Állatok/Holyvák

Állatok

Holyvák

Latin » Állatok Szivacsok Férgek Futrinkák Puhatestűek Ízeltlábúak Pókszabásúak Rovarok Bogarak Lepkefélék Molylepkék Gerincesek Halak Hüllők Madarak Emlősök Főemlősök

Holyvák

(Staphylinidae, Syn: -)
Más neve(i): Holyvafélék

A holyvák a rovarok osztályában a bogarak rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak alrendjébe tartozó család. Több mint 63 ezer leírt fajjal (becslések szerint a trópusi fajok háromnegyede még ismeretlen). A bogarak második legfajgazdagabb családja (az ormányosbogár-félék előzik csak meg).

Az egész Földön megtalálni őket; főleg a szárazföldi élőhelyeken. Közép-Európában mintegy 2000–3000 fajuk élhet; a magas hegységekben, a fenyvesekben és a hóhatáron élő alpesi fajok még nagyrészt ismeretlenek.

Magyarországról eddig 1186 fajukat mutatták ki, a fajok tényleges száma akár az 1300-at is megközelítheti.

Romániából eddig 21 alcsaládjuk 259 nemének 1240 faját jelezték.

A fajok többsége meglehetősen kicsi: hosszuk 1 és 40 mm közötti; többségüké 7 mm-nél kevesebb. Közép-Európa legnagyobb faja a Magyarországon is élő bűzös holyva (Ocypus olens), amely eléri a 30 mm-t.

Legjellemzőbb tulajdonságuk, hogy a szárnyfedőik – kevés kivétellel – megrövidültek, olyannyira hogy a potroh nagy részét fedetlenül hagyják. A potroh ennélfogva igen mozgékony, és mivel gyűrűi szabadon ízesülnek, minden irányban forgatható, sőt, előre is hajlítható. Testük többnyire erősen megnyúlt; oldalaik többé-kevésbé párhuzamosak.

Némely nagyobb faj potrohának végén védőberendezkedés alakult ki: a nyolcadik hátlemez alól kilépő két fehér csápból kellemetlen szagú váladékot fröcskölhetnek ki.

A csápízek száma többnyire 11. Csápjuk füzéres vagy fonalas, utolsó 2-3 vagy 5-6 ízük bunkót alkothat. A lábfejízek száma alapesetben 5, de ez sok esetben redukálódik (akár 2, 3 is lehet). A heteromer lábfejképlet (a lábfejízek száma nem azonos a különböző végtagpárokon) elég ritka. A lábfejízek száma fontos határozóbélyeg, többször alcsaládokra, nemzetségekre jellemző.

A holyvák lárváinak teste megnyúlt, végtagjaik végén egy-egy jól fejlett karom nő. Kilencedik potrohgyűrűjükön egy pár kéttagú farfüggeléket találunk.

A tengerpartoktól a magas hegységek alpesi régiójáig a nyílt vizek kivételével szinte bármilyen élőhelyen megtalálhatóak, de legtöbbjük a nedvesebb, sok szerves anyagot tartalmazó erdőtalajokon és vizek közelében él. Sok faj él a deltatorkolatokban és sok a művelt területeken.

Sajátos holyvafaunája alakult ki egyes madarak, illetve kisemlősök fészkeinek más fajok hangyabolyokban, megint mások termeszvárakban élnek. Sok ragadozó faj (főleg az esti órákban) a növényeken keresi zsákmányállatait. Egyes Quedius és Homalota fajok behatolnak a szúfélék járataiba, és felfalják a lárvákat. A legtöbb fajuk ragadozó, de akadnak gomba-, illetve növényevők is. Egyes fajok légybábokon élősködnek; a biológiai növényvédelem hatékony eszközei. Viszonylag sok faj trágyában, dögön, taplókban és gombákban él, mások (különösen az Anthophagus fajok) mézet és virágport nyalakodnak. Nagyon sok faj táplálékát még nem ismerjük; főleg a lárvákét.

Ősi formáik feltehetőleg korhadéklakók voltak; ez ma az

- vértesholyvaformák,

- lapholyvaformák és

- Proteininae alcsaládokra jellemző; ezekben egyúttal fakultatív gombafogyasztás is megfigyelhető.

A szaprofág táplálkozásból kifejlődött ragadozó életmód jellemzi a leggyakoribb és a legnagyobb alcsaládokat:

- fürgeholyvaformák,

- Omaliinae,

- korhóholyvaformák és

- fürkészholyvaformák (Aleocharinae) többsége,

- tapogatósholyva-formák,

- partiholyvaformák,

- Pselaphinae,

- igaziholyvaformák és

- szemesholyvaformák.

