Heraldikai lexikon/Billog

Névváltozatok:

billyeg (Lánghy 1827. 121.), idézőpecsét; bélyeg, belleg, bilegh, signaculum, stigma, character, signum, vestigium, kennzeichen: merkmal (M. nyelvtört. I. 209.), cauteriatus: bélyegzett, bélyeges, cauterium (Plin[ius]): bélyegzö́-vas (Pápai/Bod 103.), dignoro: bélyeget sürök-reá (uo. 208.), inſcriptio frontis: a' bélyegnek homlokába sütése (uo. 341.)

Címerhatározó/Zágor címere

"Testekre belegért az Bachus tzimerét, tudni illic borostián leuelet seutnénec" [Károlyi Gáspár: Biblia. Vizsoly 1590. II. 269.], "A kurvákra seuteo vassal béllyegec seuttettenec" [Amos Comenius: Janua linguae Latinae reserata aurea, in hung. lingvam translata per Stephanum Beniamin Szilágyi. Kolozsvár 1673. 138. (I. kiadás 1643)] (M. nyelvtört. I. 209.)

Rövidítések:

Lázár bíró billoga, a 12.század második fele

Az idézőpecsétet már a rómaiak is használták. A bíró a megidézettnek saját képét ábrázoló pecsétjét küldte el. A pecsétvivő szóban közölte vele, hogy hol, mikor és milyen ügyben kell megjelennie a bíróság előtt. Kélsőbb idézőbillogra példát nem ismerünk sem Bizáncból, sem nyugatról. Ez egy sajátosan magyar fejlemény volt, melynek kialakulására hatással lehettek a korábbi keleti hagyományok vagy a bizánci fémpecsételés gyakorlata, a bulla* használata. Domborművesen öntött, felfüggeszthető bronz érmekre a 7-11. századból vannak példák a bizánci zarándokemlékek között.

A billog érc idézőpecsét volt. A feltételezések szerint Szent István korára megy vissza. Szent László és Kálmán király törvényei már mint mindenki számára ismert dologról beszélnek az idézőpecsétekről. A 11. században olyan pecsét, mellyel a király, az érsek, a püspök, a nádor, a királybíró, a herceg ispánja vagy valamilyen testület, például a prékók (a királyi hírmondók) ispánja hívta perbe a vádlottakat és a tanúkat.

A váradi regestrum 78. pontja szerint a királyi billogosok egy-egy vármegyének csak egyes részein voltak illetékesek. Így pl. Hevesben két biloti regales működött egy időben. Számos adatunk van arra is, hogy a perbe idézettekhez a billogokat a megyékbe kiküldött, billogosoknak nevezett királybírák poroszlói vitték ki. Györffy György szerint a hírvivés, idézés feladatát is ellátó királyi csőszök is használták a billogot. Ezt igazolja az I. András és Béla herceg várkonyi találkozásnál szereplő ajtónálló comes preconum kései utóda, a Buzád nembeli Trisztán, aki a királyi csőszök ispánja volt, s 1250-ből származó COMES TRISTANVS ME MISIT köriratú viaszpecsétjét Pray György közölte. Az oklevél nélkül, csak pecséttel történt idézésre még a 14. századból is van adatunk.

A billog felmutatójának, a poroszlónak (pristaldus) szóbeli parancsára a megidézett köteles volt megjelenni a bíró előtt. A billog egyben a poroszló igazolására is szolgált. Ez kis fülekkel volt ellátva, melyen zsinórt húzhattak át és a nyakba akaszthatták. A billogra valamilyen hitelesítő jelképet, a heraldika korától pedig címert és feliratot helyeztek. A fontosabb mindig a címer volt, mert azt az írástudatlanok is ismerhették. A legkorábbi ismert idézőpecsét I. Endre király bronzbilloga. A király idézőbillogán keverednek egymással a keleti és a nyugati elemek. A király bizánci típusú jelvényeket visel, ugyanakkor alakjának megformálása a feltételezések szerint Szent István pecsétjének közvetítésével a német viaszpecsétek mintáját követi. A 13. század közepéről maradt fenn Trisztán ispán bikafejes címeres idézőbilloga melyen a Comes Tristanus me misit... (Trisztán ispán küldött engem...) felirat is olvasható.

Az ispán állandó helyettese az igazságszolgáltatásban a királybíró (iudex regius), a helyszínre kiküldött "missus" pedig az ispán ércpecsétjével ellátott billogos volt. A poroszlók nemcsak az idézést kézbesítették, hanem hatósági tanúk is voltak vagyoni és más hivatalos ügyekben. A 12. század végén a poroszlókba vetett bizalom kezdett meginogni és az emberek egyre gyakrabban szereztek közhitelű oklevelet az egyházi káptalanoktól és konventektől. A 13. század elején így jöttek létre a káptalani vagy konventi hiteles helyek. A pecséttel történő idézést a

III. Béla király 1181-ben felállította a kancelláriát. Ettől kezdve nem az idézőpecséttel, hanem a viaszba nyomott pecséttel itelesített oklevéllel idézték meg a peres feleket. 13. századtól fokozatosan felváltotta az írásos idézés, az idézőpecsétet azonban még sokáig használták. 1552-ben az egyik vármegye szolgabírája tartóztatott le egy szénégetőt és a gyanúsítottnak az alispán pecsétjét mutatta fel, mert a megyének ekkor még nem volt saját pecsétje.

Megtörtént, hogy a címzett nem akarta átvenni a szóbeli vagy írásos idézést. Ilyenkor a pecsét felmutatása döntő érvnek számított és a levél vagy üzenet visszautasítása nyílt ellenszegülésnek, a hivatalos szerv megsértésének számított. Ilyen felségjelvény volt a régi angol rendőrök koronás botja (vagy a heroldok fehér pálcája) is. 1496-ban Ulászló király vonakodott átvenni egy pápai bullát, melyet valószínűleg Bartolomeo de Miranda, pápai követ kézbesített. Ezért a követ kénytelen volt ezüstpálcáját felmutatni.

Irodalom

JAKUBOVICH EMIL: I. ENDRE KIRÁLY TÖRVÉNYBEIDÉZŐ ÉRCBILLOGA. Turul, 1933/3-4. 56-75.

Borbala Obrusanszky: The Hungarian Billog and Its Parallel with Paizi. Mikes International, VIII. évfolyam, 3. szám [1] [2] Transoxiana 10 - Julio 2005 [3] [4]

Borbala Obrusanszky: Special Objects of the Hunnic Administration. HungarianAmbiance.com Monday, September 5, 2011 [5]

Obrusánszky Borbála: A billog és keleti párhuzamai. Valóság, 2006. június XLIX. évfolyam 6. szám. [6]

Lásd még

pecsét, közjegyzői jegyek