Címerhatározó/Keresztessy címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Keresztessy, Keresztesi családok címerével foglalkozik.
Keresztesy 1577[szerkesztés]
241. 1577. október 18. (Marienburgi, XVIII. Octobris) István lengyel király hűséges szolgálatai jutalmául, melyeket már gyermekkora óta, előbb Erdélyben kamarása: Zilagy-i néhai Nagy Péter (e) mellett, majd néhai urával együtt Lengyelországban, a lázadó Danzig (Gedanum) által Zulava kisebb szigetének őrzésére rendelt sereg legyőzésénél, illetve a tengerszorosnál levő Danzig város és vár ostrománál tanúsított, Kereztesy Andrást (n) megnemesíti, a Varad mezővárosi Olozy utcában, Variassy Ferenc (n) házának szomszédságában levő sarokházát pedig minden adó és szolgáltatás terhe alól örökre mentesíti. — Címerleírás: Scutum videlicet triangulare caelestini coloris, in quo regium diadema gemmis et unionibus ornatum est positum, ex cuius summitate dimidius homo militari habitu et figura depictus dextra ensem militarem evaginatum, sinistra vero manu aristas tritici iam maturas in fascem colligatas tenere conspicitur. Supra scutum corona similiter regia et ex ea dimidius homo prioribus per omnia similes clare eminent. (Prot. II. p. 267–269.)
1609. augusztus 2-án kelt jegyzőkönyvi másolat, amely szerint pergamenre írt eredetije a király titkos függőpecsétjével és aláírásával megerősítve kelt. A hátlapon Borsoló János ítélőmester kezével kelt feljegyzés arról, hogy Keresztesi András Gyulafehérváron, 1589. március 21-én (f. VI. p. Iudica) a fejedelem ítélőszéke előtt bemutatta az oklevelet, amelyet a február 23-án (Remin.) kezdődő törvényszakon kihirdettek. Uo. Telegdi András deák feljegyzése arról, hogy 1589. május 10-én (sab. p. Asc. dom.) Várad várának ítélőszéke előtt is megtörtént a kihirdetés. [1]
- Irodalom:
AZ ERDÉLYI KÁPTALAN JEGYZŐKÖNYVEI (I.) 1222–1599. ERDÉLYI TÖRTÉNELMI ADATOK VIII. 1. Mutatókkal és jegyzetekkel regesztákban közzéteszi Bogdándi Zsolt, Gálfi Emőke. AZ ERDÉLYI MÚZEUM-EGYESÜLET KIADÁSA, KOLOZSVÁR, 2006. 100-101.[2]
- Külső hivatkozások:
Keresztesi másképp Szabó[szerkesztés]
Keresztesi, másképp Szabó (Keresztessi alias Zabo) István és Pál – Egry István kapitánysága és Gyáni István hadnagysága alatt álló katonák – nemességét Bethlen Gábor 1622. január 6-án Nagyszombaton kelt címereslevelével megerősítette,* [* MUO 112. Régi jelzet: Bihar m. törzsanyag …-1929.] amit még ugyanebben az évben Váradon Bihar vármegye közgyűlése is kihirdetett.* [* Az oklevél hátulját tartásjavító hálóval restaurálták, ami miatt a záradék némely része olvashatatlan, a pontos dátumot kopottsága miatt Reszegi már a restaurálás előtt sem tudta elolvasni. Reszegi Lajos: Bihar vármegye levéltárának eredeti címeres nemeslevelei. Magyar Családtörténeti Szemle. III. 1937. 1. f. 24.] Korábbi oklevelüket, melyről az 1622. évi szöveg is megemlékezik, Bocskai István adományozta 1606. november 11-én Kassán, kihirdetésére 1607. március 7-én Váradon a megyei közgyűlésen került sor.* [* Másolata: HBML IV. A. 1/j. 7. cs. 279. k. Zabo al. Keresztesi. 4–7.]
Az oklevél* [* 305x475/53/83x75 mm.] hitelesítését Bethlen Gábor fejedelem végezte aláírásával. Az armális egykori függőpecsétje mára sajnos elveszett.
Arany keretben kerek babérkoszorú, ezen belül lila szőnyeg. A szövegben szereplő címer: „Katonai pajzs, égszínkék színű, melynek mezejében vagyis udvarában zöldellő hegy tetején különböző ékkövekkel és gyöngyökkel díszített korona, melynek tetejéből férfi, katonai személy deréktól felfelé, vértezetbe öltözve és nyestbőrrel szegélyezett skarlátvörös kalapját fehér darutoll ékesíti, karjaira is páncél erősítve; ellenség vérétől csepegő meztelen kardját jobbjában rázva felemelni, bal markában pedig érett búzakalászokat szemeivel vagyis magjaival egy kötegben a magasba nyújtva és szorítva látható. A pajzsra zárt katonai sisak van helyezve, melyet zöldellő babérból készített koszorú takar, felette a hajnalcsillag fényleni látszik. A sisak csúcsáról pedig innen és onnan különböző színű takarók vagyis foszlányok hullanak alá és a pajzs saját oldalait vagy széleit szépen körülveszik és díszítik.* [* „Scutum videlicet militare coelestini coloris; in cuius campo sive area, super quadam colle viridi corona quadam variis gemmis unionibus exornata, ex cuius summitate homo quidam et persona militares umbilicotenus dimidius armisque indutus et in pileo scarlatino rubeo pelle mardurina subducto crista candida grivina decoratus nec non ferro brachiali munitus; ensem nudatum cruore hostili maculatum dextra vibrando emergere; sinistra vero manibus spicas maturatas cum racemis seu uvis in unum colligatas sursum porrectas et strictas conspicere est. Supra scutum galea militaris clausa est posita, quam contegit quaedam ferta ex viridi lauro contexta supra quam lucifer stella aurorae radians visitur. Ex cono vero galeae teniae sive lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes, utrasque oras seu margines ipsius scuti pulcherrime ambiunt et exornant…”]
Igényesen kivitelezett festmény, amely a fejedelemségbeli mindennapi élet kettősségét szemlélteti.
A család és az oklevél történetéről jelenleg nem ismerünk forrásanyagot, nem tájékoztat a családtörténeti szakirodalom sem.[3]
- Irodalom:
Szálkai Tamás: Armálisok és armalisták a kora újkori Biharban. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár egyéni címeres nemeslevelei (1535-1811) és nemesi iratai alapján. Debrecen, 2010. 61-62. (PhD értekezés) [4]
Magyar Családtörténeti Szemle, 1937.9. szám. Bihar vármegye levéltárának eredeti címeres nemeslevelei. 23-24.[5]
Áldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának czímereslevelei 1200-1868. Budapest, II. 1904. [6]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: