Címerhatározó/Kölcsey címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Kölcsey család címerével foglalkozik.


kölcsei Kölcsey[szerkesztés]

A Kölcsey család címere.jpg Coa Hungary Family Kende and Kölcsey2.svg

A Szente-Mágocs nemzetségből származó család.

IV. CZÉGÉNYI-ÁG.

A Szente-Mágócs nemnek napjainkig virágzó, a Kölcsey és Kölcsei Kende családokat adó ága. A Szamos mellett, a Boldogságos Szűz tiszteletére avatott czégényi monostor alapítója és századokon át kegyura vala s azért nevezzük Czégényi-ágnak.

"Kölcse ispán 1181 előtt, bizonyára királyi adományban, oly szép jószágokat kapott a Szamos–Tisza-szögén, hogy 1181-re felépíthette a czégényi monostort s annak javára tett adományait ez évben a király által is megerősíttette.*

I. Ete fiai közül I. Miklós 1274 előtt eladta Pertalteleke nevű birtokát (később Kis-Kér, most Német-Kér, Pakstól északra, Tolnam.) Karászy Sándor bánnak, de testvérei beleegyezését nem kérte ki. E miatt 1274-ben kénytelen volt Pertaltelekét Karászy Sándor bántól visszakérni, s őt Vajk és Malonta (Tolna m.) nevű vett földjeivel kárpótolni.*

II. Ete és I. Mikó 1291-ben a Szabolcs-zempléni ágat, Mátéfia Dénessel együtt, megbízzák az esztergomi (pilisi?) monostor visszaszerzésével. Vagy I. vagy II. Ete sokáig bírta a Szatmár megyei Tyúkod egy részét, úgy hogy azután a falu ezen részét sokáig Ete-Tyúkodjának (Ethetykodya, Eke-Tykudya) hívták. Ugyancsak az Ete személynév használata adott okot azon korunkbeli tévedésre, hogy a Kölcsey család a honfoglaló vezérek közé emelt Ondtól, Ete atyjától, a Baár-Kalán nem ősétől származik. I. Mikó 1284-ben fogott bíró volt azon nevezetes gyűlésen, a melyet ekkor, 1284. április 23-án, éppen neme monostoránál, Czégénynél a Várday s Lázáry családok kibékítése ügyében tartottak.* Ugyanez évben a váradi püspökkel és más nagy urakkal együtt fogott-bíráskodik a Káta nem Lázáry-ágának osztozásánál. I. Mikóról tudjuk még, hogy Kadarcs (Kadarch) nevű faluját odaadta a Császáry családnak a szatmármegyei Szekeres és Zsarolyán falvak részeiért. E részek azután az ő magvaszakadtával legközelebbi atyafiára, Mátéfia Dénesre szállottak.

E Mátéfia Dénes 1292 táján az esztergomi káptalan kárairól tanúskodik, de nem együttesen a Tolna-Baranya megyei-ágak tagjaival, hanem azoktól külön.* 1308-ban elveszítette I. Mikó után örökölt szekeresi és zsarolyáni részeit, mert a Császáry család jogtalanul bocsátotta azokat cserére.* 980Dénes fiai, János, Jakab, András, Mihály és Miklós atyjuk halála után nagy bajba keveredtek, mert I. Károly király összes jószágaikat a koronára szállottaknak vélte s ellenük pert indított. Folyt e per I. Lajos idejében is, de e kegyes király nem zárta el szemeit az igazság elől, hanem beismerte, hogy a pörbe volt jószágok erős bizonyságok és oklevelek erejénél fogva Dénes fiait illetik. Azért 1344. július 4-én minden követeléséről lemondott és Dénes fiait megerősítette: Czégény monostora kegyuraságában, Kölcse, Istvándi, Kóród, Cseke, Csécse, Milota, Kömörő, Szekeres, Ököritó, Mácsa és Ete-Tyúkodja falvak birtokában.* Meg is érdemelték e kegyességet, mert 1342–43 telén a lázongó máramarosi vajdával, Bogdánnal, harcoltak.

Mindjárt 1345-ben meg is osztoznak Dénes fiai az ekként félelem nélkül bírható falvakban, még pedig akként, hogy János, Jakab és András kapták: Kölcse, Csécse, Cseke, az ezzel határos, de már eltünt Petlend és Orbánd, továbbá Ököritó, Mácsa (ma puszta Ököritó mellett), Ete-Tyúkod falvakat és Kápolnás-Szekeresnek Mánd felé eső részét. Ellenben Mihályéi és Miklóséi lettek: Istvándi, Csécse, Kóród, Kömörő és Milota falvak. Őseik nyugvóhelye: Czégény monostora közös jószág maradt.

I. István fia, II. Mikó, 1288-ban átiratja a czégényi monostor 1181-iki alapítólevelét. Határozottan a Szente-Mágócs nem tagjának írják. Ellenben azon Péterfia István váradi papról, a ki 1366-ban az 1288-iki átiratot fölmutatta, hovátartozása tekintetében semmit sem mondanak."

Kölcsey (Kölcsei.)

Szintén a Szente-Mágócs nemzetségből származik a Kölcsei Kende családdal együtt. A Kölcsey-családot 1423-ban Kölcsey György alapította, kitől a leszármazás szakadatlanúl lehozható. 1642-ben Kölcsey Péter és Zsigmond új adományt nyernek Kölcsén, Csekében, Csécsén, Nagyszekeresen és Fülesden fekvő birtokrészeikre. A család számos tagja viselt megyei hivatalt; így Gáspár 1654-1656-ban, Imre 1695-1703-ban, Ferencz több ízben 1709, 1710, 1711-1716, sőt 1718-ban is főszolgabíró; István 1754-ben al-, 1790-1796-ban főszolgabíró volt. A család legnevezetesebb embere volt Kölcsey Ferencz, a jeles költő és Szatmár vármegye országgyűlési követe. Csekei sírja fölé a család emelt szép emléket. A jelenleg élő és szereplő családtagok: Sándor, kir. ítélőtáblai bíró, Ferencz szatmári orvos. Zoltán tunyogi földbirtokos, János törvényszéki bíró, - Béla, láp lecsapoló társulati tisztviselő. - Zsigmond bilkei ref. lelkész. - Zsigmond orsz. statist. hivatali tisztviselő. - Dezső pénzügyi fogalmazó.[1]

  • Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[2]

Rövidítések

Lásd még: