Állatok/Szitakötők/Egyenlő szárnyú szitakötők
< Állatok | Szitakötők
(Kis szitakötők szócikkből átirányítva)
Egyenlő szárnyú szitakötők
- (Zygoptera, Syn: -)
- Más neve(i): kis szitakötők
- Az egyenlő szárnyú szitakötők az egyik legősibb rovarrend, a szitakötők három alrendjének egyike.
- Amint nevük is mutatja, megkülönböztető jellegzetességük, hogy elülső és hátulsó szárnypárjuk alakja és mérete is igen hasonló. Testük az egyenlőtlen szárnyú szitakötőkénél (Anisoptera) kisebb. Szárnytöveik keskenyek, a szárnyvégek felé csak fokozatosan szélesednek ki. Pihenő helyzetben szárnyaikat a lepkékhez hasonlóan össze tudják csukni. Felülről nézve az összetett szemek közti távolság nagyobb, mint a szemek átmérője.
- A párzás után a hím általában a nősténnyel marad, és őrzi azt, amíg el nem helyezi petéit. Több faj hímje valamilyen vízinövény szárába kapaszkodva tartja is a nőstényt, hogy az minél mélyebbre petézhessen.
- Petéit csaknem minden faj vízinövények leveleire helyezi. Lárváik kisebbek és karcsúbbak a nagy szitakötőkénél; potrohuk végén háromágú gereblyéhez hasonló fartoldalékot viselnek. A legtöbb lárvái többnyire egy évig fejlődnek, de egyes fajaik a már nyáron további nemzedéket hozhatnak létre, míg más fajok két év alatt fejlődnek ki.
- Melegebb éghajlaton általános érvényű szabály, hogy a rövidebb lárvaéletű fajok imágója többnyire tovább él – részben éppen ezért a kis szitakötők többnyire messzebbre eljutnak, gyorsabban lakják be az új élőhelyeket, mint a nagyok. A hazai fajok imágói – az erdei rabló kivételével – az ősszel elpusztulnak.
- Nem repülnek olyan jól, mint a nagy szitakötők; ezért nem mennek messze a víztől.
- Lárváik légzése alapvetően különbözik az egyenlőtlen szárnyú szitakötőkétől: az oxigént három, az utolsó potrohszelvényükön elhelyezkedő, légcsövekkel sűrűn átszőtt, többnyire hosszúkás, levél alakú, kaudális lamellával vonják ki a vízből. Ezekkel tudnak úszni is, ha pedig kevesebb az oxigén, a lamellákat ide-oda mozgatva cserélik a vizet maguk mellett.
- Főleg a hínárokon vagy gyökereken megbújva várnak a prédára. Többnyire lassan mászva haladnak: csak akkor úsznak, ha felzavarják őket. Ha valami gyanús dolog közelít feléjük, a kis szitakötők lárvái szorosan az adott növényhez (hínárhoz) tapadnak, igyekeznek szinte beleolvadni annak hengeres szárába. Ha lehet, gyorsan átfordulnak a feltételezett ellenséggel átellenes oldalra.
- Több faj potrohszelvényeinek hátán és oldalsó szegélyén erős tüskék nőnek, amikkel a lárvák hatásosan védekezhetnek akár a kisebb halak ellen is (emellett határozó bélyegnek is igen alkalmasak). Persze vedlés után ezek is lágyak, és ilyenkor nem védenek. A mérgező bogárlárvák és vízi poloskák ellen az egyetlen hatásos védelem a megelőző támadás.
- Az alrendet négy öregcsaládra és azokon belül összesen húsz családra bontják:
Forrás: Magyar Wikipédia: Egyenlő szárnyú szitakötők