Általában polifág ragadozók, de egyes fajok specializálódtak: így például:

- az Oligota (Aleocharinae) nem fajai atkákat esznek;

- ez Erichsonius (Igaziholyvaformák) fajok a talajban élő fonálférgekkel táplálkoznak;

- az Gauropterus (=Eulissius) (Igaziholyvaformák) fajok a vízparti növényeken pihenő szúnyoglárvákat eszik;

- az Aleochara (Aleocharinae) fajok légybábokon élősködnek.

A ragadozó fajok aktívan vadászva vagy lesből kapják el áldozataikat. A Stenus fajok szájszerve kiölthető: azt a hemolimfa nyomását változtatva tolják ki vagy húzzák be.

Egyes, külső emésztésű a fajok rágóikkal megragadják a zsákmányt, emésztőnedvet fecskendeznek annak testébe, és a részben feloldott, félig emésztett táplálékot szívják fel. Jellemzően ilyenek az

- tapogatósholyva-formák,

- gombaholyvaformák,

- partiholyvaformák,

- szemesholyvaformák és

- igaziholyvaformák alcsaládok fajai.

Sok faj potrohmirigye kiölthető, és abból vészhelyzetben a ragadozót elriasztó váladékot bocsáthat ki. Egyes Stenus fajok olajos váladéka (stenusin) a vízre bocsátva megakadályozza, hogy táplálékkeresés közben elsüllyedjenek.

A nagyobb fajok lárvái ragadozók. Bábozódáshoz többnyire kis üreget ásnak maguknak a földbe.

A holyvák rendszertanában nincs még teljes egyetértés, azt jelenleg is kutatják. Több mint 63 ezer fajukat (2015-ös adat) 31 alcsaládra, kb. 100 nemzetségre és mintegy 3200 nemre tagolják. Évente mintegy 400 új fajt írnak le; a feltételezések szerint a trópusi fajok ¾-e még felfedezetlen.

Időről időre napvilágot látnak olyan elképzelések, amelyek a családot több (4–10) önálló családra osztanák. Több, korábban önálló családot (Pselaphidae, Bordásholyvaformák (Micropeplidae), Sajkabogárformák (Scaphidiidae)) viszont az újabb rendszertanok alcsaládként sorolnak be. A lárvák felépítése, táplálkozásuk és más bélyegek alapján a családban négy fő származási vonalat különítenek el:

"Omaliinae-csoport":

Állatok/Holyvák/Barázdásholyva-formák (Omaliinae)

Állatok/Holyvák/Bordásholyvaformák (Micropeplinae)

Állatok/Holyvák/Sutaholyvaformák (Proteininae)

Állatok/Holyvák/Szőröscsápúholyva-formák (Dasycerinae)

Állatok/Holyvák/Tapogatósbogár-formák (Pselaphinae)

"Oxytelinae-csoport":

Állatok/Holyvák/Korhóholyvaformák (Oxytelinae)

Állatok/Holyvák/Lapholyvaformák (Piestinae)

Állatok/Holyvák/Sajkabogárformák (Scaphidiinae)

Állatok/Holyvák/Vértesholyvaformák (Osoriinae)

Apateticinae

Trigonurinae

"Staphylininae-csoport":

Állatok/Holyvák/Gombaholyvaformák (Oxyporinae)

Állatok/Holyvák/Igazi holyvaformák (Staphylininae)

Állatok/Holyvák/Ormosholyvaformák (Pseudopsinae)

Állatok/Holyvák/Partiholyvaformák (Paederinae)

Állatok/Holyvák/Szemesholyvaformák (Steninae)

Állatok/Holyvák/Tapogatósholyva-formák (Euaesthetinae)

Leptotyphlinae

Megalopsidiinae

Solieriinae

"Tachyporinae-csoport":

Állatok/Holyvák/Fürkészholyvaformák (Aleocharinae)

Állatok/Holyvák/Fürgeholyvaformák (Tachyporinae)

Állatok/Holyvák/Penészevőholyva-formák (Phloeocharinae)

Állatok/Holyvák/Pilláscsápúholyva-formák (Trichophyinae)

Állatok/Holyvák/Sörtecsápúholyva-formák (Habrocerinae)

Olisthaerinae

A Naomi által javasolt rendszerezés a holyvafélék családját 3 új családra bontaná szét, meghagyva a sajkabogárformák (Scaphidiinae) és gödörkésbogár-félék (Scydmaenidae) családjainak eddigi önállóságát:

Oxytelidae új érzék:
Staphylinidae új érzék:
Oxyporidae új érzék: