Címerhatározó/Szente-Mágocs nemzetség címere
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Szente-Mágocs nemzetség címerével foglalkozik.
A nemzetségből származnak az Alsáni, Bodó, kölcsei Kende, Kölcsey, Olaszy és Szabolcsi, esetleg Makray családok.
Ősi birtokaik Tolna, Baranya, Békés, Szatmár és Szabolcs vármegyékben feküdtek. A nemzetségi monostoraik Mágocsban és Cégényben voltak. A nemzetség nevezetes tagjai: Kölcse ispán 1181 körül, Mihály nádor 1290 körül, István pécsi kanonok 1291-ben, Tamás boszniai püspök 1291-1293, Maran bán 1291, János, Baranya vármegye főispánja 1319-1320, macsói bán 1328-1335, Alsáni Bálint ( -1408) pécsi püspök, bíboros, János ( -1455) királyi főpohárnokmester 1403-ban, a Sárkányrend alapító tagja.
"Szente-Mágócs (Senta et Maguch, Sentemacus, Zentamaguch, Scentemaguch, Scentemagygh.) Miként a Hont-Pázmány, Gút-Keled stb., ez is két nevezetes, Szente és Mágócs nevű testvértől vette nevét. Elágazásait tekintve, legalább is a 12. század elején élt a nem őse. 1229-ben még élt annak emléke, hogy a nemzetség névadója két testvér volt, s azért a királyi kancellária »Szente és Mágócs neméből valóknak« írja azon nemeseket, a kik a Pest megyei (hajdan fejérmegyei) Ordas falu mellett egy erdőt bírtak. A nemzetség ősi fészke a mai Baranya megye északi része (hajdan Tolna megye. alkotórésze) volt. Itt, Mágócson állott a nemzetségnek Szent-Péter apostol tiszteletére avatott monostora is. Ennek javára tesz hagyományt 1251-ben Apsa ispán neje, Erzsébet. Azonban korán átszármazott a nemzetség Békés megye nyugati határszélére is. Itt egymás mellett Szente-Tornya és Mágócs nevű falvakat találunk, s ez nem lehet a véletlen műve, hanem csak a két, névadó testvér itteni földesuraságának emléke. Mágócson kívül a Szamos-menti, czégényi monostor is e nemzetségnek köszönheti keletkezését. Jogot tartott továbbá az esztergomi ciszterci monostor kegyuraságához is. Mivel okleveleink adataiból a nemzetség hajtásainak összeköttetése megközelítőleg sem állapítható meg, lehetőleg lakásuk és birtokaik szerint ismertetjük e hajtásokat. Megkülönböztetünk e szerint:
- I. Tolna-baranyai,
- II. Valkómegyei,
- III. Szabolcs-zempléni,
- IV. Czégényi ágakat, jobban mondva töredékeket."
Szente-Mágócs nemzetség.
A Szente-Mágócs nemzetség, melynek ősi fészke eredetileg szintén a Dunántúl, jelesül Baranyában volt, korán átszármazott Békés vármegye nyugati szélére, honnan, mindenesetre a Szent István uralkodása utáni időben, telepedett a Szamos és a Tisza közére. Egyik őse Kölcse ispán még 1181 előtt nagy kiterjedésű jószágokat nyert adományúl a Szamos és a Tisza szögén; e birtokokból alapította a czégényi monostort, a Boldogságos Szűz tiszteletére, melynek a nemzetség évszázadokon át kegyúra volt.
Kölcse ispán utóda lehetett az az Ete, a ki Tyukodot bírta, honnan a falut Ete-Tyukodjának nevezték. Fiai II. Ete (1274-91) és Mikó (1274-91) voltak; az utóbbi jelen volt a czégényi monostor mellett tartott gyűlésen, mely alkalommal a Lázári és a Várdai családok közötti viszályok kiegyenlítése czéljából 570 kiküldött békebíróság tagja lett. Mikónak legközelebbi atyafia: Máté fia Dénes volt (1291-1308), kire - fiörökösei nem lévén - szekeresi és zsarolyáni birtokait hagyta, de e birtokokat utóbb elveszítette. Fiai János, Jakab, András, Mihály és II. Miklós, I. Károly király uralkodása alatt elveszítették összes ősi javaikat, melyek a koronára szállottak. Csak 1344-ben, hosszas per után nyerték vissza Nagy Lajos királytól ősi birtokaikat, jelesül a czégényi monostor kegyuraságát, továbbá Kölcse, Istvándi, Kóród, Cseke, Csécse, Milota, Kömörő, Szekeres, Ököritó, Mácsa, Ete-Tyukodja helységeket, melyeknek birtokában, mintegy hadi érdemeik jutalmául, még ebben az évben megerősítették őket. Ez az öt testvér, a kiktől a Kölcsey és a Kölcsei Kende családok veszik eredetüket, 1345-ben osztozott meg a visszanyert nemzetségi javakon.[1]
- Irodalom:
- Külső hivatkozások:
A címer ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Lásd még: