Címerhatározó/Bachó címer
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Bachó, Bacsó családok címerével foglalkozik.
dezséri Bachó[szerkesztés]
Trencsén vármegyéből származik. Egyik őse Mihály, máskép Dragon, 1480-ban trencséni ispán, aki magát Trencsén vármegyei ősi birtokáról: Dezsérről írta. Tagjai közül: János 1785-1790. kerületi főispán, 1789-ben Temes vármegyében kir. biztos. Egyik leánya, Judit, Remetei Kőszeghy Jánoshoz, Temes vármegye alispánjához ment nőül. E családból származik Bachó István, az ismert nevű, kiváló karnagy is.
- Irodalom:
- Külső hivatkozások:
debreceni Bacsó[szerkesztés]
Szálkai:
Báthori Gábor Debreceni Bacsó (Bachyo de Debreczen) János, általa felesége Kalmár Erzsébet és fiai János, István, Gáspár részére nemességet és címert adományozott 1608. június 23-án Gyulafehérváron kelt oklevelével, amelyet 1608-ban, Bihar vármegye Váradon megtartott közgyűlésén hirdettek ki.* [* Szálkai Tamás: Armales Transylvanorum. Válogatás az erdélyi fejedelmek címeradományaiból. Máriabesnyő-Gödöllő, 2009. 54–55., MUO 88. Régi jelzet: Bihar megyei törzsanyag sz. n.] Az erősen megrongálódott oklevél hiteles másolata is fennmaradt, ami nagy segítséget jelent a szöveg rekonstruálásában.* [* Az oklevél másolata kétrét hajtott papíron egy hozzáfűzött pótlappal MUO 87. jelzet alatt. Mérete 230x370 mm.]
A pergamen oklevélre* [* 595x670/145/110x100 mm.] Báthory Gábor és Kendi István kancellár hitelesítő aláírása került. Az armális elveszett pecsétjének mára csak vörös-kék-arany zsinórja maradt meg. Arany keretben damaszkolt lila szőnyegen megtört ívű zöld babérkoszorú által övezett damaszkolt zöld mező. Erre helyezték a címert, amit a szöveg így ír le: „Álló katonai pajzs égszínkék színben, melynek mezejében vagyis udvarában saját természetes színében megfestett oroszlán, két hátsó lábán állva, mellső jobb lábával pedig tudniillik aratósarlót fogni, bal hónalja alatt érett búzakévét tartani látszik. A pajzson zárt katonai sisak, melynek tetején ékkövekkel és gyöngyökkel díszített királyi korona van helyezve; ebből ismét oroszlán emelkedik ki, jobbjában hasonlóképp sarlót aratáshoz, bal lábában pedig maréknyi búzát tartani tűnik. A sisak csúcsáról pedig innen arany és vörös, onnan ezüst és kék szalagok vagyis foszlányok hullanak alá, amelyek a pajzs szélét vagyis oldalát körülveszik és illően díszitik…"* [* „Scutum videlicet militare caelestini coloris, in cujus campo sive area leo integer naturali suo colore depictus posterioribus duobus innixus anteriore vero pedibus dextro videlicet falcem messoriam tenere sub axillaque sinistra fasciculum maturati tritici habere visitur. Supra scutum galea militaris clausa est posita quam contegit corona regia gemmis unionibusque decenter exposita, unde rursus leo medius exurgen[..] dextro falcem similiter messoriam sinistro vero pedibus manipulo tritici servare cernitur. Ex cono autem galeae teniae sive lemnisci hinc aurei et rubei, illinc vero argentei et flavi colori defluentes oras seu margines ipsius scuti pulcherrime ambiunt et exornant, prout haec omnia in capite sive principio praesentium litterarum nostrarum docta manu et arte pictoris clarius depicta et expressa esse cernuntur…”]
A címerkép egyértelműen mezőgazdasági tevékenységnek a debreceni mezővárosi polgár életében betöltött fontos szerepét szimbolizálja. Érdekes, hogy a föld termékenységére utaló érett búzakéve mellett a címerfestő az oroszlán esetében is erre törekedett, amennyiben néhány ecsetvonással hangsúlyossá tette annak fallikus jegyét.
Az oklevél szövege ugyan nem említi, de a címerszerző valószínűleg azonos azzal a Baczo János debreceni polgárral* [* Erdélyi Királyi Könyvek. Szerk.: Gyulai Éva. DVD-ROM. Bp. 2005. 29. k. 667–677.] és esküdttel, aki 1619-ben a város szenátorai között szerepel,* [* EKK 12. 160b.] de 1627-ben pl. a város régi szabadsága megvédése ügyében képviseli a várost.* [* EKK 14. k. 64.] 1631-ben a váradelőhegyi Kaszás-hegyen említik a váradi provizor mellett fekvő szőlőjét, amelyet a másik oldalon Bihari Barmos Jánosé határolt.* [* EKK 18. k. 88a.][1]
- Irodalom:
Szálkai Tamás: Armálisok és armalisták a kora újkori Biharban. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár egyéni címeres nemeslevelei (1535-1811) és nemesi iratai alapján. Debrecen, 2010. 55-56. (PhD értekezés) [2]
- Külső hivatkozások:
Bachó alias Banovzsky[szerkesztés]
Kempelen:
Bachó (alias Banovzsky).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénmegyében 2 András és István éltek.
- Irodalom:
Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet[3]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: