Heraldikai lexikon/Cobolyprém

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Cobolyprém
A coboly (sobol) és nyest (kunina) vonalkázása Bubennél

Névváltozatok:

coboly nyuszt, coboly menyét (Vajda 1841. 148. [1]), büzös görény, büzény <görény> (Vajda 1841. 150.), zobolus, zobolinus: péſma-ſzagú jó-illatú állat Scitiában, mellynek bö́re kedves vólt a' Magyarornál (Pápai/Bod 673.)

r. hu: nyuszt [2]

de: Zobelfell, Zobel, cs: sobol, la: sabellinus, fr: zibelin, zibeline


Rövidítések:


A cobolyprém a címertanban ritkán előforduló prémfajta. A heraldikai borítások részeként a prémek közé tartozik. A Színe és vonalkázása megegyezik a fekete színével.

Főleg a cseh heraldikai elméletben fordul elő. (A vonalkázását valószínűleg Milan Buben vezette be a [cseh] heraldikába, aki személyes érdeklődésünkre írásban azt közölte, hogy a vonalkázás francia és angol mintát követ, mely néha a cseh heraldikában is előfordult, de ezt nem támasztotta alá semmilyen irodalmi forrással [és ilyet mi sem ismerünk], és olyan konkrét címert sem adott meg, melyben ezt a prémet használták volna.) A cobolyprémet már a címertan kezdeteinél is használták, ezért a fekete szín a heraldikában (fr, en, es, pt: sable, nl: sabel) eredetileg valószínűleg a coboly fekete színű prémének elnevezéséből származott.

A fekete szín helyett kezdetben cobolyrémet (is) alkalmaztak a pajzson. A korai időkben ilyen volt pl. a von Zollern grófok címere. A coboly (Martes zibellina, de: Zobel) a középkorban tehát egyrészt a minnesängerek által a fekete szín számára használt elnevezés volt, másrészt a pajzsra ténylegesen is felerősített cobolyprém. Például Konrad von Würzburg (1230 k.-1287) Turnier von Nantheiz (1258 k.) című művének 400. sorában olvashatjuk a zobel kifejezést, mely a fekete színt jelenti. A prémek ezen művéből: bunt (mókus, evet), vêch (mál), hermelȋn, zobel (coboly) és kel (vörös prém). (469: "von zobel swarz also ein kol"; 619: "von hermȋne blanc"; 643: "vêch unde bunt"; 674: "den schilt ein rant al umbevie | von kelen rôt geverwet".)

Szibéria címere
A Szibériai Cárság (kormányzóság) címere (legalább 1882-től), Oroszország nagycímeréből
A kazanyi, asztaháni és szibériai terület címere, a Titulatúra című orosz címerkönyvből (1672. 3. címeres tábla)
Szibéria címere (1672, University of Aberdeen). A Titulatúra című könyvben (1672) hasonló címere van a novgorodi tartománynak [(2. címeres rajz) ]
Szibéria címere 18. század.jpg
Szibéria címere [[5]], 1917
A Novoszibirszki Terület 2003-ban elfogadott címere [6]

Egyes nézetek szerint cobolyprém van Szibéria címerében. Az újabb francia heraldikában ezt a hermelin változatának tartják. Az orosz cárok titulatúrájában szerepelt a Szibéria cárja cím és az orosz nagycímerben megtalálható Szibéria (a szibériai tatárok) címere, melyben hermelin (vagy coboly?) alapon egymást keresztező nyílvesszők és reflexíj fölött két oldalról egy-egy álló coboly tart egy koronát. Erre a címerre megy vissza a Novoszibirszki Terület 2003-ban elfogadott címere is, melyben két fekete coboly látható.

Arany coboly látható, beszélő címerképként a Czóbel család címerében.[7]

A szó eredete[szerkesztés]

A coboly szó a magyarban már 1150 körül kimutatható.[3] A coboly szó (en: sable, de: Zobel, fr: sable, zibeline, it: zibelino, sk: sobol, ru: сóболъ) az oroszból terjedt el Európa-szerte, már a 7. századtól. Az orosz szó eredete vitatott. Szibéria keleti vidékeit az oroszok a cobolyvadászat révén tárták fel, az adót több helyen még a 19. század végén is cobolybundával fizették. Eredetileg Skandináviában, Lengyelországban is élt, de a prémvadászok Európában teljesen kiirtották. A magyarban a 18. század derekáig általában a nyuszt volt a coboly neve. Anonymus sabelum adatai arra mutatnak, hogy a szó szoboly formában a kereskedelem révén már az óoroszból átkerülhetett a magyarba, de idővel elavult.[4]

A nyusztra van adat 1229-ből és a Besztercei szójegyzékből (1395 k.): sabellína: nuz ber gerezna. A finnugor, esetleg az uráli korban a nyuszt elődjének jelentése már 'coboly' lehetett, esetleg 'menyét, nyest, nyuszt', és esetleg 'sarki róka'.[5]

