Címerhatározó/Basó címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Basó, Bazsó családok címerével foglalkozik.
basófi, szenterzsébeti, csoltói Basó[szerkesztés]
_a_boldvai_reform%C3%A1tus_templomban.png)
Forgon:
A Ragályi és Beretky családokkal közös törzsből származik. Nemzetségüket Csoltói név alatt ismertettük.
Csoltói Basó Jakabnak az 1427-i portális adólajstroma szerint Csoltón 22, ragályon 19, Beretkén 5 jobbágytelke volt. Fia, vagy fivére volt ennek Csoltói Balázs, kitől a Basók Származnak. ... Ebben a korban még leginkább csak Csoltói néven szerepelnek a család tagjai, de hogy Csoltói Balázs volt a Basó család őse, az egy 1517-i okiratból tűnik ki... Itt fordul elő először a híres Basó Mátyás... Ebben a korban Basó Mátyás emelkedik ki a családból, kiről sok téves nézet olvasható még történelmi munkákban is. Egyszerű kalandornak tüntetik fel, ki csak gaztetteinek köszönhette emelkedését. A valóság az, hogy Basó Mátyás Tornallyay Jakabnak, ki Szapolyay János királynak rokona, kincstárnoka volt, sógora vala. A Szapolyay-háznak rendíthetetlen híve, ügyes hadvezére. ...
Címer: leveles koronán nyugvó kar kardot tart, melyre török fő van szúrva. Sisakdísz: kar kardot tart, fő nélkül.27 [27 Siebmacher: Suppl. 16.]
Siebmacher:
Basó I., v. Csolthó.
Wappen: Stoffbekleideter (auch links gekehrter) gebogener Arm auf einer Blätterkrone, einen Krummsäbel mit Parirstange in d. Faust haltend, dessen Spitze durch einen schnurrbärtigen, vom Rumpfe getrennten Türkenschädel gedrungen erscheint. – Kleinod: Der bewaffnete Arm ohne Schädel.
Altes Geschlecht des Gömörer Ctts, welches bereits im XV., Jh., mit Grundbesitz im Hidegkút, Ragály und Csoltó im eben genannten Ctte urk. Auftritt und auch mit den Prädikaten „v. Basófi” und „v. Szenterzsébet” augetroffen wurde.
Dieses Geschlecht teilte sich später in zwei Linien, deren eine in Gömör verblieb, wäbrend die andere in das Borsoder Ctt übersiedelte. Die erstgenannte Linie, erlosch um 1660 mit den Gerüdern Mathias u Ladislaus, die andere aber, erst im XVI/I. Jahrhunderte, mit Gabriel dieses Namens.
1636 erscheint Franz Basó v. Choltó, als táblabíró des Abaujer Ctts genannt; 1650 aber Michael Basó v. Csolthó.
Ein direkter Nachkomme des vorstehenden Geschlechtes war Mathias Basó, der Befehlshaber v. Murány und berüchtigte Räuber und Abentheuerer, welchen General Salm hinrichten liess.
(Siegel d. d. 1650 mit Umschrift des Michael Basó v. Csolthó. – Andere Siegel – Archiv der Fam. Szathmari-Király).
Bodnár:
A Basó család
A család az ősrégi Gömör megyei Csoltói nemzetségből származott. Ebből a nemzetségből három virágzó család eredeztethető, a csoltói Basó, a kiscsoltói Ragályi és a beretkei Beretkey. Őseik már a 13. században közösen bírták Csoltó, Ragály és Beretke községeket.1
Az 1427-es portális összeírás szerint a fenti három településen Basó Jakabnak 46 portája volt. Fia vagy fivére lehetett ennek az a Csoltói Balázs, akiktől a továbbiakban a Basó család leszármazott.2 Nevüket egészen a 15. század végéig hol Csoltóinak, hol Básónak írták.
A família híres-hírhedt tagja Basó Mátyás, kiről megoszlik a szakirodalom véleménye. Legtöbb helyen elfogadott tény, hogy a Mohács utáni zavaros időket kihasználva, elsősorban saját javát szolgáló elhíresült rabló, a szegény népet sem kímélő fosztogató volt, aki Murány várának megközelíthetetlen sasfészkében biztonságban érezte magát. Ezzel szemben Forgón Mihály a gömöri nemes családok történetét tárgyaló müvében védelmére kel, és következetes emberként mutatja be. Elveti kalandor mivoltát és a Szapolyai-ház rendíthetetlen híveként állítja elénk. Basó Mátyás Tornallyay Jakabnak volt sógora, aki János királynak rokona és kincstárnoka ekkor. Basó vitéz katona, aki sokat ártott a bécsi udvarnak, elsősorban a Ferdinánd-párti uraknak, kiknek jószágait, faluit féktelenül pusztította. Az istvánfalvi ütközetben, 1531-ben kezén súlyos sebbel a Ferdinánd párt fogságába került, akik Ajnácskő várába zárták. Szapolyai János Werner György eperjesi polgárért váltotta ki. Élete végéig egy uralkodó híve volt, nem cserélgette pártállását, mint egyéb főurak és nemesek. 1542-ben Joachim brandenburgi választófejedelem vezérlete alatt részt vett Pest sikertelen ostromában. Nagy ellenlábasa volt Bebek Ferenc, aki hasonlóképpen rossz hírű rablólovagja volt a kornak, de az 1540es évek végén végleg Ferdinánd király mellé állt és 1548-ban Basó ellen tüzelte az országgyűlést. Az országgyűlés a haza ellenségének nyilvánította, és Nicolaus Salm grófot küldte ellene. „Különösen pedig, mivel eléggé tudva van, hogy Basó Mátyás sok ilyen gonosztevőt tart, elannyira, hogy csatlósai a felső részekben az utakat bizonyos helyeken már régóta megszállva tartják és sokat raboltak s napról napra rabolnak, sok kiváló nemest is megöltek és kifosztottak : méltóztassék a királyi felség ennek a Basónak és minden szolgájának és más veletartóknak a megbüntetéséről haladék nélkül gondoskodni, hogy mások az ő példáján okulva, az ilyen rablásokkal felhagyjanak és a királyi felségnek meg a köztörvényeknek engedelmeskedjenek."
...
A család utolsó férfisarja Basó Gábor volt, aki a 17. század második felében született. Csoltói udvarházában töltötte 1706. november 25-e éjjelét Rozsnyóra mentében Rákóczi Ferenc fejedelem.59 1724-ben Abod puszta erdejében történt falopás kártalanítása tárgyában tárgyaltak Négyessy Szepessy Jánossal együtt az elítélt és megbüntetett Vég István nemes fiaival.60 Gyermektelen lévén, unokatestvére, Bernáth Kata gyermekének, Pongrácz Borbálának, özvegy Szathmáry Király Miklósnénak hagyta ősi birtokait. Ezek Abod61, Boldva, Beretke, Mályinka, Nagycsoltó, Nagyragály és Tardona. A Basójószágokhoz tartozott a Jászságban Alattyán, Jánoshida, azután a Pest megyei Hévízgyörk és Tóthkér. Ezeket azonban a jánoshidai premontreiek tartották kezükben. 1726-ban Basó Gábor pert indított ellenük, de már előzőleg Nagymihályi Pongrácz Zsigmond leszármazóitól a Szathmáryak megszerezték a birtokot.62
Amikor 1768-ban Borsod megye nyomoztatott a fiági kihalás tárgyában a tanúkihallgatásban a következő kérdést tették fel: „Vallja meg a tanú, néhai Basó Gábort esmerte-é s tudja-é, hogy ugyan nevezett Basó Gábor fiú ág nélkül múlt ki e világból?" Amire Négyessy-Szepessy Péter így válaszolt: „Miskolcon látta és tudta, hogy mint nemes Boldván lakott, s ott is halt meg minden gyermek nélkül." Szentimrey Gábor erre is emlékezett: Boldván és Csoltón volt jószága. Otrokócson Basó Gábor 1731-ben eljegyezte az ő anyját, de valami atyafiság találtatott és ezért elmúlt az egybekelés. Első felesége pedig Tornallyai leány volt, de vele nem jól éltek.63
Ezzel, illetve Basó Gábornak az 1730-as években bekövetkezett halálával véget érnek a csoltói Basó családra vonatkozó adatok. A család kihalt. Igaz ugyan, hogy feltűntek a megyében egyéb, Basó nevű családok, de ezek nem a csoltói Basó családnak oldalágai, hanem a 17. században megnemesített családok voltak. Ezeknek leszármazottai ma is élnek Borsod megyében.
A család címere Forgón Mihály szerint leveles koronán nyugvó kardot tartó kar, amelyre levágott török fő van szúrva. Sisakdísze a kardot tartó kar, török fő nélkül.64 Forgon a Siebmacherre hivatkozva közli ezt a leírást. Ez utóbbi pedig a Szathmáry-Király-levéltár alapján közli Basó Mihálynak egy 1650-ben kelt iraton található pecsétlenyomatát.65 [65 SIEBMACHER: Supplementband 16.] A címer színei ismeretlenek. A boldvai református templomban helyreállított, 1585-ből származó Basó sírkövön szintén rajta van a címer, de csak csekély töredéke látszik. A címerkép központi motívumából lényegében csak a kardra tűzött török fő egy részlete maradt fenn. A török fej turbános és balra fordul, a többi részlet elenyészett.
- Irodalom:
Forgon Mihály: Gömör-Kishont vármegye nemes családai. Somorja, 1997. 84-87. (első kiadása: Kolozsvár, I-II. 1909.)
Bodnár Tamás: Birtokos nemesség Borsod vármegyében • A Basó és Hatvani családok. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007) 197-227. [1]
Der Adel von Ungarn (Supplementband.) [Magyarország, kiegészítés][2]
- Külső hivatkozások:
Bazsó 1597[szerkesztés]
Kempelen:
Bazsó.
Abaujmegyei család; nemességet Rudolf királytól nyert; kihirdette 1597. Abaujmegye. ... Vö. Csoma 86–7.; Forgon I/94.
- Irodalom:
Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet [3]
- Külső hivatkozások:
Basó 1629[szerkesztés]
Borovszky:
Basó. Ma is virágzó család Abauj- és Borsodvármegyében.
Czimere: kék mezőben, természetes sziklákon álló vörös födelü, boltozott kapuzatu templom felé fordult vörös ruháju férfi, prémes kucsmával, magasszáru arany csizmában, karddal, jobb lábát egy farkasra téve, jobb kezével kulcsot, bal kezével buzogányt tartva. Sisakdísz a paijzsalak a templom nélkül. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.[4]
Siebmacher:
Basó, II.
Wappen: In B. gegen eine auf n Felsgesteine stehende r. bedachte Kirche mit gewölbtem Thore gekehrt ein r. gekl. Mann mit Pelzkalpag, hohen g. Steifeln u. umgürtetem Säbel mit d. rechten Fusse auf ainem Wolfe stehend, in d. Rechten einen Shclüssel, in d. erhobenen Linken einen Streitkolben haltend. – Kleinod: Die Schildfigur ohne Kirche. – Decken: bg. – rs.
Adels- u. Wappenbrief v. König Ferdinand II., d. d. Wien 10. April 1629 (kundg.: Eperies, 7 Aug. 1630) für Petrus Bassó u. für seine Brüder: Mathias, Johannes, Stefan u. Blasius.
Noch gegenwärtig in d. Ctten v. Abauj u. Borsod blühenden Geschlecht. (Orig. Im Fam. Bes.).
Kempelen:
Basó.
Czímeres nemeslevelet 1629. ápr. 10. B. Péter, Mátyás, János, István és Balázs testvérek kaptak. (Eredetije a családnál.) Kihirdette 1630. aug. 7. Sárosmegye. – Czímer: kék paizsban zöld sziklacsúcson kápolna áll, előtte sisakos, vörös ruhás férfi jobbjában kulcsot tart; sisakdísz: a férfi sisakkal, vörös ruhában, sárga csizmával, oldalán karddal, jobbjában kulcsot, baljában buzogányt tart, lábaival egy farkason tapos; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. ... Vö. Csoma 88–9.
- Irodalom:
ABAUJ-TORNA VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. In: Borovszky: MAGYARORSZÁG VÁRMEGYÉI ÉS VÁROSAI. Abauj-Torna vármegye és Kassa.[5]
Der Adel von Ungarn (Supplementband.) [6]
Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet [7]
- Külső hivatkozások:
Simon alias Basó[szerkesztés]
Kempelen:
Simon (alias Basó).
Abaujmegyében élt család. – Vö. Csoma 503–5. (gen.)
- Irodalom:
Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 9. kötet [8]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: