Kertészet/Tünethatározó/Gumórothadás

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap mérete: 6257 bájt

Kertészet

Gumórothadás


Kertészet Növényvédők Tünethatározó Növénybetegségek Kártevők Szexferomon csapdák Munkanaptár Permetezési javaslat Permetezési napló Permetlé töménysége


Apium graveolens var. rapaceum Erwinia carotovora subsp. carotovora (Knolselderij Monarch hartrot).jpg
Gumórothadás és „fekete-lábúság”
(Erwinia carotovora subsp. carotovora, Syn:Erwinia carotovora subsp. atroseptica, esetenként az Erwinia chrysanthemi pv. chrysanthemi ) (Pectobacterium)
Magyarországi viszonyok között a gumók lágy-rothadása a tárolókban jelentős betegség, a „fekete-lábúság”, azaz a szártőrothadás pedig szántóföldi körülmények között fordul elő.
A gumók lágy-rothadása (nedves rothadása) jellegzetes, ismert tünet. A gumók részben vagy egészen kásás péppé alakulnak, szétesnek, esetleg a parahéj tartja össze a rothadó részt. A rothadó gumó a levegővel érintkezve elbarnul. Egy idő után bűzössé válik a folyamat, ekkor már másodlagosan fellépő (anaerob, ún. opportunista) baktériumfajok is jelen vannak (pl. Clostridium, Bacillus stb.), s vajsavas erjedés kezdődik. Ez a tünet főleg a tárolás során zajlik, de már a talajban is elkezdődhet.
A „fekete-lábúság” a hajtásokon található, az alsó szárrészek elbarnulnak, elfeketednek, elnyálkásodnak, a fertőzött tő hervad, elhal, könnyen kihúzható a talajból.
Az Erwinia-baktériumfajok polifág kórokozók, fakultatív anaerobok. Gram-negatívok, 1–3 μm-es pálcika alakúak, peritrich csillózottságúak, szerológiailag pozitívok, BDA-táptalajon szürkésfehér kolóniákat képeznek. Faji elkülönítésük csak laboratóriumi módszerekkel lehetséges. A baktériumok optimális hőigénye 18–26 °C között van, az Erwinia carotovora subsp. atroseptica a hűvösebb időjárástő kedvelő.
Közös sajátságuk, hogy genetikailag determináltan olyan enzimjeik vannak (pektinmetilészteráz, poligalakturonáz stb.), amelyekkel lebontják a növényi sejtfal elsődleges ragasztó elemét, a pektint. :Ez viszont a szövetek szétesésével jár, ami tulajdonképpen a rothadás.
A baktériumok a talajban növénymaradványokon, vagy a tárolási helyeken a földmaradványokkal bevitt gumókon, a gumók lenticelláiban pedig látens formában (az export-import tevékenységek során, pl. így terjednek) telelnek át. A későbbi fertőzés főleg sebzéseken, de a természetes testnyílásokon is bekövetkezhet (sztómák, lenticellák). A talajban a fertőzött anyagumók rothadásakor a sztólókon és lenticellákon át fertőződnek a fiatal gumók. A baktériumokat a drótférgek, pajorok, talajművelő szerszámok, gépek, az eső és az öntözővíz is terjeszti.
A gumórothadás a tárolóhelyeken számos tényező függvénye. Ezek közül ki kell emelni a gumók sebzett vagy egészséges voltát, a hőmérsékletet, a páratartalmat, a szén-dioxid-koncentrációt, valamint az esetleges kondenzvíz jelenlétét.
Ha a körülmények optimálisak a baktériumoknak, akkor gyorsan nagy tömegű burgonya rothadása következhet be. Ebbe a folyamatba egyes kórokozó gombák is betársulhatnak (pl. Fusarium sp.), és ilyenkor kialakul egy ún. „vegyes rothadás”, ami még nagyobb kárral jár.


Okok:

E speciális tünetek kialakulásának oka még nem ismert (kórokozó?, környezeti tényezők?, gazdanövény?).
A kórokozó sejttanilag baktérium (prokarióta, Gram pozitív), morfológiailag viszont a gombákhoz hasonlít. Igen vékony (1,5 μm), szürke színű spirális lefutású „micélium”-hálózata van, amely feldarabolódik spórákká (ún. coccusokká), s ezekkel szaporodik. A fajok meghatározása meglehetősen bonyolult, bakteriológiai biokémiai teszteken alapul.
A Streptomyces fajok melegkedvelő, talajlakó organizmusok, szaprotrófként is megélnek.
A burgonyagumót még egész korai fejlődési stádiumában a páraszemölcsökön keresztül fertőzik, s csak a talajban terjednek, károsítanak. Felszedés után már nem növekszik a varas folt, de a kórokozó életképesen fennmarad a gumón, tehát vetőgumóval is terjedhet.
Elsősorban a laza szerkezetű, könnyen fölmelegedő és kiszáradó talajokban (homok) gyakoribbak. A korábbi tapasztalatokkal szemben az utóbbi évtizedekben a kötöttebb, savas pH-jú talajokon is károsítanak.
A baktériumnak valószínűleg több biotípusa is létezik, s ezek alkalmazkodnak az eltérő körülményekhez. :A sugárgombás varasodás járványszerű elterjedése számos tényező függvénye. Ezek csak részben ismertek, ill. sok az ellentmondás. Pl. a lenticellaszám (paraszemölcs), a héj cellulóztartalma, a héjszín nem befolyásoló tényezők. Ellentmondás van viszont az után-termesztési fokozatok, a fertőzött vetőgumó, a talaj kémhatása, a műtrágyázás, a mésztrágyázás, a talajok humusztartalma a domborzati viszonyok stb. terén.

Védekezés:

– fajtarezisztencia figyelembevétele
ellenállóbb a
(pl.: Góliát, Rioja(százszorszép) , White Lady, Hópehely, Réka)
fogékony a
(pl.: Desiré, Cleopatra, Agria, Kondor, Somogyi kifli))

megelőzés

- a fertőzött táblák termesztésből való kivonása,
- egészséges vetőgumók ültetése,
- ne ültessünk frissen feltört talajba,
- kerüljük a közvetlen meszezést a burgonya alá stb.,

agrotechnikai

- öntözés a gumókötés időszakában.
- Előzetes zöldtrágyázás vagy lucerna,
- szója elővetemény.
- Egyes mező- és mikroelemtrágyázás, pl.: Mg, Mn, Fe, Al).



Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gumórothadás témájú médiaállományokat.