Ugrás a tartalomhoz

Címerhatározó/Alsáni címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ch
Hat. kulcsok
EGY (I.)
OSZ (I.)
Mutató


Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként az Alsáni család címerével foglalkozik.


A Szente-Mágocs nemzetségből származó család.

Alsáni Bálint bíboros, pécsi püspök (1374-1408) sírköve. Sírfelirat: Hic iacet reverendissimus pater dominus Valentinus tituli sancte Sabine presbiter cardinalis gubernator ecclesie Quinqueecclesiensis, filius quondam Johannis bani filii Lugrethi palatini de Alsan, de genere ZENTHE-MAGUCH, obiit autem in festo beate Elisabethe regine anno domini M.CCCCVIII. Az elhunyt bíboros megörökítette apja, a bán és nagyapja, a nádor nevét, és felemlítette ősi nemzetségének a nevét is.
Alsáni János (Alsáni Bálint apja) macsói bán pecsétje
Alsáni Bálint pécsi püspök pecsétje

Az Alsáni-alág a Szente-Mágócs nemnek legmagasabb emelkedett hajtása. II. Logret ispán 1300-ban a régi Garától (ma Gorján) északkeletre eső Tolmán falu szomszédja, s egyszersmind az e tájékon eső Becsefalva ura.* A Valkófeji-alághoz tartozó I. Demeter, nemkülönben Domokos fiai szintén ... e Tolmán faluval szomszédos birtokosok 1300-ban. János 1319-ben egyszerre tekintélyes főúrként tűnik elő. Baranyamegye főispáni székén ült, s ott maradt 1320-ban, valamint hihetőleg a következő években is. 1328–35. években az annyira fontos macsovi báni tisztet viselte, s e mellett még Szerém-, Valkó-, Bodrog- és Baranyamegyék kormányát is rábízta a király.* Magánviszonyairól csak annyit tudunk, hogy 1319-ben a Győr nembeli Gyulay (Óváry) családdal perelt, mert a baranyamegyei Szederkény, Papd és Kovácsi falvakat (ma csak szederkény van meg) meg akarta venni. 1320-ban azonban 10 márka kárpótlásért a vételhez való jogáról a Gyulay család javára lemondott.* Ugyancsak 1320-ban két Hyna és Ujlak nevű, Baranyamegyének Valkóval szomszédos részén eső faluját odaadta cserében a Siklóstól nyugot-északra eső Szava faluért.* Özvegye 1357-ben a pápától kiváltságot kért és nyert. Fiait és unokáit nagy jelentőségük miatt, s mert leszármazásuk eddigelé ismeretlen volt, a nemzedékrendre feljegyeztük, de életpályájuk e mű határpontján messze túl terjed.


  • Irodalom:

Lővei Pál: A gótika és a pécsi székesegyház. Középkori sírmelékek. In: Echo simul una et quina. Tanulmányok a pécsi székesegyházról. Tóth Melinda emlékére. Szerk.: Tüskés Anna, Raffay Endre és Heidl György. Budapest, 2016. 203-216. [1]

A pécsi egyházmegye története. 1. A középkor évszázadai, 1009-1543. Szerk. Fedeles Tamás - Sarbak Gábor - Sümegi József. Pécs, 2009. 114–115.

  • Külső hivatkozások:


Rövidítések


Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs