Címerhatározó/Vedrödy címer
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Vedrődy család címerével foglalkozik.
A Vedrődy, Vödrödy, Vödrody, Vödridi, Wödrödy, Wödredy, Vidredy, Vödredy, Vogyeraczky, Voderaczky, Votrédÿ stb. család a Nagyszombathoz közeli Vedrőd faluból származik. A család első előfordulása 1602-1622-ből, Nagyszombatból és Vedrődról való. 1630-ban Vedrődy Mihály Vedrődben mint tanú szerepel. Ez a legrégibb említés, ahol nemesi családként említik őket. Fokozatosan egész Északnyugat-Magyarországon elterjedtek. 1671-73-ban a Pozsonyhoz közeli Nagylúcson a falu (taxás) nemeseinek adójegyzékében szerepelnek nemesi családként. A család egyik ága a Vajkai predalista (egyházi nemesi) székben élt. A bacsfai birtokra I. Lipóttól 1702-ben kaptak adományt. Egy másik ág Felsőbáron élt, mely az esztergomi érsekség vajkai predális székéhez tartozott, és szoros rokonságban állt a bacsfai ággal. A vajkai ág 1832-ben Vedrődy Jüzseffel kihalt, akit az anyakönyvekben "Bacsfay nemes"íként említenek. Az esztergomi érsekség területén birtokaik voltak Alsószerdahelyen, Vágán, Vágkirályfán. Az alsószerdahely-vágai ágból alakult ki a szeredi és vágújhelyi ág, akik közül hárman aranyművesként tevékenykedtek, Vedrödy, Vogyeraczky (apa-fia) név alatt. A család ma is virágzik a Felvidéken, Magyarországon, Ausztriában és az USA-ban.
A család legismertebb tagja Vedrődy Pál volt. Az egyik fia, Vedrődy Antal János (Pozsony, 1707. 6. 19-Pozsony, 1757. 10. 31.) bécsi egyetemi tanulmányait (1726-tól) követően apja pozsonyi házában élt. A Magyar Kamara jogásza és jegyzője volt. 1741. 1. 29-én feleségül vette felsőgyanthai Csanda Mária Katalin Erzsébetet (1715. 4. 4.-1789. 6. 8.), Csanda István, a pozsonyi Magyar Kamara jegyzőjének leányát.
Másik fia az ifjabb Vedrődy Pál József (Pozsony, 1709. 3. 20.-Nagybánya, 1749.) bécsi egyetemi tanulmányai (1726-tól) után szintén a pozsonyi Magyar Kamarán dolgozott jogászként és jegyzőként, majd két év múlva a selmecbányai bányászati akadémián tanult tovább. Pozsonyban a Szentháromság testvériség tagja és az elöljáróság elnöke. A Szentháromságról szóló művét (Amor filialis…) Pozsonyban nyomtatták ki 1726-ban.[1] Selmecbánya környékén feleségül vette Kayling (Kheilling) Mária Polixéniát, egy helyi polgárcsalád tagját, akik a család egy új felvidéki ágának alapítói lettek. Leszármazóik a selmecbányai, hodrusbányai, körmöcbányai és a térség többi anyakönyvében a 19. század végéig követhetők nyomon. A híres kartográfus, Mikovínyi Sámuel tanítványa volt, akivel még diákként részt vett a magyar vármegyék felmérésében. Kitűnő kartográfus lett belőle. A selmecbányai levéltárban ma is megtalálhatók az általa rajzolt Csavajó-környéki bányák térképei. Tanulmányait követően a csavajói ólombányák felügyelője volt, majd 1744-45-ben a nagybányai pénzverde könyvelője lett.
Az ő fia, Vedrődy Pál József Ádám (Selmecbánya, 1740. 5. 20.-Nagybánya, 1778. 9. 18.) is a nagybányai pénzverdében dolgozott, mint éremvéső (Münzschneidermeister). Egy 1777-es almanachban a bányabíróság ülnökeként szerepel. A bécsi levéltárakban megtalálható egy Mária Terézia által aláírt irat szerint testének részleges lebénulása miatt felmentését kérte a nagybányai bányászati és pénzverdei tisztségeiből. Betegségét bizonyára a higanygőzök belélegzése okozta, ami a kor ércfinomítóinak tipikus betegsége volt.
A család címerei 1694-es pecsétekről és a pozsonyi ferences konvent protocollumából (1710-1763) ismertek. Az utóbbi forrásban kék alapon fekete ugró zerge (vagy bak) látható, sötétebb kék (vagy inkább árnyék-) hármas halmon. A sisakdíszben ugyanilyen fekete zerge látható. A sisaktakaró mindkét oldalon vörös-ezüst. A sisak a miniatúrán arany.
Verdődy Pál 1694-es pecsétjének címere ettől némileg eltér, ahol a pajzsban hármas halmon álló zerge látható. A sisakdísz zergéje ugyancsak álló. A pecsétre a Paulus Vödridi név van vésve.
- Irodalom:
A pozsonyi ferences káptalan protocolluma (Protocollum Venerabilis Conventus Posoniensis)[2]. Szlovák Nemzeti Könyvtár, Pozsony; 1710-1763 között, 227 papírfólió,
- Külső hivatkozások:
Lásd még: