Heraldikai lexikon/Ék

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ék
Fordított ék
3 oldalkék
3 harántos oldalék
3 hajlított oldalék

Névváltozatok:
ékezet (Forgon 118.), ékdísz (Magyar Kálmán ArchÉrt. 1975. 124.[1]), fogdísz (uo. 129.), felül hegyesedő ék (Gömbös 62.), piramis (Nagy I. 46., II. 226.), leforditott gula (piramis) (Nagy III. 40.), gula (Nagy V. 19.), kúp (Nagy VI. 62.), agyar, elefánt fogak (Nagy I. 29.), beékelés (Bertényi Új m. 29.l), ékvágás (Csoma: A gyuth-Kelec címerről), cuneatus: ék-formájú, ékes (Pápai/Bod 177.), heraldikai háromszög (Kalmár - Szalontai 1959. 64.[2])

fr: chaussée, en: per pile, de: Spitze, Gern, Keil, Pyramide, Sporn, la: bracatus, cothurnatus, cs: klín
Rövidítések

Ék, hegyes szögben végződő mesteralak, azaz az osztóvonalai hegyes szögben találkoznak. Az ék és a fordított ék csúcsa soha nem érheti el a pajzs alját, illetve tetejét, máskülönben saruzott, illetve süvegezett pajzs jönne létre. (Éknek nevezzük a bányászszerszámoknál a bányászkalapáccsal együtt ábrázolt bányászéket is; lásd ott.) Ha az alap borítása fém, az éké szín és fordítva. A pajzsban egynél több ék szokott előfordulni.

Változatos alakban fordul elő és többféle elméleti változata is lehetséges. Ha csak egy ék van benne, az nemcsak mesteralaknak, hanem tagolásnak és pajzsosztásnak is tekinthető (pl. akkor, ha az összes mező borítása egyforma). Gyakoriak a balharántékek (mint pl. a Báthory család címerében), ahol az egyik osztóvonal vízszintes, a másik balharántos. Ennek változata a haránték. Az ékek végei általában érintik a pajzs peremét, de nem mindig. Az osztóvonal lehet egyenes vagy az egyik, illetve mindkettő lehet ívelt (homorú és domború, de: gebogene), mint a Báthory címer egyik változatában, sőt teljesen átalakulhat, egészen addig, hogy címerkép lesz belőle (mint a Báthory címer egyik változatának farkas-, illetve sárkányfogai).

Az ék lehet kihajlott (de: mit ausgebogene Spitze), azaz függöny, saruzott (la: bracatus). A sarokék (de: Eckspitze) olyan ék, melynek csúcsa a pajzs egyik sarkát érinti. Van jobb és bal (de: rechte und linke Eckspitze), felső és alsó sarokék (obere und untere Eckspitze). Lehet hullámos (de: wellenförmige), magasított (de: erhöhte), csonka (de: flache gestürzte Spitze), más mesteralakkal vagy címerképpel bevont, illetve díszített. A csigaszerűen hajlott ék (de: umgebogene Spitze) olyan, melynek felső része csigavonalszerűen görbült. A telek változataként előfordulnak különféle ékállások is.

A többszörösen osztott pajzsok mezőinél lehet beékelést (Bárczay 33. l.) is alkalmazni az osztás fokának növelésére, ahol az alakok vagy címerek a főpajzs egyes részei közé mintegy be vannak ékelve. E célra olyan éket használunk, amely hegyével felfelé áll a pajzs talpán. A beékelésnél a beékelt rész a főpajzs mesteralakját vagy címerképét nem takarhatja el.

Lásd még[szerkesztés]

süvegezett, saruzott, gallérozott, függöny