Heraldikai lexikon/Kar

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Santa ferencz cimer nagy ivan fele.jpg

Névváltozatok:

emberkar (Halaváts Gyula ArchÉrt. 1902. 75.[1]), emberkéz (Tardy 482.), karjel (Nyiri 1831. 319.), Kar (brachium, bras, Arm) (Bárczai 124.), panczelban eöltőzöt fel kéz (Krarácsony 1606/1620), férfikar <levágott kar> (Fényes Elek: Magyarország statistikája. Pest, II. 1843. 21.[2]), könyöklő kar (Reiszig, Nógrád 605.[3]), kardot tartó kéz (Magyar Kálmán ArchÉrt. 1975. 130.[4]), hajlott pánczélos kar (Szendrei 1896. 112.), fél ember kéz (Szálkai 2010. 172.)


Rövidítések

A kar az egyik vagy talán a leggyakoribb címerkép a magyar heraldikában. Használata sajátosan magyar címertani jellegnek tekinthető, mely a markában a leggyakrabban szablyát, valamivel ritkábban kardot tart. Lehet páncélos és szövetruhás kar. Már régtől fogva megtalálható a magyar címerekben, de szélesebb körben a török korban kezdett elterjedni. A nemesség iránt folyamodók nagyon gyakran kértek kardot tartó kart a címerükbe, annak ellenére is, hogy ilyen címerrel már akkoriban is nagyon sok nemesi család rendelkezett. A felfogásukban a kardot tartó levágott kar bizonyára a hadi vitézséget jelenítette meg, amit a nemesség elnyerésének a legelőkelőbb indokaként tarthattak számon.

Néha a levágott kar az Isten keze jelképrendszerrel kapcsolódott össze, mint Szalabéri Horváth Ferenc 1732-es zalabári temetésén, ahol Padányi Bíró Márton, a püspök küldötte, a templomi szentbeszédében az „Isten erős karja" gondolattal utalt a Horváthok címerére.48.