereskedelem mennyiségi csúcsa az 1530-as évekre tehető, például 1534-ben csak Poznanban 30 tonna festőanyagot adtak el. A festékkereskedelem busás hasznot hajtott a zsidóságnak, fél kiló szárítmány eladáskor már 4-5 velencei fontba került. A hatalmas üzletet a Mexikóból olcsón behozott bíbortetű törte le, a lengyel termék egy évtized alatt teljesen elvesztette a jelentőségét. 1547-re megszűnt a nagykereskedelme, és 1566-ra már eladhatatlan lett. A parasztok ezután saját céljaikra használták a festéket: a vodkát színezték, gyógyszerekbe adagolták, illetve a lovak farkát festették meg.
- Lengyelország három felosztása idején újra felkapott termék lett, de ezúttal a nagykereskedelme kelet felé történt. Oroszország mellett az Ázsia felé történő kereskedelem Buhara városán keresztül haladt. Innen Kashgar város Xinjiang tartományban és Kabul valamint Herat városok Afganisztánban voltak a nagykereskedelem célpontjai. Feltehetően több értékes Keleti szőnyeg és Lengyel szőnyeg a lengyel kármin festékkel készült.
- Az első leírása 1595-ből származik amikor Urzędów-i Marcin lengyel pap részletezi a Herbarz Polski (lengyel gyógynövénykönyv) című művében. Az első tanulmányt 1731-ben írta Johann Philipp Breyne a rovarról. 1934-ben Antoni Jakubski írt könyvet a lengyel bíborpajzstetűről, annak történelmi-gazdasági vonatkozásait is kibontva.
Forrás: Magyar Wikipédia: Lengyel bíborpajzstetű
