Akarta a fene/Arany János:Mátyás anyja
Ugrás a navigációhoz
Ugrás a kereséshez
Arany balladái asztrálmitikus kutatások fényében – és árnyékában
Arany János:Mátyás anyja
Előző oldal: Bevezetés « » Következő oldal: Rák-Oroszlán állatövi jegyek
Mátyás anyja
- Szilágyi Örzsébet levelét megírta;
- Szerelmes könnyével Azt is telesírta.
- Fiának a levél, Prága városába,
- Örömhírt viszen a szomorú fogságba:
- „Gyermekem! Ne mozdulj Prága városából;
- Kiveszlek, kiváltlak a nehéz rabságból.
- „Arannyal, ezüsttel megfizetek érted;
- Szívemen hordom én a te hazatérted.
- „Ne mozdulj, ne indulj, én egyetlen árvám!
- Ki lesz az én fiam, ha megejt az ármány?
- „Adassék a levél Hunyadi Mátyásnak,
- Tulajdon kezébe, senkinek se másnak.”
- Fekete viaszból nyom reá pecsétet;
- Könyöklőn várnak az udvari cselédek.
- „Ki viszi hamarabb levelem Prágába?
- Száz arany, meg a ló, teste fáradsága.”
- „Viszem én, viszem én, hét nap elegendő.”
- „Szerelmes szívemnek, hét egész esztendő!”
- „Viszem én, hozom én, válaszát három nap.”
- „Szerelmes szívemnek, három egész hónap!”
- „Istenem, Istenem, mért nem adál szárnyat,
- Hogy utol-érhetném az anyai vágyat!”
- S ahol jön, ahol jön, egy fekete holló;
- Hunyadi pajzsán ül ahhoz hasonló.
- Lecsapott, lecsapott fekete szélvészből,
- Kikapá levelét az anyai kézből.
- „Hamar a madarat!... El kell venni tőle!”
- Szalad a sokaság nyomba, hogy lelője.
- Madarat, nem egyet, százat is meglőnek:
- Híre sincs, nyoma sincs a levélvivőnek.
- Napestig az erdőn űzeti hiába:
- Éjfelen kocognak, özvegy ablakába.
- „Ki kopog? Mi kopog? Egy fekete holló!
- Nála még a levél, vagy ahhoz hasonló.
- Piros a pecsétje; finom a hajtása:
- Óh áldott, óh áldott a keze-írása!”
* * *
,
Előző oldal: Bevezetés « » Következő oldal: Rák-Oroszlán állatövi jegyek