Heraldikai lexikon/Ruta

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Bajorország címerének rutázott boglárpajzsa

A ruta gyémántalakú, a (két függőleges) csúcsán általában hegyes szögben vagy derékszögben végződő mesteralak, mely lehet szabályos oldalú rombusz és némileg elcsúsztatott, paralelogramma, kivételesen deltoid alakú. Átmérője nagyjából azonos valamelyik oldal átmérőjével. Ha az átmérő kisebb, mint a négy oldal valamelyike, szűkebb és magasabb ruta, jön létre, mely csürlőnek [en: fusil, de: Spindel] is nevezhető.

Van egyetlen rutával ellátott pajzs (nagyruta), rutákból álló mező (rutázott), mint pl. Bajorország címerében, lékelt ruta, ún. ablakruta, fúrt ruta stb. Leggyakrabban a harántsakkozott pajzsot is rutázottnak mondják. A német heraldikában a cölöpösen egymással szembeállított, váltakozó színű rutákal ellenrutáknak (de: Gegenrauten) nevezik.

Névváltozatok:
dülény (Csergheő ArchÉrt. 1888/2. 135.[1]), paralelogramm (Mika, 1893), csürlő (Radisiscs Jenő Magyar Iparművészet 305.[2], Gudenus I. 25.), koczka (Nagy II. 32.), rhombi (Nagy IV. 456.), rhombus (Nagy VI. 254.), koczka (rhombus), (Nagy X. 472.), rézsútos koczka (rhombus) (Nagy V. 5.), római kapocs (Nagy VI. 533.), római csatos láncz (Nagy VII. 269.), romboéder (Benke 407.), ovális alakú kocka (Baranyi István nyugalmazott anyakönyvvezető, Mohol Horváth címer)


fr: losange, en: lozenge, it: losanga, cs: routa
Rövidítések


A ruta használata[szerkesztés]

A ruta szó előfordul a Besztercei szójegyzékben (1395 körül), "ruta: cophth" [Beszt. Szj. 718.], mint kapocs, 'fémből készült, ruhaszárnyak összefogására szolgáló (régen gyakran ékszerű) tű, csipesz, egymásba akasztható két félből álló eszköz'.[1] A rutázott pajzs már a heraldika korai időszakaiban is kimutatható. Nagy népszerűségnek örvend a bajor heraldikában, ahol eredetileg a Wittelsbach uralkodócsalád címere volt. A rutát Gatterer és mások megkísérelték szimbolikus módon magyarázni. Általában nyílcsúcsokként értelmezték. A ruta használata viszonylag gyakori a nyugat-európai heraldikában, miként az Gelre herold címerkönvében is megfigyelhető.

A magyar heraldikában három aranyruta van a Stojkovics család címerében (Forgon 588. l.). A Kapotsfy család címerében az "alsó osztály kék udvarában láncz formán egymásba fűzve három római kapocs rézsútos helyzetben" látható (Nagy VI. 533.). A régi német Wehrgehänge kifejezés is nagyjából a magyar római kapocsnak felel meg, melyet a pajzson harántosan átvonuló, egymással érintkező, ruta- (de: Rauten) vagy négyzetsorra (de: Wecken) használtak.

A. Alaptípusok[szerkesztés]

B. Megkülönböztető jegyek[szerkesztés]

1. Szám[szerkesztés]

2. Hozzáadott jegyek[szerkesztés]

a. Külön jegyek[szerkesztés]

A különféle vonalakkal megrajzolt lehetséges rutákra lásd még az osztóvonal címszót.

b. Helyzet[szerkesztés]

3. Kiegészítő jegyek[szerkesztés]

a. Járulékos jegyek[szerkesztés]
b. Díszítés és szerkezeti viszonyok[szerkesztés]
c. Borítás[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. TESz II. 361. l.

Lásd még[szerkesztés]

Heraldikai lexikon/Mesteralak