Heraldikai lexikon/Családfa
Névváltozatok:
, genealogia: nemzetség-fája, vagy famíliai-laistrom, egymástól való származás' tudása (Mokry 1823. 228.), élőfa (Czövek-Kelemen 295.), nemzetségfa, nemzetségi fa, vérségi fa (Pallas n. lex. Rokonság csz.), családülés (?), származásfa (Biológiai lexikon, Bp. I. 1978. 663. l.), törzsfa (Biológiai lexikon, IV. 1987. 334.l.), stemma (magyarul)[1], tabella
de: Stammbaum
„Se mesékkel és vége-hossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak, a melyek inkább versengéseket támasztanak, mint Istenben való épülést a hit által.” (Timótheus I. 1. 4.)
Rövidítések
Családfa, a genealógiai táblák egyik, rendszerint művészien kivitelezett fajtája. Átfogó módon jelentheti az összes fajta genealógiai táblát és fát is. A genealógiában a családfához hasonló módon ábrázolják egy ős összes (férfi) leszármazóját, de itt nem a művészi kivitelen, hanem az ősök és utódok szemléletes bemutatásán van a hangsúly, és a vizsgált ős is általában felül helyezkedik el, míg az utódai alul, generációk szerint egy sorban vannak csoportosítva. Az ilyen genealógiai tábla szakszerű családtani elnevezése családi tábla, míg ennek művészien kivitelezett változata a családfa. Életfának is nevezik. Összeállítása rendszerint hosszú időt vesz igénybe, mert sok adatot kellett összegyűjteni hozzá. Az Esterházy család egyik családfáját pl. tíz évig készítették
A nevét onnan kapta, hogy régen a leszármazást fa alakban ábrázolták, melynek gyökerénél a család őse állt, a fa egyes ágai pedig a családi ágakat képviselték. Az ágakon a levelek a család egyes tagjainak a nevével voltak ellátva. (Előfordulnak a szívek a közös szalagok, a kézfogó, a láncok is.) A modern családfákon a lehulló ág a válást jelöli. A családfa művészi ábrázolásának kivitele függ a család kiterjedtségétől, elágazottságától. Erre a célra különféle stilizált fákat lehet használni. A szokványos kiterjedtségű családoknál a hársfa, hiányos kiterjedtségűnél a nyárfa sémája a megfelelő.
A régebbi családfákon gyakran tűnik fel a család birtokának vedutája, címerek, portrék, magyarázó szöveg, mesés elemek, (a családfa gyökerénél) képzelt ősök, bibliai alakok vagy képzeletbeli lények. A magyar családfákon kedveltek a huszárok, a törökruhás alakok, a hármas halom és előfordul a hét vezér ábrázolása is.
A családfa eredete
[szerkesztés]Az idők folyamán a családok és nemzetségek eredetéről alkotott elképzelések változásaihoz hasonlóan a családfák ábrázolásának módja is állandóan változott. A felülről, „mindenkinek közös égi atyjától” lefelé haladó fák az ókorból származnak. Az alulról felfelé növekvő családfák középkoriak. A 12. századtól egész Európában elterjedt Jézus származásának és rokonságának fa alakú ábrázolása, melyet Jessze-fának neveztek. Jessze (Iszáj), Dávid zsidó király apjának ágyékából fa nől ki, melynek csúcsán Jézus és egyes szentek vannak. A Jessze-fa megtalálható a profán genealógiákban is (Esterházy, Károlyi, Pongrácz, Okolicsányi stb.). A gótika korából ismert a Babenbergek családfája. A reneszánszban a portugál királyok családfája (1530-as évek) Szent István rokonságát is érinti. A középkorban és az újkor kezdetén a családfát csak a nemesség és a gazdag polgárság használta, de a 18. század végétől szélesebb körben is elterjedt. A barokk-korban híresek voltak az Esterházy családfák. Esterházy Pál (1635-1713) nádor több családfa összeállítására is megbízást adott. A historizmus szép példája Pálffy-Daun grófnő családfája. A szecesszió idején nevezetesek E. Krahl és H. G. Ströhl családfái, akik magyar megrendelők számára is dolgoztak.
A huszadik században új technológiák bukkantak fel, mint az ofszetnyomás, a hálónyomás, a plakát és végül a számítástechnika. Egymást követően jelentek meg a különféle genealógiai programok, melyek segítségével bárki egyszerű módon összeállíthatja a saját családfáját, de továbbra is népszerűek a hagyományos grafikai módszerrel készült családfák. Marie Lynskey könyvében (Family Trees. A manual for their Design, Layout and Display. Chichester, Phillimore, 1996) ehhez ad útmutatást (különféle családfa-típusok használata, a megfelelő papír, formátum, kiválasztása, betűnagyság, névkeretek stb. kiválasztása).
A legtöbb családfa tükrözi a korabeli divatirányzatokat és stílusokat is. Az egyszerű, igénytelen sablonok mellett már az ókorban (a római patríciusok átriumaiban) és a középkorban is előfordulnak művészi értékű genealógiák, valamint kéziratos családfák a családi és közlevéltárakban, a kastélyok és templomok falán, a kódexekben, a nyomtatott könyvekben és a(z újkori) festményeken, melyek az ősgaléria részét képezték.
Fa alakját főleg a reneszánszban és a barokk során vette fel. Innen származik sok genealógiai szakkifejezés is, mint az ág, a leszármazás (szétágazás), az íz stb. és az olyan kifejezések, mint pl. a „családi gyökerek“. A jobb áttekinthetőség kedvéért az ágakat eltérő színűre festették. Ebből százmazik a nemzetségfa és családfa külön elnevezése. A családfa és leszármazás vezetése fontos volt a hitbizományi utódlás megállapításakor, a birtokügyi pereskedés alkalmával stb.
A faábrázolás sémáját követik a 16. századtól előforduló ősfák is, mint pl. a címerekkel ellátott őspróba (a kamarási ősfa, a máltai próba stb.), melyet például a nemesség igazolásakor is megköveteltek. A probandus ezeknél (anakronisztikus módon) a fa gyökerénél található, ősei pedig a fa koronájában. Az őspróbák egyszerűbbek, sematikusak voltak, szemben a családfák rend szerinti művész kivitelével. A 18. és 19. században a családfák és az őstáblák rendkívül fontos elemei lettek a címerek. Az utóbbiak a probandus előkelőségét voltak hivatva alátámasztani. A próbáknál a családi címer különféle változatai (bárói, grófi) is előfordulhatnak. A címeres genealógiák alkotói számára az elsődleges szempont a címer reprezentatív funkciója volt, ezért gyakran vétettek a heraldika szabályai ellen, mint pl. az egyszerűség elve, a színtörvény. Gyakran használtak antiheraldikus színeket és nagyméretű sisaktakarókat.
A leghosszabb családfa Konfuciusz (Kr. e. 551-479), kínai filozófus családi táblája, aki Tang király (Kr. e. 1675-1646) leszármazottja. Ez a tábla ma minegy 80 generációra terjed ki és több mint 2 millió (mintegy 1,3 millió élő) személyt tartalmaz, világszerte több mint 450 ágban, melyet 1998-tól időközönként egy hongkongi genealógiai társaság nyomtatásban is kiad. A második leghosszabb genealógia a Lurie családfa, mely Dávid királytól (* Kr. e. 1037 k.) származtatja magát és olyan személyiségeket is tartalmaz, mint Sigmund Freud, Rasi (1040-1105), zsidó filozófus és Ezékiás (Kr. e. 739 k. – Kr. e. 687) júdai király. Európában a leghosszabb családfa Niall Noígíallach ír király (378-405) leszármazási táblája, aki Conn Cétchathach ír főkirály (élt 123 körül) utóda, ő viszont Túathal Techtmar ír főkirály (76–106) utódának tartotta magát, de az ír legendák alapján a családfa még régebbre vezethető vissza. Nagyon hosszú még a japán császári család és a hun királyok családfájs is, melyet az Árpád-házzal is össze lehet kapcsolni.
Biológiai fák
[szerkesztés].jpg)
A evolúciós törzsfákat használtják az élőlények közti rokonság, a törzsfejlődés bemutatására, és a magasabb fejlődési formák kialakulásának szemléltetésére az alacsonyabb fejlődési formákból. Noha fákat (mint pl. Porfürosz fája) egyéb célokkal már korábban is használtak a biológiában ilyenek az 1800-as évek előtt nem voltak, de az élet fájának metaforáját itt is használták. Az első ilyen életfát Augustin Augier, francia biológus adta ki 1801-ben, mely a növények rokonságát szemlélteti. Őt követte Lamarck törzsfája (Philosophie Zoologique, 1809) az állatcsoportok szétágazásáról, felülről lefelé, a férgektől az emlősökig. Úgy vélte, hogy az élőlények sok párhuzamos fejlődési vonalat alkotnak, melyek az egyszerűtől a bonyolult felé tartanak és nem hitt a közös ős létében. Az egyik legkorábbi fát Edward Hitchcock használta a paleontológiában, Elementary Geology (1840) című művében, a növények és az állatok közti geológiai kapcsolatok bemutatására. Charles Darwin szintén alkalmazta a hipotetikus evolúciós törzsfát a fajok eredetéről szóló művében (1859), sőt egy vázlatos fa már 1839-es naplójában is megtalálható. A törzsfák széles körű használata a biológiában Ernst Haeckel (1834-1919) nevéhez fűződik.
Idővel az élőlények klasszifikációja kevésbé statikussá és egyre jobban dinamikussá vált. Az evolúciós törzsfák kezdetén egy hipotetikus közös ős áll, melytől a vizsgált növényi vagy állati taxont származtatják és az ágain annak összes ismert formája megtalálható a rokonsági fok szerint (filogram), mely alapulhat morfológiai, újabban pedig genetikai stb. hasonlóságon, illetve rokonságon is. A biológiai fákat (fagráfokat) a taxonómián kívül különféle területeken használják, mint a bioinformatika, az összehasonlító filogenézis stb.
Az evolúciós fáknak különféle típusai vannak. A gyökeres (törzs)fa irányított gráf, melyen minden egyes nódusz (ág, taxonómiai egység) a leszármazókkal együtt a feltételezett közös őstől indul ki és egyes esetekben az ágak hossza utalhat a jelenig eltelt időre is (kronogram).
http://en.wikipedia.org/wiki/Thermoproteus
[[|thumb|Gyökeres filogenetikai fa, mely a baktériumok, archaeák és eukarióták fő csoportjainak feltételezett leszármazását mutatja az rRNS gének alapján]]
A gyökértelen fa az ágak végén található „címke”-nóduszok relatív voltát fejezik ki, miközben nem foglalkoznak az eredet kérdésével. A gyökér nélküli törzsfa csak a rokonsági viszonyokat mutatja, a közös ős nélkül. A gyökértelen fa csak úgy alakítható gyökeressé, ha előbb valamilyen hipotázist állítanak fel a közös őst illetően.
A gyökeres és a gyökértelen törzsfa egyaránt lehet ún. kétgyümölcsű fa és többgyümölcsű fa és címkézett vagy címkézetlen is. A gyökeres kétgyümölcsű fának két változata van, melyek az interior nodeból (azaz bináris fát alkot) ered, míg a gyökértelen kétgyümölcsű fa a gyökértelen binary tree alakját veszi fel, melynek minden belső nóduszán pontosan három szomszédja van. Ezzel szemben a gyökeres többgyümölcsű fa egyes nóduszainak kettőnél több gyermeke lehet, és egy gyökértelen többgyümölcsű fa egyes nóduszain háromnál több szomszéd is lehet. A címkézett fa speciális tulajdonságokkal rendelkezik, melyek a címkékhez kapcsolódnak, míg a címkézetlen fa csak a topológiát határozza meg. Free tree unrooted tree
Dendogram, Tulajdonképpen a „box in box” (doboz a dobozban) diagram egyik változata. A taxonok hasonlóságának mértékét fejezi ki, amivel utalhat a köztük levő evolúciós összefüggésekre. A numerikus taxonómia módszerével készített dendrogram esetében az egyes taxonok közti hasonlóság számszerűen is leolvasható.
A box in box diagramot a természetes növény- vagy állatrendszertanban használják. A család minden nemzetsége egy-egy dobozt kap és ezeket a megfelelő családok doboza foglalja magában, a családok dobozát pedig a rendek doboza tartalmazza stb., tehát az alacsonyabb szintű taxonómiai kategória a magasabb rendű kategória dobozában helyezkedik el.
Cladogram
A filogram
Az orvostudományban, genealógiában és a szociális munkánál használt részletesebb genealógiai táblákat genogramnak nevezik.
Az informatikában a programozási nyelv fájának nevezik a program felépítését, a nyelvészetben a nyelvi fejlődés fájának a nyelvrokonságot ábrázoló fát és a családfaelméletben (Stammbaumtheorie)