Heraldikai lexikon/Tulajdonjegy
'Tulajdonjegy, az ingó és ingatlan tulajdon birtoklását jelölő, és azonosítísíra szolgáló jelképek. Ide tartoznak a mesterjegyek a különféle alkotásokon, a személyiségjegyek a sírjelen, a bírák hivatalos iratain, a tárgyak és élőlények megjelölése: fajegy (a kivágásra szánt fa megjelölése), foglalójegy (a talált vagy első foglalással birtokba vett tárgy megjelölése), határjel, házjegy, jószágjegy (füljegy: bevágások az állat fülében; billog), könyvjegy (Ex libris), sójegy (a sókockák megjelölése a sóbányában), szerszámjegy, családjegy, textiljegy fenékbélyeg (jelképek az agyagedények aljá).
Névváltozatok:
tulajdonosjegy (Holl ArchÉrt. 1992. 43.[1]), tulajdonosjel (uo. 52.), házjegy
de: Gemarkungszeichen, Hausmarke; la: rogacina
Tagányi Károly “Széleskörű adatgyűjtést folytatott a tulajdonjegyekről, a földesküről, a határjelekről [570], (az állófáról, a lófők, koponyák határjelekkénti alkalmazásáról).” [570: „A pásztorcserény előtt álló állófa rendeltetése uaz, mint a halászok őrfája.” 603. „Wundt: Die magische Festigung des Besitzes – a birtokbavevés külső jeleiről.” 603. „A határjárás emlékezetessé tétele. 612; Csitáron (Nyitra) határkő lerakása (MNYőr 1900:140) 613; A húsvéti határkerülés székelyföldön 614; Húsvéti dűlőkerülés (Ethn. XI. 268–269) 615.” „erdő tulajdonlás, határjárás székelyeknél, Bogáth” 467–473. Vö: Takács Lajos: Határjelek, határjárás a feudális kor végén Magyarországon. Budapest, 1987] (143.)
Kéziratainak tanúsága szerint Tagányi nemcsak a tulajdonjegyek gyűjtésének tulajdonított jelentőséget, hanem figyelme kiterjedt a tulajdonjegyek bíróság előtti bizonyító erejének, valamint a megváltoztatásukhoz, megsemmisítésükhöz kapcsolódó jogszokások vizsgálatára is. Balassa Iván szerint a tulajdonjegyek kérdését Fél Edit vetette fel először. Valóban, tanulmányában a leendő gyűjtők figyelmét Fél Edit fel kívánta hívni „egy eddig észre nem vett jelenségre”, a tulajdonjegyek közül a ruhajegyekre (a ruhajegy szót a szerző a Nógrád megyei Őrhalom község népi nyelvkincséből emelte át), melyek a nemzetközi szakirodalomban is csak elvétve tűnnek fel, a magyar szakirodalom pedig meg sem említi azokat. [741: Fél Edit: Adatok a tulajdonjegyekhez. Előzetes jegyzetek a ruhajegyekről. Néprajzi Értesítő 1940: 386. o.]
““Tárkány Szücs aspiránsi évei alatt, 1965-ben adta közre A jószágok égetett tulajdonjegyei Magyarországon című, két részletben megjelent dolgozatát. Ebben kb. tízezer tulajdonjegyet elemezve tárta fel a jószágjegyek hazai történetét, szerepét, külön foglalkozott a vármegyék jeleivel és az adminisztráció szerepével. Jószágjegyekkel kapcsolatos kutatásait két német nyelvű dolgozatban is közzétette. ” [Tárkány Szücs Ernő: A jószágok égetett tulajdonjegyei Magyarországon I–II. Ethnographia 1965: 187–199, 359–410. o.; uő.: Eingebrannte Eigentumsmarken des Viehs in Ungarn. Acta Ethnographica, 1968: 225–264. o.; uő.: Ortbestimmende (administrative) Viehbrandzeichen in Ungarn. In: Viehwirtschaft und Hirtenkultur. Hrgs. von László Földes. Budapest, 1969: 417–438. o. ] (227.)”
Irodalom
[szerkesztés]Csorba Csaba: TULAJDONJEGYEK, MESTERJEGYEK, POLGÁRI CÍMEREK A KÖZÉPKORBAN [2]
Bognár Szabina: A népi jogélet kutatása Magyarországon. Tagányi Károly jogszokásgyűjtő programja. DOKTORI DISSZERTÁCIÓ, Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar. Budapest–Kimle, 2010)
Lásd még
[szerkesztés]négyesfő, családjegy, házjegy, kereskedőjegyek, polgári heraldika, verdejegy
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-664.html
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-847.html
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-1705.html