Címerhatározó/Havasalföld címere

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként Havasalföld címerével foglalkozik.


Az első havasalföldi pénz
Ch→
Ch→
Valachia téves címere Sebastian Münsternél
Valachia címere Ulrich Richental művének (1483) darmstadti változatából (217. l.)
Valachia címere Ulrich Richental művének (1483) darmstadti változatából (218. l.)

A tartomány címerének ábrája a Címerhatározóban még nem szerepel.

"Az oláh és moldvai vajdák a XIV. századtól a XVII-ikig annak jeléül, hogy a magyar király fenhatósága alá tartoznak s hogy pártfogásában részesülnek, a vágásokat s ritkábban a kettős keresztet használták czímereikben." (Bárczay 21-22. l.)

A 14. században megalakult vajdaság címere csőrében keresztet tartó holló vagy sas volt. Koller József szerint viszont címere Szíciliáéhoz hasonló, vagyis “három szerecsen főből áll. A hajba font fehér szalag az agyat környékezi, s e szalag hátul lelóg. A pajzs színe kék”, de a forrásait nem nevezi meg.

Ennek hátterében az állhat, hogy Havasalföld területe korábban Kumániához tartozott, és Gergely pápa legátust küldött Kunországba a kunok megtérítésére. Ezen a területen szaracénnak nevezett izmaelita kereskedők is éltek már a honfoglalás korától, akárcsak Magyarországon, akik idővel elmagyarosodtak és Nagy Lajos (1387-1437) koráig művelték régi mesterségüket. Egy 1352-ből származó okmányon Jakab és János Saracenus testvérek mint grófok Pécs-Szerém és Buda kamarásaiként szerepelnek. A mesztegnei Szerecseny család címerében szerepel egy szerecsen-fej, ami Nagy Lajos több pénzérméjén is megjelenik. Talán a Koller által említett szerecsenfejes havasalföldi címer is egy szerecsen származású királyi megbízott címerére utalhat, akárcsak a Nagy Lajos pénzein megjelenő szerecsenfej, melyet Réthy László említ 1880-ban megjelent munkájában.

Réthy szerint:

"Ilyen pénzverő ügyességben tűntek ki a volgai-bolgárok, a kik 921-ben Álmus fejedelmükkel az izlamra tértek. Frähn szerint a volgai-Bolgárországban számos Samanida-utánveret kerül napfényre, a mi mind arra mutat, hogy Anonymus, a ki Bulárföléről (de terra Bular) hozza ki izmaelitáinkat, azokat a volgai bolgárok maradékainak ismeri, kiket Európában aztán felekezetüknél fogva neveztek izmaelitáknak, saracénoknak, szerecsenyeknek.

Beköltözködésük pedig ugyanazon utón folyhatott, mint a bessenyők, jász-kunok költözködése folyt : a régi Kunországon keresztül.

Iparüző izmaelitáink még az Anjouk királyok korában is feltűntek, s nagyobb fényben, mint az Árpádok alatt. A hires mesztegnyei Szerecseny családból I. Lajos alatt több kamarai grófságok igazgatói, az egész magyarországi és erdélyi sókamrák és harminczadok bérőli kerültek ki.

S a mi szerfelett nevezetes : I. Lajos aranyán s több más pénzén a Szerecsen-család czimere, egy „szerecsen-fej" siglakép van alkalmazva.

Az oláhföld harmadik tartományának Bessarabiának czimerében, hasonlót találunk; ott "három szerecsenfej" fordul elő.

Mi a két czimert úgynevezett beszélő czimernek tartjuk, melyek a czimer tulajdonosát nevén szólitják meg; egyike azt mondja: Szerecseny; a másik : Szerecsenyek.

E szerint Bessarabiát, annak czimere mint szerecsenyek lakta tartományt nevezi meg.

...

A szaraczén nevezet a középkorban az afrikai ember fogalmára is átment. A magyar nyelvben ma is négert jelent. Ilyenek a mór, maurus nevek is; jelentenek spanyol arabot és afrikai embert. A szaraczén és mór nevekhez kötött európai felfogás magyarázza meg Bessarábia czimerének keletkezését. Mindenesetre nyugaton s pedig Róbert Károly udvarának valamelyik heroldjától ered az, azon viszonyból, melyre a királynak az engedetlen Bazaráth elleni hadjárata utal.

Mi igy magyarázván a három szerecsenyfejes czimert, Bessarábiát Böszörmény-országnak neveztük.

...más eredményre nem juthatunk, mint arra, hogy a Róbert Károly hadjárata által nevezetessé s függetlenné lett Bazaráthok dynastiája egy szaracén [böszörmény, izmaelita, pénzváltó, volgai bolgár muzulmán vallású] törzsből sarjadzott ki, s mint ilyennek van nevéhez kötve a független Oláhország első története.

... [47.] Mint IV. Béla 1247-iki leveléből tudjuk, a magyar király hatalma alá került Cumániában oláhok tünedeznek fel kenézek alatt. Lytira vagy Lithen és Szeneszlausz oláh kenézeket névszerint ismerjük. A tartomány pedig soká Ungro-Vlachia nevet viselt, még a királyságtól való elszakadás után is. (A bukaresti érsek czime ma is : Ungro-Vlachia érseke.)

[48.]...Moldvában és Oláhországban egészen 1622-ig nem a rumun nyelv az állam és egyház nyelve, hanem a szláv? Még pedig ennek két dialectusa: a ruthén a legrégibb moldvai oklevelekben ; Ungrovlachiában pedig az ó-szlávnak bolgáros változata. (Abart). Ezen fogalmazták a fejedelmi chrisofokat, törvényeket, egyházi és évkönyveket.

... Az ungrovlachiai udvarnál ez a vajda szokott czime : „ V Christa Boga blagovjerny vajevoda (Vladislav) milostij Božiej gospodin vsej Vingrovlachii." E czim ép úgy van szerkesztve, mint a bolgár Asenidák czári czime.

... [50.] A havaselföldi dénárok főjellege : Előlapon a koronás sisakon álló balra néző sas ; a hátlapon : ketté osztott czimervért, jobbról a magyar pólyákkal ; — a bal-mező vagy üres, vagy pedig liliomokkal, félhold, csillaggal van ékesitve."

(Réthy: Anonymus az erdélyi oláhokról. Arad-Budapest, 1880. 19-21., 47., 48., 50.)

  • Irodalom:

Külső hivatkozások: [1]

http://bildsuche.digitale-sammlungen.de/index.html?c=viewer&l=en&bandnummer=bsb00087195&pimage=00019&v=100&nav=

http://www.hubert-herald.nl/RomValachia.htm

Rövidítések

Lásd még: