Növények/K/Kétszikűek

A kétszikűek a hagyományos rendszerezés szerint a növények egy osztálya. Az egyszikűekkel együtt alkotják a zárvatermők törzsét. A legidősebb zárvatermők kétszikűek voltak.

Két, egymással szemben álló sziklevéllel csíráznak – ezeknek a tápanyag raktározásában van fontos szerepük. A kétszikűek sziklevele csírázáskor a talajból kiemelkedik, mert a fejlődő fiatal szár felemeli az első lombleveleket és a még le nem száradt szikleveleket is (ún. föld felett csírázás), ellentétben az egyszikűek sziklevelével, amely a talajban marad, és nem kerül a felszín fölé (ún. földben vagy föld alatt csírázás). A sziklevelek között helyezkedik el a rügyecske, amiből a hajtás fejlődik ki, valamint a gyököcske, amiből a főgyökér. Ez utóbbi gyakran elágazik, oldalgyökereket fejleszt.

A levelekben az erek felépítése hasonló, vagyis egy főér ágazik el több oldalérre. Gázcserenyílásaik a levelek fonákján vannak.

Száruk elágazó fás vagy lágy. Szállítónyalábjaik szabályos körben helyezkednek el.

A virágtakaró a legtöbbször kettős: csészéből és pártából áll (amikor ezek nem különülnek el, akkor lepelnek nevezzük). A virágtagok száma 4 vagy 5 (ez alól kivételek például az ősi bélyegeket hordozó liliomfák).

Az APG III osztályozás alapján a kétszikűek osztálya nem monofiletikus, azaz nem önálló taxon, hanem a csoportot osztályba nem sorolható rendekre és családokra, valamint a valódi kétszikűekre kell felbontani. A be nem sorolt rendek és a magnoliids klád már az egyszikűek kiválása előtt önállósodtak.

Osztályba be nem sorolt rendek

magnoliids klád: