Heraldikai lexikon/Genealógiai táblák

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Genealógiai táblák a rokonsági viszonyok ábrázolására szolgáló grafikus táblázatok. Hasonló hozzá a genealógiai jegyzék, de ez szöveges lista. A genealógiai tábla ötféle lehet.


1. őstábla, ősfa, őspróba, ősjegyzék, felmenők (de: Ahnentafel, cs: vývod, la: ascendentia): a szűkebb értelemben vett családfa. Visszafelé halad, a múlt felé. Az egyén (probandus) összes férfi és női ősének jegyzéke, mely száma minden generációban megkétszereződik (2 szülő, 4 nagyszülő, 8 dédszülő stb.), azaz elméletileg geometriai sor mentén növekszik. Ha azonban rokonok léptek egymással házasságra, ősvesztésre (implex) kerül sor, azaz csökken az elődök száma. Az őspróbánál az egyén legrégibb fellelhető őséig megyünk vissza.

2. Leszármazási tábla, lemenők, utódtábla, utódjegyzék (de: Deszendenztafel, cs: rozrod, la: descendentia): előre halad, a jövő felé. Az egyén összes utódát állapítja meg férfi és női ágon, azaz a kiindulási pontból tekintve, a családnak csak egy jövő felé vezető ágát vizsgálja. Itt nincs geometriai sorozat, mert a vizsgált egyénnek egy vagy több feleségétől változó számú utóda lehet és ezáltal az utódtábla szerkezete sem szabályos, hanem az őstől származó családágak életképességének függvénye. Az utódtáblánál az ős (probandus) legfiatalabb (legutolsó) utódát derítjük fel.

3. Családi tábla (Családfa, törzskönyv, de: Stammbaum, cs: rodokmen, en: family tree, pedigree): a legbonyolultabb, de a legáttekinthetőbb és leggyakrabban használt genealógiai tábla. Az egyén (ős) összes férfi utódát, lemenőit állapítja meg, akik a családi nevet tovább viszik. Ebben a tekintetben tulajdonképpen a leszármazási tábla férfiági kivonata. Ha ez a férfiág megszakad, a család kihalásáról beszélünk. A családfa generációk szerint tünteti fel az utódok gyermekeit és az ő leszármazóikat is, egészen a jelenkorig, miáltal egy szerteágazó, fához hasonló genealógiai tábla jön létre. Azért állítjuk össze, hogy megfigyelhető legyen a leszármazás vagy a filiáció.

4. Vérrokonsági tábla (de: Konsanguinitätstafel, blutverwandtschaft, cs: tabulky pokrvenství): a vizsgált egyén összes női és férfi vérrokonát tartalmazza (elődeit, utódait, testvéreit és az ő elődeit és utódait).

5. Sógorsági tábla (de: Verwandtschaftstafel, cs: tabulky příbuzenství): a vizsgált egyén férfi és női vérrokonain (elődök, utódok, testvérek és az ő elődeik és utódaik) kívül a felesége (vér)rokonait (családjait) is tartalmazza.


A genealógiai táblák eredete[szerkesztés]

Római scala
Részlet egy Gatterer által közölt családi tábláró, rajta beírt szövegl
Részlet a Gatterer által közölt családi táblához tartozó jegyzetekkel
A magyar királyok genealógiai táblája. Lohmeiernél, XXXVII. tábla
A magyar királyok genealógiai táblája. Lohmeiernél, XXXVIII. tábla
A magyar királyok genealógiai táblája. Lohmeiernél, XXXVIX. tábla
A magyar királyok genealógiai táblája. Lohmeiernél, XL. tábla. Mint látható, ez inkább tematikus tábla, mert felvették azon királyi családokat is, melyek nem egyenes leszármazói egymásnak.

A mai genealógiai táblák előképe a római scala (stemma) volt, mely a leszármazást kereszt alakban ábrázolta. A római őstáblán nem mindig csak a biológiai utódokat tüntették fel, hanem az örökbefogadottakat is, akik a családba való befogadással átvették az örökbefogadó őseit is. A vérrokonok házasságkötését Augustus császár tiltotta meg.

A különféle genealógiai fák másik forrása az újplatonikus filozófus, Tiroszi Porfürosz (234–305 k.) hierarchikus ontológiai fája (arbor porphyriana, scala praedicamentalis), amely három hasábból áll, ahol a középső szavak képviselik a genus és a species kategóriáit, míg az alattuk levő szavak ellentétes fogalmak a középsőhöz képest.

Ennek egyik példája:

SZUBSZTANCIA
Gondolkodás Vizsgálat
TEST
Élettelen Élő
ÁLLAT
Értelmetlen Intelligens
EMBER
Ez Az
PLATÓN

Művének bevezetőjében Porfürosz Arisztotelész véleményét ismerteti, mely szerint a dichotomikus dolgok fa alakú sémát alkotnak, ami azt jelenti, hogy a specieseket a genus differentia definiálja és ez a folyamat addig tart, míg el nem érjük a legalsó speciest. Porfürosz művét Boethius lefordította latinra és a 19. századig a logika tankönyveként használták az egyetemi oktatásban. Ezt a fát különféle területeken használták.

André Duchesne (1584-1640) szerint a forrásokra nemcsak utalni kell, hanem szó szerint kell azokat idézni és a genealógiához csatolni. Ennek eredményeként ezek a források közvetlenül bekerültek a családfákba, miáltal teljesen új genealógiai táblák (jegyzékek) jöttek létre, melyeket Gatterer összegezett.

Duchesne módszerével a genealógiai táblák túlságosan zsúfoltak lettek és az egyes személyek távol kerültek egymástól, ami azt eredményezte, hogy csak a legfontosabb személyeket lehetett feltüntetni. Ezért ezeket egy szöveges és egy táblázatos, grafikai részre osztották (Köhler, Gatterer). A két rész összefüggése abból volt megállapítható, hogy mindkettőt azonos számmal látták el, ami végül elvezetett a modern genealógiai jegyzékek kialakulásához.

Gatterer Abriss der Genealogie (1786, Göttingen, 1788) című művében hétféle genealógiai táblát különböztet meg, a korábbi öttel vagy hattal és a ma használt (a korábbiaktól részben különböző) öttel szemben. Ezek nemcsak tisztán a genealógiában, hanem a történelemben, a jogban, a statisztikában használt táblák is. Mindegyikhez csatlakozik egy hosszabb-rövidebb genealógiai jegyzék is. Egyeseket ezek közül akár néhány modern genealógia irányzat (szociológiai, statisztikai) is újra felfedezhet magának: 1. Geschlechtstafeln oder eigentliche Stammtafeln (Tabulae stemmatographicae, Stemmata): a legrégibb és a tulajdonképpeni genealógiai táblának nevezi, mely felülről lefelé halad, általában a legrégibb ismert őstől az élő utódokig, és tartalmazza egy család összes ismert férfi és női tagját, az összes mellékággal együtt. Néha azonban csak egy későbbi utódtól egy adott időpontig terjed. 2. Ahnentafeln (Tabulae progonologicae): egy férfi vagy női személy eredetét tünteti fel, apai és anyai ágon, alulról felfelé haladva. (Ez a tábla a mai őstáblának felel meg.). 3. Regierungsfolge Tafeln (rangsorrendi tábla): csak azon személyek eredetét vizsgálja, akik uralkodóvá váltak vagy erre valamilyen megalapozott vagy alaptalan jogcímük van, vagy csak reményük, kilátásuk van erre. A megszerkesztése hasonló, mint családi tábláé,de elhagyja azon személyeket, akik nem fontosak az uralomváltás szempontjából, viszont feltünteti azokat, akiknek erre reményük vagy igényük van. 4. Erbfolgestreits-Tafeln (öröklési táblák): egynél több családból származó személyeket tartalmaznak vagy egy család egynél több ágát tüntetik fel. Ezek úgy vannak egymás mellé állítva, hogy a rokonság fokából könnyen és gyorsan tisztázható egy adott tartomány, uradalom vagy kiváltság öröklési, odaítélési, felosztási jogának a sorrendje. A magánjogi perekben is használható annak eldöntésére, hogy mi az Enyém és mi a Tiéd. A tábla megszerkesztése úgy történik, mint a szokványos családi tábláé, de sor kerül az idő lehető legpontosabb meghatározására (a hónap napjaival), a pereskedő személyeknél pedig a lehető legpontosabban meg kell adni azon körülményeket, melyek alapján az igény létrejött. 5. synchronistischen Stammtafeln (párhuzamos leszármazási tábla): több mint egy család férfi ági leszármazását (Stammtafeln) tartalmazza, melyeket különféle céllal helyeznek egymás mellé, pl. hogy az egyidejűség által fel tudjunk ismerni bizonyos történeti eseményeket, vagy ki tudjuk mutatni ezen családok rokonságát, de mindenféle igény nélkül, melyek ebből erednének, vagy hogy világos legyen a tartományok, uradalmak, kiváltságok öröklése, mely a házasságból vagy az öröklési közösségből ered, és használták az örökségi pereknél, melyek egy vagy több család között folytak, akik jogigényüket nem a leszármazásra alapozták, hanem a végrendeletre, szerződésre stb. Ezen tábla megszerkesztéhez sok tapasztalat és gyakorlat szükséges. A fejléce táblázatszerű. Megszerkesztése alapjában véve megegyezik a családi tábla, illetve a történeti családi tábla megtervezésével. 6. historische Stammtafeln (történeti családi tábla): abban külöböznek a családi tábláktól (Geslechtstafeln), hogy a családnak nemcsak egy őstől való leszármazását ábrázolják egy lapon, hanem tartalmaz életrajzokat vagy eseményeket és cselekedeteket is, ezért a genealógia és a történem keveréke. Megszerkesztése teljesen a családi tábla mintájára történik, és lényegében családi tábla, de több vagy kevesebb történeti eseményt is feltüntet. A legjobb megoldás, ha nem számítjuk a családi táblák közé, mivel a genealógiai táblákat nem lehet történeti adatokkal telezsúfolni, hiszen akkor a genealógiai tartalom elveszik és nehéz megállapítani a leszármazást. 7. Länderverein- und Trennungstafeln (birtokegyesítési és -felosztási táblák): olyan táblák, melyek egyaránt jól használhatók a genealógiában és a statisztikában. Azt mutatják, hogy miként ment végbe az uralkodó férfi ág szétterjedése, hatalmának növekedése vagy csökkenése egy államban, tartományban, és a kiváltságok terén. A birtokoknak ezen növekedése és csökkenése egyaránt megfigyelhető a fő- és a köznemesi családfákon is, ahol úgy lehet helyet nyerni, ha az ide nem tartozó személyeket és ágakat elhagyjuk, valamint az államok esetében uralkodói ág, és a nemesség esetében az egyenes ág mellett csak azon személyeket vizsgáljuk, akik érintettek voltak a terület vagy a családi birtok gyarapításában vagy csökkentésében. A családi tábla szerkezetétől csak annyiban különbözik, hogy azon személyeknél, akik hozzájárultak a birtokok gyarapításához vagy csökkentéséhez ezen tényt a lehető legtömörebb formában feltünteti.

Irodalom[szerkesztés]

Szegedi László: Általános genealógia. Budapest, 2015 (DVD)[1]