Heraldikai lexikon/Birtok
A birtok egy család vagyoni javainak összessége. A középkorban a birtok, nem a címer volt a nemesség fő jegye. Miközben címere eredetileg nem minden nemesnek volt, adómentes birtokkal mindegyikük rendelkezett. Később változott a helyzet és nemességadományozásra már csak birtokadomány nélkül került sor. Ezek voltak az armalisták.
Névváltozatok:
birodalmok (Pápai/Bod 76.), bona avita: öſtö́l maradott jók (uo. 85.), erctum (Cic[ero]): örökség, jóſzág (uo. 237.), jószág (Nagy Iván VI. 201.), részjószág (Nagy Iván III. 153.), javak (Nagy Iván III. 155.); osztályi összeköttetés <birtokközösség> (Nagy Iván IX. 621.), jog közösség (Nagy Iván IX. 733.), osztályos vér (Nagy Iván IV. 308.), határ
ősföld 1604: "Eos feoldem kik nem zallogosok" [HOklSzj. 111.], 1724: "eos-eoreokségét, és hosszú genealogiáját fitogtatván" [Nyr. 38: 224.] (TESz. III. 40.)
Rövidítések
A birtok vagy uradalom a hatalomgyakorlás gazdasági és katonai alapjainak biztosítása mellett bizonyos kiváltságokkal is járt a nemesek számára. A birtokközpont vagy kúria egyfajta kis udvartartást jelenett, a megfelelő bírói és közigazgatási fennhatósággal a jobbágyok fölött. Ugyanakkor a birtokos bizonyos szociális kötelezettségekkel is tartozott a birtok alá tartozó népességgel szemben. A birtokosnak biztosítania kellett védelmüket, hozzá kellett járulnia a templom, az iskola, a kórház fenntartásához stb.
A birtok a jogban meghatározott módon öröklődött, feloszthatták egymás között a család ágai, de el is lehetett zálogosítani vagy veszíteni. A nemzetségek eredetileg birtokközösségben éltek. Például a 14. század végén a Garázda család két ágra szakadt. Az egyik megtartotta az eredeti nevet, míg a másik a Szilágyi nevet vette fel, de a család "vér- és osztályos közössége" Nagy Iván szerint[1] ezután is fennmaradt, amit a 15. század elején szerzett közös birtokokról szóló adománylevelek és a közös címer is mutat. A hasonló és eltérő nevű családok esetében gyakran csak a címer által következtethetünk arra, hogy közös-e az eredetük vagy sem.
A családi ágak elkülönülésével sor került a birtok megosztására is. A középfelnémet eredetű parte, part szóból fejlődött ki a magyar párt szó, mely eredetileg 'rész, osztályrész' értelemben volt használatos, majd kifejlődött az 'osztály, csoport, párt, fél' és az osztott mező a címerben' értelme is. A német szó a francián keresztül végső soron a latin pars 'rész, földrész, csoport' értelmű szóból származik[2] és így az ősi birtokviszonyokra utal.
Az első foglalás jogát még Zsigmond király korában is birtoklási jogcímként fogadták el. A birtokra vonatkozó hagyományok a legerősebb nemesi ismeretek közé tartoztak, mivel érdek fűződött hozzá. Ezért már Pauler Gyula is hangsúlyozta, hogy Anonymus genealógiai és birtokadatait hitelesként kell elfogadni. A bojári vobcsina az orosz nemesség örökletes birtokait jelentette. A német Erbe (örökség) szó a csehben jelentésváltozáson ment át. Ebből lett a címer (cs: erb) szó.
Az uradalmi vagy birtokcímer (de: Besitzwappen) egy család birtokának címere vagy a családi címerből ered. [[Püspöki Nagy Péter]] szerint az Esterházy címerben a korona az uradalmat, míg a griff a családot jelképezi.
Az örökségi címer (de: Erbschaftswappen) olyan teljes vagy részcímer, melyet viselői egy birtok öröklése jogán használnak.
A örökösi címer (de: Erbwappen) a családjának egyetlen örökös leányától a birtokkal együtt átvett címer. A [[házassági címer]]ben ez a feleség címereként jelenik meg.