Heraldikai lexikon/Cobolyprém

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Cobolyprém
A coboly (sobol) és nyest (kunina) vonalkázása Bubennél

Névváltozatok:

coboly nyuszt, coboly menyét (Vajda 1841. 148. [1]), büzös görény, büzény <görény> (Vajda 1841. 150.), zobolus, zobolinus: péſma-ſzagú jó-illatú állat Scitiában, mellynek bö́re kedves vólt a' Magyarornál (Pápai/Bod 673.), nigra pelle (Áldásy II. 351.)

r. hu: nyuszt [2]

de: Zobelfell, Zobel, cs: sobol, la: sabellinus, fr: zibelin, zibeline


Rövidítések:


A cobolyprém a címertanban ritkán előforduló prémfajta. A heraldikai borítások részeként a prémek közé tartozik. A Színe és vonalkázása megegyezik a fekete színével.

Csak egyes francia, német és cseh heraldikusoknál fordul elő. (A vonalkázását valószínűleg Milan Buben vezette be a [cseh] heraldikába, aki személyes érdeklődésünkre írásban azt közölte, hogy a vonalkázás francia és angol mintát követ, mely néha a cseh heraldikában is előfordult, de ezt nem támasztotta alá semmilyen irodalmi forrással, és olyan konkrét címert sem adott meg, melyben ezt a prémet használták volna.)

Woodward szerint a cobolyprém a hasonló elnevezésű fekete szín angol (és francia) nevének (sable) hasonlósága miatt került be tévedésből a heraldikába, egy nem túlságosan nagy tekintélyű francia heraldikai író által:

"With regard to the tincture sable it must be noticed that the modern idea (traceable to a French writer of no great authority) that it may be counted as a fur, and so used indifferently with metal or colour, is a mere fad without any solid foundation. There is, of course, a fur of the name in common use ; but this sable of commerce has not the smallest connection with the heraldic tincture, and indeed the two words are etymologically of entirely different derivation." (John Woodward: A treatise on heraldry, British and foreign : with English and French glossaries. Edinburgh-London, 1896. I. 68. [7][8])

Ennek ellenére a coboly heraldikai létét nem lehet teljesen kizárni. A cobolyprémet már a címertan kezdeteinél is használták, ezért a fekete szín a heraldikában (fr, en, es, pt: sable, nl: sabel) eredetileg valószínűleg a coboly fekete színű prémének elnevezéséből származott.

A fekete szín helyett kezdetben cobolyrémet (is) alkalmaztak a pajzson. A korai időkben ilyen volt pl. a von Zollern grófok címere. Von Sacken szerint néha a pajzsokon a fekete szín helyett cobolyprémet használtak. Ilyen volt pl. Ulrich von Liechtenstein hermelines pajzsa, rajta a két harántpólyát cobolyprémmel vonták be. A von Zollernek fekete pajzsa is cobolyprémmel volt bevonva. [3]

A coboly (Martes zibellina, de: Zobel) a középkorban tehát egyrészt a minnesängerek által a fekete szín számára használt elnevezés volt, másrészt a pajzsra ténylegesen is felerősített cobolyprém. Például Konrad von Würzburg (1230 k.-1287) Turnier von Nantheiz (1258 k.) című művének 400. sorában olvashatjuk a zobel kifejezést, mely a fekete színt jelenti. A prémek ezen művéből: bunt (mókus, evet), vêch (mál), hermelȋn, zobel (coboly) és kel (vörös prém). (469: "von zobel swarz also ein kol"; 619: "von hermȋne blanc"; 643: "vêch unde bunt"; 674: "den schilt ein rant al umbevie | von kelen rôt geverwet".)

Konrad von Würzburg leírása szeint a nantesi lovagi tornán egyes lovagok pajzsát cobolyprémmel vonták be. "Im Turnire von Nantes werden zahlreiche Schilde beschrieben, die auch mit kostbaren Pelzwerk, Zobel, Hermelin und anderen Stoffen, Purpur und Sammet, überzogen und worauf die Wappen mit Gold und Edelsteinen geziert sind." (Zur Waffen Kunde der EU. Deutsch. Mittelalt. San — Marte — Dr. A. Schuh. Quedlinburg und,Leipzig, 1867. 103. I.) (Idézi Nyáry Albert 50.)

Szibéria címere
A Szibériai Cárság (kormányzóság) címere (legalább 1882-től), Oroszország nagycímeréből
A kazanyi, asztaháni és szibériai terület címere, a Titulatúra című orosz címerkönyvből (1672. 3. címeres tábla)
Szibéria címere (1672, University of Aberdeen). A Titulatúra című könyvben (1672) hasonló címere van a novgorodi tartománynak [(2. címeres rajz) ]
Szibéria címere 18. század.jpg
Szibéria címere [[5]], 1917
A Novoszibirszki Terület 2003-ban elfogadott címere [6]

Egyes nézetek szerint cobolyprém van Szibéria címerében. Az újabb francia heraldikában ezt a hermelin változatának tartják. Az orosz cárok titulatúrájában szerepelt a Szibéria cárja cím és az orosz nagycímerben megtalálható Szibéria (a szibériai tatárok) címere, melyben hermelin (vagy coboly?) alapon egymást keresztező nyílvesszők és reflexíj fölött két oldalról egy-egy álló coboly tart egy koronát. Erre a címerre megy vissza a Novoszibirszki Terület 2003-ban elfogadott címere is, melyben két fekete coboly látható.

Arany coboly látható, beszélő címerképként a Czóbel család címerében.[9]

A szó eredete[szerkesztés]

A coboly szó a magyarban már 1150 körül kimutatható.[4] A coboly szó (en: sable, de: Zobel, fr: sable, zibeline, it: zibelino, sk: sobol, ru: сóболъ) az oroszból terjedt el Európa-szerte, már a 7. századtól. Az orosz szó eredete vitatott. Szibéria keleti vidékeit az oroszok a cobolyvadászat révén tárták fel, az adót több helyen még a 19. század végén is cobolybundával fizették. Eredetileg Skandináviában, Lengyelországban is élt, de a prémvadászok Európában teljesen kiirtották. A magyarban a 18. század derekáig általában a nyuszt volt a coboly neve. Anonymus sabelum adatai arra mutatnak, hogy a szó szoboly formában a kereskedelem révén már az óoroszból átkerülhetett a magyarba, de idővel elavult.[5]

A nyusztra van adat 1229-ből és a Besztercei szójegyzékből (1395 k.): sabellína: nuz ber gerezna. A finnugor, esetleg az uráli korban a nyuszt elődjének jelentése már 'coboly' lehetett, esetleg 'menyét, nyest, nyuszt', és esetleg 'sarki róka'.[6]

A magyar irodalomban a cobolyprém szerepel a királyi öltözet részeként is: [Stuart Mária] "Köpönyege feketén béllett fekete színű szövetből volt, coboly (mustela zibellina) bőrrel prémezetten..." [7] A Czuczor-Fogarasi szótárban: "CZOBOLY, (lengyelül: sobol, izlandi nyelven: safala, svédül: sabel) fn. tt. czoboly-t, tb. -ok. A menyétek, hölgyek, nyusztok stb. osztályához tartozó szibériai állat, mely fínom préméről nevezetes. (Mustella zibellina)." [8] Ugyanott a CZOBOLYFESTÖ, (czoboly-festő) ősz. fa. Festő, ki prémeket czobolyszínűre fest. (I/2. 1154. [10])


A mongoloknál a coboly (mong. bulγ-a, bulγan, halh. bulga) a gazdagság, szerencse, boldogulás jelképe. A mongol bulgan süültei kifejezés „cobolyfarkút” jelent, olyan emberekre vonatkozik, akik mögött ott jár a szerencse, akik szerencsések, illetve másoknak is boldogulást hoznak. A cobolyprémet és cobolybundát, mint rendkívül értékes ajándékot, mindmáig nagy megbecsülés övezi Mongóliában.[9]

1488-ban Mátyás király a lengyel király ellen szövetségest keresve követséget küldött III. Iván Moszkvai nagyfejedelemhez, aki a követét, Stibort ajándékokkal, közte cobolyprémekkel küldte vissza. Stibor követi utasításában ezzel kapcsolatban ez áll: "Ezután át kell adni a czoboly fejedelmi ajándékot és így kell szólani: A mi urunk a nagyfejedelem azt üzeni, hogy ezen csekély ajándékot szívesen vedd, mely szót sem érdemel. Ezen fekete czobolynak körmöcskéi aranynyal vannak kiverve és gyöngyökkel ékítve, mindenik lábán 20 darab novgorodi gyöngy, és a gyöngyök nem valami kicsinyek, hanem ugyan szépek és tiszta vizűek. Ez a nagyfejedelemtől a magyar királyhoz az első fejedelmi ajándék." (ArchÉrt. 1905. 138.)

A heraldikai cobolyprém[szerkesztés]

A fekete (en: sable) a brit és a francia heraldikában szín, de a német és a lengyel, valamint egyes közép-európai országokban néha egyben prémnek is tekintik. Mivel a prémeknek nem kell megfelelniük a színtörvénynek, pl. egy fekete keresztet is el lehet helyezni kék vagy vörös alapon, mint pl. Albánia zászlóján, bár ez utóbbi aligha lehet tudatos heraldikai megfontolás.

Heraldikai használatának egyik (ritka) példája a Vukassovich család címerének megerősítésében (1802) található meg, fekete prém (nigra pelle) alakban, de ott sem a mező vagy egy mesteralak színeként, hanem a címerben szereplő vitéz ruházatának részeként: "vir Croata longo coelestini coloris amictu, nodis fibulisque aureis ornato vestitus, framea capulo aureo fulgente praecinctus, coeruleo pileo nigra pelle reducta, retrorsumque defluo caput tectus..." [11]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Cuvier báró: Az állat-ország fölosztva alkotása szerint. Fordította Vajda Péter Buda, I. 1841. [1]
  2. (a 18. sz. közepéig, TESz I. 453. l.)
  3. Eduard von Sacken: Katechismus der Heraldik: Grundzüge der Wappenkunde. 1860. Leipzig, 14. ("Bisweilen wurde statt der schwarzen Farbe Zobel angewendet. So z. B. trug Ulrich von Liechtenstein einen Schild mit Hermelin überzogen, darauf die beiden Schrägebalken von schwarzem Zobel waren; auch die schwarzen Felder des Zollern'schen Wappens werden als von Zobel gemacht beschrieben.")
  4. 1150 k. /13-14. sz.: "ultra modum habundanter inveniuntur zobolini"; "de pellibus zobolorum"; "doudecim pelles ermelinas et XII zobolos" (Anonymus Gestája, kiadja: Jakubovich Emil, SRH I: 1, 14.); A zobolin előfordulása Anonymusnál:
    "A tergo autem habet flumen, quod dicitur Thanais, cum paludibus magni, ubi ultra modum habundenter inveniuntur zobolini, ita quod non solum nobiles et ignobiles vestiuntur inde, verum etiam bubulci et subbulci ac opiliones sua decorant vestimenta in terra illa" I. De Scithia fejezet.
    Pais Dezső fordításában: "Mögötte [Szkítia mögött] pedig ott van a Don nevű folyam nagy mocsaraival, ahol szerfölött bőven találni nyestet, úgyhogy nemcsak a nemesek és alrendűek ruházkodhatnak vele, hanem a gulyások, kanászok és juhászok szintén díszes ruházatot hordanak azon a földön." (ANONYMUS GESTA HUNGARORUM. Fordította: Pais Dezső. Budapest, 1977. Szkítia fejezet.)
    Érdekes, hogy az állatot és a prémet a zobolini szóval jelöli meg, mely nyilvánvalóan az orosz sobol származéka, miközben a középkori latinban sabellum volt a neve.
    "Vestiti enim erant de pellibus zobolorum et aliarum ferarum.";
    Pais fordítása: "[A szittyák] Nyusztprémbe és más vadállatok bőrébe öltöztek." (Szkítia fejezet)
    "...et dupdecim pelles ermelinas et XII zobolos et XII pallia deaurata.";
    Pais fordítása: "Aztán Árpád vezér tanácsot tartván szintén elküldötte követeit Salán vezérhez, s küldött neki tizenkét fehér lovat, tizenkét tevét meg tizenkét kun fiút, a vezérének pedig tizenkét nagyon ügyes orosz leányt, továbbá tizenkét hölgymenyétprémet, tizenkét nyestbőrt és tizenkét aranyos köntöst." (14. Árpád vezér fejezet)
  5. TESz. I. 453. l.
  6. TESz II. 1059. l.
  7. Stuart Mária' végórái. Lingard szerint. Társalkodó, (Pest) 12. szám, 1832. február 11. 45. l. [2]
  8. Czuczor Gergely - Fogarassy János: A magyar nyelv szótára. Pest, I. 1862. 78. [3]
  9. Avar Ákos: A természet és az állatok a hagyományos mongol gondolkodásban. DOKTORI DISSZERTÁCIÓ. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar. Budapest, 2012. 197-198.[4]


Lásd még[szerkesztés]

nyestprém, prémek, fekete