Címerhatározó/Banovszky címer
|
|
|
|
|
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Banovszky, Bánovszky, Banowsky családok címerével foglalkozik.
Banowsky 1592
[szerkesztés]Banowsky Simon címere 1592, Johann Wolf album amicorumában.
Federmayer:
Bánovszky Simon 1597-1619, com. Posoniensis
[Bánovszky Simon pecsétje, 1597-1619, Pozsony vármegye; Sz. L.]
- Irodalom:
Frederik Federmayer: Zbierka erbových pečatí. Pečať - prameň rodovej heraldiky a genealógia. I. diel (menný index k Zbierke A -L). Pozsony, 2019. 158.[1]
Az albummal kapcsolatos szakirodalom:
Obernitz, I. 320. (Georg von Obernitz: Verzeichniß hervorragender Namen von Gelehrten, Schriftstellern, hohem und niederem Adel aus einem großen Theil der Stammbücher, welche auf der Großherzoglichen Bibliothek zu Weimar sich befinden [I]. In: Vierteljahrsschrift für Wappen-, Siegel- und Familienkunde 29 (1901), 285-389. [II:] ebd. 32 (1904), 157-240. [III:] ebd. 261-302.)
Wertner 1904. (Wertner Mór: Magyarok külföldi emlékkönyvekben. In: Erdélyi Múzeum. 1904. 334-339., 473-476.)
CAAC, 84.WOL.JOH. (Wolfgang Klose: Corpus alborum amicorum: CAAC; beschreibendes Verzeichnis der Stammbücher des 16. Jahrhunderts. Stuttgart: Hiersemann, 1988.)
RAA (Schnabel, Werner Wilhelm: Repertorium Alborum Amicorum. http://www.raa.phil.uni-erlangen.de/ )
Ryantová, 428. (Ryantová, Marie: Památníky aneb štambuchy, to jest alba amicorum. Kulturně historický fenomén raného novověku. České Budějovice, 2007.)
Weimar Stbb (Raffel, Eva: Stammbücher der Herzogin Anna Amalia Bibliothek Weimar https://lhwei.gbv.de/DB=2.4/)
- Külső hivatkozások:
Banovszky 1655
[szerkesztés]
MNL OL:
HU-MNL-OL-R 64-1.-464.1655.05.10.[3]
III. Ferdinánd magyar király, Pozsony, 1655. 5. 10.címer, magyar nemesség, Bánovszky Simon (Simon Banowsky), valamint Bánovszky János (a fivére), Bánovszky Sámuel (féltestvére?), Bánovszky Anna (nővére) és Bánovszky Eszter (nővére) részére. Kihirdetése: Trencsén vm., Trencsén, 1655. 7. 24.
Címerleírás: Scutum videlicet militare erectum rubri coloris, fundum illius triiugi viridi monticulo occupante, cuius in eminentiori seu medio terna lilia, certo ab invicem spatio distantia sursum assurgere, atque in superioribus caerulei coloris angulis binae rosae flavae seorsum locatae visuntur. Scuto incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam, regio diademate, inter duas alas aquilinas nigras fulvum leonem inguinetenus eminentem, cauda ad dorsum elevata, anteriorum pedum sinistro ad rapiendum protenso, dextro vero ad digladiandum nudum acinacem vibrantem et ad dextrum scuti latus conversum proferente ornatam. A summitate vero sive cono galeae laciniis sive lemniscis, hinc flavis et caeruleis, illinc vero candidis et rubris, in scuti extremitates sese passim diffundentibus, scutumque ipsum decenter exornantibus. - Van címerfestmény - - ép, az ezüst megfeketedett - A címerleírás és a címerkép eltér: a pajzsmező kék és vörös színei felcserélődtek.
Narratio: formuláris. Megjegyzés: Az "uterinum" kifejezés nem a megszokott helyen áll.
- Irodalom:
Áldásy III. No. 1009.
Nyulásziné No. 913
MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR, CÍMERESLEVELEK JEGYZÉKE. Második, javított, bővített kiadás. ÖSSZEÁLLÍTOTTA NYULÁSZINÉ STRAUB ÉVA. Magyar Országos Levéltár Budapest, 2000.[4]
- Külső hivatkozások:
A Magyar Országos Levéltár címereslevelei. Szerk.: Kollega Tarsoly István–Nyulásziné Straub Éva. CD-ROM. Budapest, 2000.[5]
bánovi Banovszky
[szerkesztés]
MNL OL:
MNL-OL-P 314-II.-3.1714.08.15 [6]
III. Károly magyar király, Bécs, 1714. 8. 15., címer megerősítése, magyar nemesség megújítása bánovi Banovszky Ferenc és a fivére, bánovi Banovszky Károly részére. Kihirdetése: Pest-Pilis-Solt vm., Pest, 1715. 3. 12.
Címerleírás: Scutum videlicet militare erectum a superiori dextra inferiorem sinistram partem versus oblique ductim bipartitum et a supra candido ab infra vero rubro coloribus tinctum in cuius medio tympanum aeneum baccillis per crucem superimpositis velut ad pulsandum instructum situari visitur. Scuto incumbit galea militaris craticulata seu aperta regio diademate tympanum inferiori per omnia simile proferente ornata. A binoque sui latere binis in altum diametraliter expansis sanguinei et carnei promiscue colorum alis superne stipata. Inferiori vero laciniis sive lemniscis coloris eiusdem parte pariter ab utraque in scuti extremitates concinne se diffundentibus circumdata.
Sisakdísz: dob, ütő, strucctoll; sisaktakaró: lila [sanguinei; pontosabban vérvörös, Sz. L.]-rózsaszín [carnei; a. m. testszín]. Narratio nem formuláris.
Kempelen:
Banovszky (bánovi).
Nemességet 1714. nyert B. Ferencz, Pestmegye adószedője személyében. Vö. Kősz. 24.
- Irodalom:
Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet[7]
Nyulásziné, No, 1397.
MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR, CÍMERESLEVELEK JEGYZÉKE. Második, javított, bővített kiadás. ÖSSZEÁLLÍTOTTA NYULÁSZINÉ STRAUB ÉVA. Magyar Országos Levéltár Budapest, 2000.[8]
- Külső hivatkozások:
A Magyar Országos Levéltár címereslevelei. Szerk.: Kollega Tarsoly István–Nyulásziné Straub Éva. CD-ROM. Budapest, 2000.[9]
Bakó alias Banovszky
[szerkesztés]Kempelen:
Bakó (alias Banovszky).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénmegyében laktak István, András és másik András. – Nemességét 1763. legfelsőbb helyen is igazolta Mihály, vasmegyei lakos. (LR. XLVI/456.)
- Irodalom:
Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet[10]
- Külső hivatkozások:
Bachó alias Banovzsky
[szerkesztés]Kempelen:
Bachó (alias Banovzsky).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénmegyében 2 András és István éltek.
- Irodalom:
Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet[11]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: