Heraldikai lexikon/Telek

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Névváltozatok:
koczka, quadrans (Nagy Iván III. 414), pajzsfű balfele <baloldali telek> (Szilágyi V:II), négyszög ((Reiszig, Torontál 541. [1]), Gudenus I. 327.)

fr: canton, franc quartier, en: canton, quartier, franc-quartier, de: Vierung
Rövidítések

A telek a nyugat-európai heraldikában kedvelt mesteralak. Általában a pajzsfő jobb, gyakran bal szélén, esetleg közepén elhelyezett négyzet. Lényegében a pajzs egyik negyede, vagyis a négyelt pajzs egyik mezőjének felel meg. A nagysága azonban nincs pontosan meghatározva. Oldalai valamivel kisebbek (más vélemény szerint nagyobbak), mint a pajzsszélesség egyharmada, más vélemények szerint pontosan egyharmad. (Ebben az értelemben a telek egyharmadnyi pajzsfő.) A legelterjedtebb vélemény szerint a telek a pajzsszélesség 1/4-e vagy valamivel kisebb. Innen származik a telek elnevezése is egyes nyelvekben (de: Vierung, r. fr: cauntel, fr: franc quartier, en: quatier, a magyar 'negyed'), míg az egyharmadnyi vagy akörüli telket 'perem'nek, 'sarok'nak (fr, en: canton) nevezik. Az ennél kisebb telket kisteleknek (de: kleine Vierung) vagy kisnégyzetnek (de: Freiviertel, általában címerábrák nélkül) nevezzük. Nagyon ritkán a kisnégyzet a pajzs alsó sarkában is előfordulhat. Ezt alsó kisnégyzetnek, illetve bal alsó kisnégyzetnek lehet nevezni. Ha a telek (jóval) nagyobb méretű a pajzs negyedénél, szabad telek (en: franc-quartier, de: Freivierung, cs: volná čtvrť) a neve. A francia heraldikában a szabad telek (fr: franc quartier) nagyobb, mint a telek, de kisebb, mint a negyed. A telek típusait a címerleírásban külön meg kell nevezni.

Ville-Ville, en Hainaut -Etrepy-.PNG

A telek megkülönböztető jegyei[szerkesztés]

A telek néha meg lehet rajzolva kölönféle osztóvonlakkal, de az egyéb megkülönböztető jegyek, mint pl. a lékelt, ablakos|áttört stb. csak kivételes esetben fordulhat elő. Szinte mindig csak egy telek található egy címerben és a boglárhelyen előforduló telek kivételéve legalább az egyik oldalának érintenie kell a pajzs szélét. A keretes telkek is ritkák. Ha a címerben ráma, pajzsfő vagy harántpólya (illetve a balteleknél balharántpólya) van, a telek mindig arra is rá van helyezve, valamint kitakarja a pajzsra helyezett azon címerábrákat vagy azon részleteiket is, melyek a telek által elfoglalt pajzsrészre esnek.

A telek használata[szerkesztés]

Néha a pajzsban a telken kívül nincs más címerábra, ezt azonban általában a címerbővítés vagy a címertörés egyik eszközének szokták tartani. A pajzsfőhöz hasonlóan a telket valóban gyakran alkalmazzák a címertörésnél vagy más címertani kitüntetési jegyek elhelyezésére, pl. a portugál heraldikában. Valószínűleg a használatba vételére is ezért került sor. Így például hivatali jelvényként a porosz királyi koronával díszített telket kaptak 1701-ben a von Decker bárók. Egyes vélemények szerint az eredete arra vezethető vissza, hogy a harcosok vállára jutalomként valamilyen kitüntetési jelvényt terítettek. A telek lehet üres vagy egy mesteralakkal vagy egy, esetleg több címerképpel díszítve.

Közép-Európában szinte ismeretlen, de Csehországban valamivel gyakoribb. Telek van a Duka család 1792-es címerében.[1] Rendkívül gyakori a német, ezen belül a Rajna-menti heraldikában, Angliában és Franciaországban, ahol változatos típusai léteznek.

A telek változatai[szerkesztés]

A belső telek (de: Lichteck, geschmälertes Obereck) a kisteleknek felel meg, kisebb mint a pajzsszélesség 1/3-a. Lehet más címerábrákkal is díszítve.

A középtelek vagy középső telek (de: Ort) a pajzsfő közepén elhelyezkedő telek, mely a pajzsszélesség 1/3-át teszi ki. A francia heraldikában lehet áttört (fr: ajouré, de: durchbrochen) is.

A boglártelek (de: Mittelvierung) a pajzs közepén, a boglárhelyen helyezkedik el.

A szabad sarok (de: Freiecke) olyan telek, mely kisebb, mint az 1/4-es telek. Ez csupán a pajzsszélesség 1/8-át teszi ki. A régi német heraldikában üres saroknak (de: lediger Winckel) is nevezték. Olyan kicsi, hogy általában csak egyszerű mesteralak, mely nincs semmilyen más címerképpel díszítve.

A pólyatelek (en: fesse and canton) az angol heraldikában fordul elő. Az egymással azonos színű pólya vagy akár az ikerpólya (two bars on a canton, a. m. 'ikerpólya-telek'), három pólya stb. egyesítésével jön létre, mindenféle osztóvonal nélkül. Ha azonban a pajzsban a telekkel megegyező színű harántpólya (illetve baltelek esetén balharántpólya) van, a telek a harántpólya felett áll, azaz nem egyesítjük ezeket egymással.

A harántsarok (de: Schrägeck) a telek változatának is tekinthető. Annak tulajdonképpen a felét teszi ki. Olyan mesteralak, mely a pajzs tetejének vagy aljának közepétől a pajzsoldal közepéig húzott ferde vonal által jön létre. Előfordulhat a pajzs jobb vagy bal felső, illetve jobb vagy bal alsó sarkában. Lehet más címerábrákkal is díszítve.

Ennek változata az ékállás (de: Stander, dreieckige Wappenflügel, Schoos, Schoß), mely a pajzs jobb felső sarkából a pajzs közepéig (esetleg tovább vagy rövidebbre) húzott ferde vonalból és a pajzsoldalra merőleges vízszintes vonalból áll és így a mező 1/8-át kitevő háromszögű, ékhez hasonló mesteralak jön létre, mely a forgó egyik cikkének is tekinthető. Az ettől eltérő helyzetet a címerleírásban külön meg kell említeni (pl. baloldali ékállás, fordított ékállás, baloldali fordított ékállás).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nagy Iván III. 414.

Lásd még[szerkesztés]

ablak, ablakruta