A kaparódarazsak az ízeltlábúak törzsének a rovarok osztályának a hártyásszárnyúak rendjébe és a fullánkosdarázs-alkatúak alrendjébe tartozó család.
Társas, redős szárnyú darazsak jellegzetes, sárga-fekete darazsak. Agresszív, ingerlékeny, erőszakos állatok. Mérgük, mellyel áldozatukat megbénítják biogén aminokból és polipeptidekből áll. :Az 1. potrohszelvényük legömbölyített, vagy széles és meredeken lemetszett. Szemeik megközelítően vese alakúak. Erős rágó szájszervük van. Erdőn, mezőn, lakásokban közönségesek.
Rovarokkal, gyümölccsel táplálkoznak. A mirigyeik váladékával kevert megrágott hússal etetik lárváikat. Egyéves családokban élnek, a telet csak a megtermékenyített fiatal nőstények vészelik át. Tavasszal ők alapítják az új családot. Társadalmuk fejlettsége nem éri el a méhek, vagy a hangyák államának szervezettségét, azonban már itt is megfigyelhetők a munkamegosztási kasztok.
Fészküket többnyire növényi anyagokból, elsősorban farostból készítik, melyet deszkákról, karókról rágcsálnak le. A nyálukkal összeragasztott pépből erős, ellenálló, rugalmas és jó hőszigetelő, papírszerű lemezeket készítenek. Ezekből alakítják ki a fészket, melyet fák odvába, növényekre, de lakásokban, a padláson is elhelyezhetnek.
Kecskedarázs
Mérete 11-19 mm. Fejpajzsán fekete hosszanti folt. Mindenütt közönséges. Kitűnően hőszigetelt, népes fészkeiket száraz, meleg zugokba, vagy föld alatti üregekbe építik. A fészek belsejére jellemző 30 °C-os hőmérsékletet még 12-15°C külső hőmérséklet mellett is képesek megőrizni.
Egészségügyi kártevőnek minősül, mivel mikrobiológiailag az egyik legszennyezettebb élelmiszerlátogató. Mindenevő lévén bármilyen eredetű szerves hulladékra rászáll.
Emellett szívesen laknak emberi otthonok közelében, és agresszíven védelmezik fészküket. Ezért a darázsfészkeket általában irtják. Közvetlen környezetünkben leggyakrabban a kecskedarázzsal találkozunk.
Legegyszerűbb módja a védekezésnek, ha csapdával megfogjuk őket. A csapda is egyszerű… Veszünk egy átlátszó műanyag petpalackot. Középmagasságban vágunk rá egy-két, kb. 1 cm átmérőjű lyukat, majd félig megtöltjük alkoholos-cukros-vizes folyadékkal (sör, bor, pálinka), majd kihelyezzük oda, ahol a legtöbb a darázs. Cukros víz is megteszi, de akkor kis ecetet is tegyünk bele, a méhek védelmében. A folyadékot, ha megtelt darazsakkal, lehet újrahasznosítani, de nem ajánlott több mint három alkalommal, mert veszélyessé válik a benne elpusztult rovartetemek miatt! A kereskedelemben kapható szereket (spray) a reggeli (hűvösebb) órákban használjuk a darázsfészkek elpusztítására. A földalatti fészkeknek több kijárata is lehet!
