Címerhatározó/Havasalföld címere

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Jump to navigation Jump to search

Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként Havasalföld címerével foglalkozik.


Az első havasalföldi pénz
Valachia téves címere Sebastian Münsternél
Valachia címere Ulrich Richental művének (1483) darmstadti változatából (217. l.)
Valachia címere Ulrich Richental művének (1483) darmstadti változatából (218. l.)

Havasalföldi címer.PNG Havasalföld címere.PNG

A tartomány címerének ábrája a Címerhatározóban még nem szerepel.

"Az oláh és moldvai vajdák a XIV. századtól a XVII-ikig annak jeléül, hogy a magyar király fenhatósága alá tartoznak s hogy pártfogásában részesülnek, a vágásokat s ritkábban a kettős keresztet használták czímereikben." (Bárczay 21-22. l.)

A 14. században megalakult vajdaság címere csőrében keresztet tartó holló vagy sas volt. Koller József szerint viszont címere Szíciliáéhoz hasonló, vagyis “három szerecsen főből áll. A hajba font fehér szalag az agyat környékezi, s e szalag hátul lelóg. A pajzs színe kék”, de a forrásait nem nevezi meg.

Ennek hátterében az állhat, hogy Havasalföld területe korábban Kumániához tartozott, és Gergely pápa legátust küldött Kunországba a kunok megtérítésére. Ezen a területen szaracénnak nevezett izmaelita kereskedők is éltek már a honfoglalás korától, akárcsak Magyarországon, akik idővel elmagyarosodtak és Nagy Lajos (1387-1437) koráig művelték régi mesterségüket. Egy 1352-ből származó okmányon Jakab és János Saracenus testvérek mint grófok Pécs-Szerém és Buda kamarásaiként szerepelnek. A mesztegnei Szerecseny család címerében szerepel egy szerecsen-fej, ami Nagy Lajos több pénzérméjén is megjelenik. Talán a Koller által említett szerecsenfejes havasalföldi címer is egy szerecsen származású királyi megbízott címerére utalhat, akárcsak a Nagy Lajos pénzein megjelenő szerecsenfej, melyet Réthy László említ 1880-ban megjelent munkájában.

Réthy szerint:

"Ilyen pénzverő ügyességben tűntek ki a volgai-bolgárok, a kik 921-ben Álmus fejedelmükkel az izlamra tértek. Frähn szerint a volgai-Bolgárországban számos Samanida-utánveret kerül napfényre, a mi mind arra mutat, hogy Anonymus, a ki Bulárföléről (de terra Bular) hozza ki izmaelitáinkat, azokat a volgai bolgárok maradékainak ismeri, kiket Európában aztán felekezetüknél fogva neveztek izmaelitáknak, saracénoknak, szerecsenyeknek.

Beköltözködésük pedig ugyanazon utón folyhatott, mint a bessenyők, jász-kunok költözködése folyt : a régi Kunországon keresztül.

Iparüző izmaelitáink még az Anjouk királyok korában is feltűntek, s nagyobb fényben, mint az Árpádok alatt. A hires mesztegnyei Szerecseny családból I. Lajos alatt több kamarai grófságok igazgatói, az egész magyarországi és erdélyi sókamrák és harminczadok bérőli kerültek ki.

S a mi szerfelett nevezetes : I. Lajos aranyán s több más pénzén a Szerecsen-család czimere, egy „szerecsen-fej" siglakép van alkalmazva.

Az oláhföld harmadik tartományának Bessarabiának czimerében, hasonlót találunk; ott "három szerecsenfej" fordul elő.

Mi a két czimert úgynevezett beszélő czimernek tartjuk, melyek a czimer tulajdonosát nevén szólitják meg; egyike azt mondja: Szerecseny; a másik : Szerecsenyek.

E szerint Bessarabiát, annak czimere mint szerecsenyek lakta tartományt nevezi meg.

...

A szaraczén nevezet a középkorban az afrikai ember fogalmára is átment. A magyar nyelvben ma is négert jelent. Ilyenek a mór, maurus nevek is; jelentenek spanyol arabot és afrikai embert. A szaraczén és mór nevekhez kötött európai felfogás magyarázza meg Bessarábia czimerének keletkezését. Mindenesetre nyugaton s pedig Róbert Károly udvarának valamelyik heroldjától ered az, azon viszonyból, melyre a királynak az engedetlen Bazaráth elleni hadjárata utal.

Mi igy magyarázván a három szerecsenyfejes czimert, Bessarábiát Böszörmény-országnak neveztük.

...más eredményre nem juthatunk, mint arra, hogy a Róbert Károly hadjárata által nevezetessé s függetlenné lett Bazaráthok dynastiája egy szaracén [böszörmény, izmaelita, pénzváltó, volgai bolgár muzulmán vallású] törzsből sarjadzott ki, s mint ilyennek van nevéhez kötve a független Oláhország első története.

... [47.] Mint IV. Béla 1247-iki leveléből tudjuk, a magyar király hatalma alá került Cumániában oláhok tünedeznek fel kenézek alatt. Lytira vagy Lithen és Szeneszlausz oláh kenézeket névszerint ismerjük. A tartomány pedig soká Ungro-Vlachia nevet viselt, még a királyságtól való elszakadás után is. (A bukaresti érsek czime ma is : Ungro-Vlachia érseke.)

[48.]...Moldvában és Oláhországban egészen 1622-ig nem a rumun nyelv az állam és egyház nyelve, hanem a szláv? Még pedig ennek két dialectusa: a ruthén a legrégibb moldvai oklevelekben ; Ungrovlachiában pedig az ó-szlávnak bolgáros változata. (Abart). Ezen fogalmazták a fejedelmi chrisofokat, törvényeket, egyházi és évkönyveket.

... Az ungrovlachiai udvarnál ez a vajda szokott czime : „ V Christa Boga blagovjerny vajevoda (Vladislav) milostij Božiej gospodin vsej Vingrovlachii." E czim ép úgy van szerkesztve, mint a bolgár Asenidák czári czime.

... [50.] A havaselföldi dénárok főjellege : Előlapon a koronás sisakon álló balra néző sas ; a hátlapon : ketté osztott czimervért, jobbról a magyar pólyákkal ; — a bal-mező vagy üres, vagy pedig liliomokkal, félhold, csillaggal van ékesitve."

(Réthy: Anonymus az erdélyi oláhokról. Arad-Budapest, 1880. 19-21., 47., 48., 50.)

  • Irodalom:

Külső hivatkozások: [1]

http://bildsuche.digitale-sammlungen.de/index.html?c=viewer&l=en&bandnummer=bsb00087195&pimage=00019&v=100&nav=

Rövidítések

Lásd még: