Kertészet/Fajtalisták/Szőlő fajták/Saszla
Saszla
- A szőlőfajta több nevet visel; Svájcban és Németországban gutedel, Franciaországban chasselas és Ausztriában junker néven ismerik. Magyarországi nevei: Fábiánszőlő, Fehér Chasselas, Fehér Fábiánszőlő , Fehér gyöngyszőlő, Gyöngyszőlő, Fehér ropogós, Fehér ropogós Fábián.
- A saszla vagy chasselas a szőlőfélék családjába, a bortermő szőlőkhöz tartozó elterjedt és jó ízű csemegeszőlő-fajta. Több más fajtához hasonlóan fajtacsoportot képez, melyek közül legfontosabbak a fehér saszla (chasselas blanc) és a piros saszla (chasselas rouge), valamint a fehéressárga bogyójú, muskotályos ízű változata a passatutti.
- A természetes fajtarendszerezés szerint a keleti változatcsoportba sorolják. A világ szinte valamennyi szőlőtermesztő országában ismerik és termesztik. Legkiemelkedőbb termőterületeit a Loire völgyében és Baden környékén, Németországban találjuk.
- Kettős hasznosítású fajta, a szőlészek, a borászok és a házikert tulajdonosok egyaránt kedvelik.
- Eredete vitatott. Az egyik teória szerint a saszla az egyik legrégebbi szőlőfajta, az ősi Egyiptom 5000 éves fajtája. Egy másik magyarázat a Jordán völgyében Palesztina területéről származtatja. Megint mások – kiemelten Pierre Galet francia szőlő- és borszakértő – svájci eredetűnek tekintik.
- Magyarországra a múlt század során került, meghonosítása és elterjesztése Fábián József tótvázsonyi lelkész nevéhez fűződik. Számos hasonneve közül erre utal a Fábiánszőlő megnevezés. Magyarországon a saszla legjobb termőhelyei a Mátrai borvidéken találhatók; a gyöngyösi „ropogós” saszla piaci kereslete különösen nagy. 6000 hektáros termőterületével hazánk legelterjedtebb csemegeszőlő-fajtája. A Saszla csemegeszőlő meghonosítása az Alföldön, Kecskemét határában Csókás József nevéhez fűződik.
- Borászati felhasználásban a jobb termőtulajdonságokkal bíró klónjaikat telepítik:
- Fehér chasselas: Fr. 38-95 (Fr=Freiburg, Németország), K. 16 (K=Keszthely), C.60.
- Piros chasselas: Fr. 36-28 (Fr=Freiburg, Németország), K. 18 (K=Keszthely), C. 61.
- Nemzetközi viszonylatban európai fajtának tekinthető; nagy saszla-ültetvények Franciaországon és Németországon túl Svájc északi részén, Portugáliában, Olaszországban, Romániában, Csehországban és Törökországban vannak. Kaliforniában és Ausztráliában főként a chasselas dore és a golden chasselas elnevezésű továbbnemesített változatai ismertek.
Termesztési értéke
- Tőkéje középerős növekedésű, közepes, illetve bőtermő, fekvés iránt nem, a talajra kissé igényes fajta. Levele sötétzöld, finom szövetű, szabályos 5 karéjú.
- A fürt középnagy, laza vagy tömött, gúla alakú, bogyója közepes, vékony, de erős héjú, húsos, ropogós, kellemes zamatos bő levű, napos oldalán rozsdás.
- Átlagos években már szeptember első felében fogyaszthatóak, de szüretelés ideje hosszan kitolható.
- Nem rothad, jól eltartható; jó fagytűrésű, megbízható fajta. A fehér és piros színű fürtök vegyes szüretelése dekoratív csomagolást és esztétikus megjelenést tesz lehetővé, növeli a fajta piaci értékét.
- Étkezési célú termesztése mellett több országban, így hazánkban is a termés egy részét borrá dolgozzák fel.
- Bora könnyű, friss, finom savösszetételű, gyümölcsös zamatú, szép világossárga színű, száraz fehérbor.
- Nem túl fajtajelleges, ezért jó házasítási alapanyag. A piros saszlából hasonló tulajdonságú rozébor készül.
