Ugrás a tartalomhoz

Heraldikai lexikon/Kecske

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Kecskemét címere
Cassianus: De institutis coenobriorum, Buda, 1490 k., fol. 90r
Zikmund Kozel z Rýzntálu (1548 - 1598), gazdag Kutná Hora-i polgár címere (Kozel a. m. kecske)

Névváltozatok:
kecsék[1], capra: ketske, Bak égi jegy (Pápai/Bod 96.), capræ feræ: vad ketskék <bak> (uo. 272.), őz, Ziege (TESz. III. 48.), aruncus: ketske-bak ſzakálla (Pápai/Bod 64.), caper: ketske, herélt ketske bak (uo. 95.), olida capra: büdös ketske, capræ feræ: vad-ketskék <bak>, caprea: vad ketske, capricornus: Égbéli Bak jegy (uo. 96.), hædus: gödölye, ketske-bak (uo. 298.), semicaper: félig ketske (uo. 558.)

la: caprea, en: goat
Rövidítések

A kecske a heraldikában rövid, enyhén íves, szarvakkal, szakállal ábrázolt állat. Leginkább ágaskodó helyzetben fordul elő. Ha a szarva egyenes vagy enyhén ívelt, bak, ha egyenes, de rövid, zerge, ha csigavonalban meggörbült, kos. Mivel a kőszáli kecske háziasított fajtája és szelíd vérmérsékletű, ami nem igen teszi alkalmassá előnyösnek tartott emberi tulajdonságok kifejezését, a címertanban viszonylag ritka és leggyakrabban vallási összefügésben vagy beszélő címerként fordul elő, mint például Kecskemét címerében. Egyes ábrázolásmódjait nehéz elkülönítemi a baktól vagy a zergétől.

Számos heraldikai megjelenése vallási eredetre nyúlik vissza. Kecskemét 14. századi pecsétjén a város patrónusa, Szent Miklós látható pásztorbottal, mely az alján kecskefejjel van díszítve. A kecskefejből a 16-17. században fokozatosan a város ágaskodó kecskét ábrázoló címere lett. Az Arad megyei Lázár család címerében "öklelő kecskefej" van.

A heraldikában előfordulnak a kos- vagy kecskeszarvas nőábrázolások és néha a kosfejű és sastestű kecskesas (de: Ziegenadler) is.

A régi hiedelemvilágban termékenységi jelkép, az Ég, a szerelmi vágy, a bujaság szimbóluma. Dionüszosz szőlőisten állataként gyakran ábrázolják szőlőtővel. Ez látható például a Hanva nemzetség címerében. Bacchus és Juno kultuszában a "tejelő" fügével együtt szerepel (vö. latin caprificus 'fügefa'). A keresztény szimbolikában a Bujaság és az elkárhozottak jelképe. A középkorban a fekete kecskebak a boszorkányszombatokon elnöklő sátán képmása, míg az állatöv halfarkú bak csillagképe (Capricornus) Jézusnak is az egyik szimbóluma volt. Ennek halteste a Krisztus születésével kezdődő Halak korszakára, kecskefeje az ószövetségi bűnbak és az áldozati gödölye megfelelője. Gyakran ábrázolták bakkecsketesttel az egyszarvút is.

A bestiáriumok szerint a kecskebak egy buja fenevad, mely az egészségtől duzzadű természetéről ismert. Ez olyannyira felajzza, hogy a vére képes a gyémántot is feloldani, amelynek semmilyen kő vagy tűz nem képes ártani.

http://adatbazisokonline.hu/adatbazis/cimereslevel-adatbazis/adatlap/2553

Lásd még[szerkesztés]

bak, bárány, kos, zerge,

  1. [1]