Címerhatározó/Ragályi címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ch
Hat. kulcsok
EGY (I.)
OSZ (I.)
Mutató

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Ragályi család címerével foglalkozik.


ragályi és kiscsoltói Ragályi[szerkesztés]

1682 Ch→
1888 Ch→
Ragályi címer, 1888 Borovszkynál.jpg
Ragályi címer, Ragály.png
1732 Ch→
Ragályi-Balassa báró, 1902 Ch→

Forgon:

Törzsökös gömöri család. A Csoltói nemzetségből származik, melyről e név alatt az I. kötetben szólottunk. A nemzetség ősi birtokai Csoltó, Ragály és Beretke, melyekről a nemzetség egyes ágai neveiket vették. Az egyik ágé, a csoltói Basó család őseié lett Nagycsoltó, Nagyragály és Beretke egy része, a másik ágé, a Ragályiaké lett Kiscsoltó és Kisragály, a harmadik ágé, a beretkeieké Beretke. Az 1427. évi adólajstrom már ezt a birtokelhelyezkedést mutatja.

A Csoltói nemzetség egyes tagjait, ágait már a régi századokban ragályi név alatt említik az okiratok. Így Csoltói Mihály fiát, Simont, mint Csákány szomszéd birtokosát, 1351-ben Ragályinak nevezi egy oklevél. ... Őse Mihály fia Simon, akit 1351-ben már Ragályi néven említ egy okirat. Snnek a Simonnak nagyapja Csoltói Detre, aki az 1292-i fontos nemzetségi osztálynál előfordul, melyről az I. kötet 165. lapján volt szó. ...

A család ősi címere: kékben, zöld alapon, páncélos és sisakos vitéz vörös sisaktollal, jobbjában bárdot tart. Sisakdísz: a pajzsbeli vitéz növekvően. Takarók: vörös-ezüst, kék-ezüst.15 [15 Gömör vm. monogr: 523. 653. <Borovszky>] ...

Ragályi Balassa Ferenc báró, nagybirtokos, akinek őfelsége 1902. május 14-én bárói méltóságot adományozott és egyúttal megengedte, hogy előnevét, családnevét és címerét a fiágon kihalt balassagyarmati és kékkői báró Balassa család előneveivel, családnevével és címerével egyesítve viselhesse.

Nagy Iván:

Ragályi család. (Ragályi és kiscsoltói.)
Gömör vármegye egyik legrégibb birtokos nemes családa, mely nevét s előnevét az azon megyében fekvő Ragályról vette; és ezen helység nagyobb részének jelenleg is birtokosa. Másik előnevét a szintén régi adomány jogon birt Kis-Csoltóról írja.

A család okleveles nyomát birjuk már a XIV. század végén kimutatni, a midőn 1394-ben Gömör vármegye előtt Csoltói Mihály fiának Miklósnak özvegye és fia István tiltakoztak az ellen, hogy Ragályi Miklós deák (Nicolaus literatus de Ragál) és nővére Ragály Szabó Mátyásnak neje jószágrészeiket Ragályon elakarták adni János fiának Péternek. ...

A család birtokos főleg Gömör, Borsod, Abauj, Torna megyékben, fő székhelye Ragály, hol négy kastélya áll, és Balajt, hol szintén többen birnak.

Czímerök a paizs kék udvarában zöld téren, hátulsó lábain álló oroszlán, első lábát ragadozásra nyujtva ki; a paizs fölötti sisak koronájából szintén olyan oroszlán emelkedik ki. A paizst szokásos foszladék veszi körül.

Kempelen:

Ragályi (kiscsoltói), nemes és báró.
Régi család, melyről okleveleink már a XIV. században mint előkelő családról emlékeznek meg. A család régebbi történetének ismertetése meghaladván e munka keretét, erre nézve utalunk a részleges családtörténeti forrásmunkák közül főleg Forgon könyvére, mely (II. k. 208-216) részletesen foglalkozik annak történetével. – Az 1754-55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujmegyében György, Borsodmegyében Ferencz, László élnek, de valószinüleg ide tartoznak a R.-családbeliek czím alatt felvett többi ilynevü családtagok is. Czímerpecsét Heves-, Nógrád- és Pestm. levéltárában. – A családból R. Ferencz 1902. máj. 11. a bárói méltóságra emeltetett, előnevének, családnevének és czímerének a fiágban kihalt balassagyarmati és kékkői báró Balassa-család előnevével, családnevével és czímerével való egyesítése mellett. Az erre vonatkozó további adatokat l. Ragályi-Balassa (kiscsoltói, balassagyarmati és kékkői) báró czím alatt. Megemlítendő még, miszerint „kiscsoltói” R. Ábrahámnak 1821. febr. 16. a „pelsőczi” előnév adományoztatott. (LR. LXIV-507). ... Vö. NI. IX-579–84.; Siebm. 529.; Forgon II-208–16.; MNA. 110.; Gf. II-14.; Simon 67.; Kősz 310.[1]

Ragályi-családbeliek.
Az 1754-55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujmegyében Ferencz; Borsodmegyében 2 István, János, Mihály, Zsigmond; Gömörmegyében 3 András, 2 István, 2 Sándor, 3 Zsigmond, Ferencz, 2 Gáspár, György, 2 János, 3 László, Gábor; Szabolcsmegyében István; Zemplénmegyében Ferencz fordulnak elő az igazolt nemesek között.[2]

Ragályi-Balassa (kicsoltói, balassagyarmati és kékkői) báró.
Kiscsoltói Ragályi Ferencz 1902 május 11 a bárói méltóságra emeltetett, előnevének, családnevének és czímerének a férfiágon kihalt balassagyarmati és kékkői báró Balassa-család előnevével, családnevével és czímerével való egyesítése mellett. Az egyesített czímer: hasított paizs, a jobboldali kék mezőben zöld halmon vörös nadrágos, fekete csizmás, felső testében pánczélos vitéz, jobbjában bárdot tart; a baloldali vörös mezőben fekete ökörfej, felette arany csillag, alatta szarvaival felfelé álló ezüst félhold; paizsot farkát szájában tartó zöld sárkány veszi körül; bárói korona; két sisak; a jobboldalinak dísze: a vitéz növekvőleg, takarók: vörös-ezüst, kék-ezüst; a baloldalié koronán álló koronás sas, jobbjában egyenes karddal, baljában felfelé irányzott nyilvesszővel. – Leszármazás: Ferencz (* 1864 szept. 15. Ragály). Felesége (esk. 1891. ápr. 26. Alsó-Gyertyán) báró Balassa Emma (* 1872 febr. 13. A.-Gyertyán). Gyermekei: 1. Mária (1894 márcz. 19. Bpest). 2. Karolina (* 1901 jul. 1. Ragály). Vö. MNA. 110-1.; Zemplénm. monogr. 539.; a további adatokat l. Ragályi alatt.[3]

Siebmacher:

Ragályi v. Ragály u. Kiscsolth.
Wappen: Doppelschwänziger Löwe. – Kleinod: Der Löwe wachsend. (Siegel d. d. 1682 u. 1683 mit voller Umschrift des „Johannes Ragályi de R. K.” Archiv des Dr. Johann Szendrei.) – Die gleiche Blasonirung, finden wir in Magyarország csal., (IX. Pag. 584) vör. Dagegen bringt uns Gabriel Dániel de Vargyas, in seinem Familienbuche (Mscr., d. d. 1888), folgendes „Ragályi de Rágaly et Kiscsolth”-Wappen: In B. auf gr. Boden ein geharn. Mann mit Eisenhelm sammt r. Feder, gr. Unterkleide, r. Hosen und # Stiefeln, in d. erhobenen Rechten eine Streitaxt haltend, d. Linke in d. Hüfte gestützt. – Kleinod: Der Mann wachsend. – Decken: rs. – bs.

Noch ist mit ein drittes Wappen „Ragályi v. Ragály” bekannt, wie folgt: Kranich auf n. Boden stehend, in d. erhobenen Rechten einen runden Stein, im Schnabel eine Schreibfeder haltend. – Kleinod: Gebogener Arm, in d. Faust eine Schreibfeder oder einen Palmzweig haltend. (Sigel d. d. 1732 mit Init. des Sigismund Ragályi v. Ragály. – Archiv des Josef v. Csoma).

Diese vorstehende Variante, gibt schon mehr zu bedenken, da der Taufname „Sigismund” wiederholt im Stammbaume der Ragályi vorkömmt.

