Akarta a fene/Arany János:Mátyás anyja

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Arany balladái asztrálmitikus kutatások fényében – és árnyékában

Arany János:Mátyás anyja


Előző oldal: Bevezetés « » Következő oldal: Rák-Oroszlán állatövi jegyek


Arany János


Mátyás anyja

Szilágyi Örzsébet levelét megírta;
Szerelmes könnyével Azt is telesírta.
Fiának a levél, Prága városába,
Örömhírt viszen a szomorú fogságba:
„Gyermekem! Ne mozdulj Prága városából;
Kiveszlek, kiváltlak a nehéz rabságból.
„Arannyal, ezüsttel megfizetek érted;
Szívemen hordom én a te hazatérted.
„Ne mozdulj, ne indulj, én egyetlen árvám!
Ki lesz az én fiam, ha megejt az ármány?
„Adassék a levél Hunyadi Mátyásnak,
Tulajdon kezébe, senkinek se másnak.”
Fekete viaszból nyom reá pecsétet;
Könyöklőn várnak az udvari cselédek.
„Ki viszi hamarabb levelem Prágába?
Száz arany, meg a ló, teste fáradsága.”
„Viszem én, viszem én, hét nap elegendő.”
„Szerelmes szívemnek, hét egész esztendő!”
„Viszem én, hozom én, válaszát három nap.”
„Szerelmes szívemnek, három egész hónap!”
„Istenem, Istenem, mért nem adál szárnyat,
Hogy utol-érhetném az anyai vágyat!”
S ahol jön, ahol jön, egy fekete holló;
Hunyadi pajzsán ül ahhoz hasonló.
Lecsapott, lecsapott fekete szélvészből,
Kikapá levelét az anyai kézből.
„Hamar a madarat!... El kell venni tőle!”
Szalad a sokaság nyomba, hogy lelője.
Madarat, nem egyet, százat is meglőnek:
Híre sincs, nyoma sincs a levélvivőnek.
Napestig az erdőn űzeti hiába:
Éjfelen kocognak, özvegy ablakába.
„Ki kopog? Mi kopog? Egy fekete holló!
Nála még a levél, vagy ahhoz hasonló.
Piros a pecsétje; finom a hajtása:
Óh áldott, óh áldott a keze-írása!”


(1854).

* * *
,

Előző oldal: Bevezetés « » Következő oldal: Rák-Oroszlán állatövi jegyek