A magyar irodalomban a cobolyprém szerepel a királyi öltözet részeként is: [Stuart Mária] "Köpönyege feketén béllett fekete színű szövetből volt, coboly (mustela zibellina) bőrrel prémezetten..." [6] A Czuczor-Fogarasi szótárban: "CZOBOLY, (lengyelül: sobol, izlandi nyelven: safala, svédül: sabel) fn. tt. czoboly-t, tb. -ok. A menyétek, hölgyek, nyusztok stb. osztályához tartozó szibériai állat, mely fínom préméről nevezetes. (Mustella zibellina)." [7] Ugyanott a CZOBOLYFESTÖ, (czoboly-festő) ősz. fa. Festő, ki prémeket czobolyszínűre fest. (I/2. 1154. [8])


A mongoloknál a coboly (mong. bulγ-a, bulγan, halh. bulga) a gazdagság, szerencse, boldogulás jelképe. A mongol bulgan süültei kifejezés „cobolyfarkút” jelent, olyan emberekre vonatkozik, akik mögött ott jár a szerencse, akik szerencsések, illetve másoknak is boldogulást hoznak. A cobolyprémet és cobolybundát, mint rendkívül értékes ajándékot, mindmáig nagy megbecsülés övezi Mongóliában.[8]

A heraldikai cobolyprém[szerkesztés]

A fekete (en: sable) a brit és a francia heraldikában szín, de a német és a lengyel, valamint egyes közép-európai országokban néha egyben prémnek is tekintik. Mivel a prémeknek nem kell megfelelniük a színtörvénynek, pl. egy fekete keresztet is el lehet helyezni kék vagy vörös alapon, mint pl. Albánia zászlóján, bár ez utóbbi aligha lehet tudatos heraldikai megfontolás.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Cuvier báró: Az állat-ország fölosztva alkotása szerint. Fordította Vajda Péter Buda, I. 1841. [1]
  2. (a 18. sz. közepéig, TESz I. 453. l.)
  3. 1150 k. /13-14. sz.: "ultra modum habundanter inveniuntur zobolini"; "de pellibus zobolorum"; "doudecim pelles ermelinas et XII zobolos" (Anonymus Gestája, kiadja: Jakubovich Emil, SRH I: 1, 14.); A zobolin előfordulása Anonymusnál:
    "A tergo autem habet flumen, quod dicitur Thanais, cum paludibus magni, ubi ultra modum habundenter inveniuntur zobolini, ita quod non solum nobiles et ignobiles vestiuntur inde, verum etiam bubulci et subbulci ac opiliones sua decorant vestimenta in terra illa" I. De Scithia fejezet.
    Pais Dezső fordításában: "Mögötte [Szkítia mögött] pedig ott van a Don nevű folyam nagy mocsaraival, ahol szerfölött bőven találni nyestet, úgyhogy nemcsak a nemesek és alrendűek ruházkodhatnak vele, hanem a gulyások, kanászok és juhászok szintén díszes ruházatot hordanak azon a földön." (ANONYMUS GESTA HUNGARORUM. Fordította: Pais Dezső. Budapest, 1977. Szkítia fejezet.)
    Érdekes, hogy az állatot és a prémet a zobolini szóval jelöli meg, mely nyilvánvalóan az orosz sobol származéka, miközben a középkori latinban sabellum volt a neve.
    "Vestiti enim erant de pellibus zobolorum et aliarum ferarum.";
    Pais fordítása: "[A szittyák] Nyusztprémbe és más vadállatok bőrébe öltöztek." (Szkítia fejezet)
    "...et dupdecim pelles ermelinas et XII zobolos et XII pallia deaurata.";
    Pais fordítása: "Aztán Árpád vezér tanácsot tartván szintén elküldötte követeit Salán vezérhez, s küldött neki tizenkét fehér lovat, tizenkét tevét meg tizenkét kun fiút, a vezérének pedig tizenkét nagyon ügyes orosz leányt, továbbá tizenkét hölgymenyétprémet, tizenkét nyestbőrt és tizenkét aranyos köntöst." (14. Árpád vezér fejezet)
  4. TESz. I. 453. l.
  5. TESz II. 1059. l.
  6. Stuart Mária' végórái. Lingard szerint. Társalkodó, (Pest) 12. szám, 1832. február 11. 45. l. [2]
  7. Czuczor Gergely - Fogarassy János: A magyar nyelv szótára. Pest, I. 1862. 78. [3]
  8. Avar Ákos: A természet és az állatok a hagyományos mongol gondolkodásban. DOKTORI DISSZERTÁCIÓ. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar. Budapest, 2012. 197-198.[4]


Lásd még[szerkesztés]

nyestprém, prémek, fekete