Es ist naheliegend, dass wir es hier mit zwei (oder drei) verschiedenen Geschlechtern Ragályi zu thun haben und kann nur Eines vollkommen sicher gestellt werden, dass die Ragályi v. Kis-Csolth, wie ich soeben durch meinen gelehrten Freund Josef v. Csoma (also zum zweitenmale bestätigt) erfahre, den geharnischten (oder stoffbekleideten) Mann im Wappen führen.

Uradel aus Ragály im Gömörer Ctte stammend, woher dieses Geschlecht auch seinen Namen sowie das erste Prädikat genommen, und welche Ortschaft bereits im Jahre 1394 (und muthmasslich noch früher) bis zur jüngsten Zeit, im Besitze der Ragályi war oder annoch ist.

Sie kamen oder kommen noch gegenwärtig, auch in d. Ctten v. Gömör, Borsod, Abauj u. Torna vor. (N. J. IX. 579 – 584 – Vergl. Auch: Csánki, Magyarorsz. tört. földr., BPesth, 1890 ec.).

Borovszky:

Ragályi (ragályi és kiscsoltói). Gömörvármegye törzsökös családja. A XIV. században tünik fel, (1394-ben) Ragályon, (1484-ben) Kérben és Alatyánon birtokos. Tagjai közül: Menyhért (1651-ben) Gömör vármegye küldötte a budai pasához. Mihály (1659-ben) Gömör vármegye országgyűlési követe. János (1672–85) részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben, melynek felfedezése után birtokai lefoglaltattak. I. József (1787–1800) Borsod vármegye alispánja; Gedeon (1793–1808) Gömör vármegye alispánja. I. József ágából: II. József (1806) kamarai ügyész. Tamás (sz. 1785, † 1849) hétszemélynök. Pál (1835–42 években) élénk részt vett Gömör vármegye közéletében. I. Gedeon ágából: Ferencz (1822) gömöri főadórovó, II. Károly (1843–48) Borsod vm. főszolgabirája, 1861-ben Torna vármegye főispánja; Miksa és Nándor 1861-ben országgyűlési képviselők. A család 1902-ben bárói rangra emeltetett (l. a Balassa-családnál). A XIX. század első felében Nagy- és Kis-Csoltón és Latránfalva pusztán bírt földesúri joggal.

Czímer: kékben, zöld alapon, vörösnadrágos, feketecsizmás, zöld dolmányos, pánczélos és sisakos, bárdot tartó vitéz, vörös sisaktollal. Sisakdísz: kinövő paizsbeli vitéz. Takarók: vörösezüst-kékezüst.

Faggyas:

Ezt a katonai elkötelezettséget nem lehetett egyoldalúan értékelni és kizárólag az armalisták rovására írni, a Habsburg ház iránti hűségnek tekinteni. Mindkét oldalon voltak hazafiak és árulók, akik politikai magatartásukért jutottak nagyobb adománybirtokhoz, vagy a nemesi felkelésben való katonai részvételük miatt birtokaikat elkonfiskálták. Pl. a Száraz-völgyi nemesek birtokainak egy része a Rákóczi szabadságharcban való részvételük miatt jutott az áruló Ragályi Zsigmond birtokába. De mint insurgensek, számosan kaptak birtokot a Habsburgoktól az armalista nemesek soraiból, katonai érdemeik elismeréséül. Így váltak a régi adományos nemesek mellett új donációs nemesekké az eddig birtok nélküli armalisták. A régi nemesek hasonlóképpen kaphattak újabb adománybirtokot, melynek tulajdonjogi birtoklásába a király a régi adománybirtokkal együtt a konventtel bevezettette és abban megerősítette. (12-13.)

Hasonlóképpen feléledt a hajdani, egy tőről való fakadás származástudata báró Ragályi Balassa Ferencben is, aki többször felhívta kastélyába idős Ragályi Zsigmond kisbirtokost beszélgetésre, aki a kiscsoltói Ragályi család tagjaként vérrokonságban állott a bárósított ággal. (26.)

Ragályon a kisnemesi Ragályiakkal rokon báró Ragályi Balassa Lilla másodszor első unokatestvéréhez, a Felsőkelecsényben birtokos Ragályi Ferenchez ment férjhez. Ebben az esetben is, mint a kisnemesek közötti rokon házasságoknál, a birtoktest egyben maradása volt e házasságkötéseknek döntő oka. (30.)

Ragályon néhány szabad paraszt és volt úrbéres családok gyermekei házasság révén bekerültek a régi Kisragály falurészbe települt nemesi családok soraiba. A nemesi családok egy része e falurészben kihalt, másik része elköltözött. Az itt maradt kisnemes Ragályiak a gazdag rokon hatalmának árnyékában elvesztették nemesi tekintélyüket. A két világháború között a falu vezető rétege a Simon, Kovács és Skover gazdacsaládok soraiból került ki. A még itt élő Szuhay, Dapsy családok is házasság révén rokoni kapcsolatba jutottak a gazdacsaládokkal. Ragályon, a hatalmas Ragályi-féle uradalom szomszédságában szó sem lehetett a nemesi hagyományok továbbéléséről, így a kisnemesi lakosságú Kisragály összeolvadt a paraszt lakosságú Nagyragállyal. (31-32.)

A nemesi házassági kapcsolatok színhelyeiként a Száraz-völgyi nemesi fészkek és a szomszédos Hubó említendők. A Tar, Orbán, Deme, Szuhay, Ragályi, Hubay családok közötti házasságok a gyakoriak. Ezeket a családokat tartották a falubeliek az u. n. „valódi” nemeseknek. Ezek a megkülönböztetések érződnek a beszélgetések folyamán, a volt kisnemesek nyilatkozataiban is. (55-56.)

A módos Simon, Kovács és Skover családfők, mint egykori „agilis”-ek válnak a faluközösség vezető tisztségviselőivé. Feleségeik a helyi vagy a szomszédos nemesi falvak leányai közül kerültek ki. Elmosódnak a családokon belül a származásból eredő ellentétek. A nemesi hagyományok is a vegyes házasságok gyakorisága miatt elhalványultak. Az itt élő gazda családokban a racionálisabb értékeket felszínre hozó termelő szemlélet erősödik meg. Már feleségei nemesi származása miatt is a szomszéd falvak nemesei egyenrangú társaikká fogadták a három gazdacsalád férfi tagjait. A kiterjedt falubeli Ragályi családok e változó időszakban nem találták meg az őket ősi szálon megillető helyüket a falu társadalmában. Úgy érezték, hogy a bárói rokon szomszédsága miatt sem kaphatták meg családjaik azt az elismerést, mint amiben részesültek a hasonló jogállású nemes társaik Imolán, vagy a Szuha-völgyi nemesi falvakban, ahol földesúri hatalom nem volt. (58.)

A falu [Ragály] gazdatársadalmában a származásra és eredetre való tekintet nélkül a közös érdekképviselet erősödött meg. Csak az így kialakult összefogással sikerült a számukra kedvezőtlen képviselőtestületi gyűlés határozatai ellen óvást emelni vagy azt elutasítani. Gyakori volt a vita az uradalmat képviselő Pintér Nándor jószágkormányzóval, aki a hajdani földesúri hatalom első tisztjeként kívánta urát képviselni. Enyhült a helyzet, amikor báró Ragályi-Balassa Ferenc leányát nőül vette Lukács Endre, a putnoki járás főszolgabírája. Ö politikai okokból is igyekezett a kormánypárt oldalára állítani a faluban élő kisnemesi rokonokat, valamint azokkal atyafiságra jutó módos gazdacsaládokat. Ekkor vált Ragály a környék falvainak központjává. Orvosa, gyógyszerésze, csendőrőrse lett a községnek. Kiépült a műút Putnok és Aggtelek között, melyen 1928-ban megindult az autóbusz-forgalom. (58.)

  • Irodalom:

Forgon Mihály: Gömör-Kishont vármegye nemes családai. Somorja, 1997. 547-555. (első kiadása: Kolozsvár, I-II. 1909.)

Nagy Iván: Magyarország családai. KILENCEDIK KÖTET [4]

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 9. kötet[5][6][7]

Siebmacher: Wappenbuch Der Adel von Ungarn [Magyarország] [8]

GÖMÖR-KISHONT VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. Írták dr. ifj. Reiszig Ede és dr. Sarlay Samu. In: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. GÖMÖR-KISHONT VÁRMEGYE [9][10]

Faggyas István: A Sajó és a Szuha vidékének kisnemessége. GÖMÖR NÉPRAJZA XVI. Debrecen, 1988. 93. [11]

  • Külső hivatkozások:


Rövidítések


Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs