Ugrás a tartalomhoz

Kertészet/Fajtalisták/Szőlő fajták/Izabella

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A lap mérete: 2929 bájt

Kertészet

Izabella


Izabella
Izabella
Legalább 50 hason neve létezik, amelyek közül a legismertebbek: Alexander, Black Cape, Borgoña, Champania, Constantia, Dorchester, Framboisier, Fragola, Raisin De Cassis, Moschostaphylo, Kerkyraios, Tzortzidika, Uhudler és Isabella
Az Izabella vagy Eperszőlő egy régi direkt termő, áthatóan labruska (rókaszőlő) ízű és illatú szőlőfajta, amely az Amerikában őshonos, vadon termő Vitis labrusca és az európai Vitis vinifera egyik ismeretlen ágának hibrid fajtája.
Amikor az Izabella bekerült Európába, vele együtt megjelent a filoxéra is. Az Izabellából készült must magas pektintartalma miatt a bor erjedése közben túl sok mérgező metanol képződik. Telepítése, pótlásra való felhasználása Magyarországon évtizedek óta tilos, az érvényes Bortörvény rendelkezése alapján tőkéit 2000 végéig ki kellett vágni. Hazánkban kizárólag kiskerti termesztésben találkozunk vele. Csemegeszőlőként fogyasztható és a családi borászatokban nem ütközik jogszabályba.
Az Izabella fajta előállítása az amerikai William R. Prince szőlőnemesítő nevéhez fűződik, aki a keresztezendő szőlőtőkéket a dél-karolinai Isabella Gibbstől kapta, majd az új fajtát az asszonyról nevezte el 1816-ban. Az Izabella fajta igen hamar, 1820-ban Európába került, elsőként Franciaországban, majd az elzászi szőlősgazda Baumann fivérek közvetítésével Németországban terjedt el.
A fajta mai ültetvényeit világszerte 70 000 hektárra becsülik, amelynek közel egynegyede Brazíliában terem. További jelentős termőterületei Amerikában (Dél-Karolina, Delaware, Virginia) és az egykori Szovjetunió utódállamainak területén vannak; Azerbajdzsán, Grúzia, Moldávia és Ukrajna szőlő- és bortermelő vidékein. Megtalálható még Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban és Svájcban, de általános tendenciaként Európából kiszorulóban van.
Ausztriában, a mai Dél-Burgenland területén viszonylag ismert szőlőfajta. Uhudlerként ismerik, nedűjének színe a rozéhoz hasonló. Bora „olcsó lőre”, de jól fejbe vágja az embert.

Termesztési értéke

Tőkéje igen erős növekedésű, kordon művelésben bőtermő.
Fürtje közepesen nagy, laza; bogyói közepesek, sötétlilás kék színűek, gömbölyűek, nyálkás húsúak, vastag héjúak.
Október elején érik, fagytűrő, rothadásnak és gombabetegségeknek ellenáll.
Bora erős, jellegzetes labruska ízű asztali vörös-, illetve rövid erjesztéssel könnyebb rozébor.


Magyar Wikipédia: Izabella


Termesztett gyümölcsök
Vadgyümölcsök
Déligyümölcsök
Gabonák
Zöldségfélék
Ehető gombák
Fűszerek
Gyógynövények
Fogyasztható növények
Dísznövények
Ipari növények
Festőnövények
Védett növények
Baktériumos betegségek
Gombabetegségek
Fitoplazmás betegségek
Peronoszpórafélék
A vírusos betegségekről
Vírusos betegségek
Nem fertőző betegségek
Férgek
Csigák
Rovarok
Lepkék
Kétéltűek
Emlősök
Adalékok
Csávázószerek
Gombaölő szerek
Gyomirtó szerek
Lemosó szerek
Rovarölő szerek
Talajfertőtlenítő szerek
Vadriasztó szerek
Egyéb szerek
Permetezési napló
Permetlé töménysége
Január
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December
Gyomnövények