„Növények/O/Orvosi citromfű” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
nincs szerkesztési összefoglaló
(Új oldal, tartalma: „__NOTOC__ Kategória:Gyógynövények {{Kert-főcím}} {{Kert fejezetek}} [[Fájl:|bélyegkép|jobbra|200px|]] {{cím2|{{SUBPAGENAME}} }} {{latin| }} {{népies| }…”)
 
Nincs szerkesztési összefoglaló
__NOTOC__
[[Kategória:Gyógynövények]]
[[Kategória:]]
{{Kert-főcím}}
{{Kert fejezetekNöv-főcím}}
{{Növ-fejezetek}}
{{gyógynövény-abc}}
[[Kép:Melissa officinalis01.jpg|thumb|200px|right|]]
 
{{cím2|{{SUBPAGENAME}} }}
[[Fájl:|bélyegkép|jobbra|200px|]]
{{latin|Melissa officinalis}}
{{cím2|{{SUBPAGENAME}} }}
{{népies|orvosi citromfű, citromszagú melissza, méhfű, mézfű, igaz nádrafű, macskaméz, mézelke}}
{{latin| }}
{{népies| }}
 
A '''citromfű''', az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó, kellemes, citromra emlékeztető illatú, fehér virágú, évelő növény. A Közel-Keletről származik, a mediterrán éghajlatot kedveli. Vadon csak szórványosan fordul elő, de kertekben sokfelé megtalálható.
 
Drogként hajtásait ''(Melissae herba)'' és levelét ''(Melissae folium)'' szedik, a leveleket virágzása kezdetén, július-augusztus hónapokban.
 
A növény latin neve, Melissa görög eredetű női név, jelentése: „mézelő méh”. A növény virágaiban ugyanis különösen sok a nektár, ezért a méhek fölöttébb kedvelik, amint erről már idősebb Plinius római író-polihisztor is beszámol.
 
A citromfű összetett névalak első írásos említése 1775-re datálható, amikor Csapó József debreceni főorvos elsősorban gyógyászati célokat szolgáló füves könyvében, az Új füves és virágos magyar kertben czitrom-fü alakban szerepel. Az összetett szó előtagja a latin citrum (citromfa, tujafa, életfa), vagy a középkori latin citrum (citromfa, ennek gyümölcse) átvétele. A fű utótag magyarázó szerepűnek tekinthető. A névadás alapját Barra István Növénytan című művében említik először: „nyers füve [...] czitrom szagu, melly szag száraz állapotban erősebb”
 
Dél-Európában a görögök terjesztették el, nyugat-európai kolostorkertjeikbe a Benedek-rendi szerzetesek vitték át. Nagy Károly császár 810 táján rendeletben (Capitulare de vilis) írta elő termesztését. Nyugat-Európában csak az ültetvényeken található; Magyarországon és Észak-Amerika egyes részein meg is honosodott.
{{commonskat||{{SUBPAGENAME}}}}
{{lásd|[[Szakácskönyv/Mit-mihez/O/{{SUBPAGENAME}}|{{SUBPAGENAME}}]]| | }}
 
Magassága elérheti a 150 cm-t. Levelei tojásdad alakúak, enyhén csipkézettek, fűrészesek, citromillatúak. A levelek a négyélű száron keresztben átellenesen állnak. Apró, fehér vagy enyhén pirosas virágai tízesével-húszasával a levélhónaljakban nyílnak, július-augusztusban. A növényre jellemző a pelyhesség és a kissé bozontosan szőrös szár is.
 
Meleg, napos helyen érzi jól magát. Április elején magról vetik vagy májusban palántázzák. Cserépben, balkonládában is nevelhetjük, akár a konyhaablakban is.
 
A citromfű leveleinek hatóanyagai az illóolajok (citronellál, citrál), a cseranyagok, a flavonoidok, a kávésav, a gyanta és a szaponin.
 
 
{{commonskat|Melissa officinalis|{{SUBPAGENAME}}}}
{{lásd|[[Szakácskönyv/Mit-mihez/O/{{SUBPAGENAME}}|{{SUBPAGENAME}}]]| | }}
:: '''Magyar Wikipédia:''' [[w:{{SUBPAGENAME}}|{{SUBPAGENAME}}]]
</div></div></div>
{{Kert-főcím fejezetek}}
{{portál|Növények}}
224 712

szerkesztés

Navigációs menü