Sokkal jobban kedvelik, mint az ecetes uborkát, főleg akinek érzékeny a gyomra, jobban tudja fogyasztani, mert csak minimális ecet kerül bele, a tartósságot nagyobb részben az erjedés biztosítja. Erre a célra már kisebb, nem üreges uborkákat használjunk, lehetőleg ne legyen az uborka 12-14 cm-nél hosszabb, és 4 cm-nél vastagabb. A jól megmosott, lecsöpögtetett, kissé megszurkált uborkát, ugyanúgy, mint a kovászoláskor, 2-5 literes üvegekbe rakjuk. Az üvegek aljára tegyünk megmosott zöld kaprot, vasfüvet, zöld szőlőt, közé néhány szem egész fekete borsot, az uborka tetejére pedig vékony, hosszú szeletekre vágott tisztított tormát.
A felöntőlé:
Minden liter vízhez adjunk 4-6 dkg sót, 0,5 g timsót, forraljuk fel és forrón töltsük az uborkára. A lé tetejére öntsünk literenként fél dl 10%-os háztartási ecetet és 1 g szalicilsavat vagy 1,5 g benzoesavas nátriumot. Így csak 0,5%-os lesz az ecetsavtartalma, szemben az ecetes uborkák 3-4%-os ecetsavtartalmával. A felöntés után két rétegben hajtott celofánnal zárjuk le az üveget, nyomkodjuk be, ne legyen feszes, hogy az erjedéskor keletkező gázok ne pukkasszák ki. Az erjedés alatt (3-5 hét) a celofánon tartsunk tiszta nedves ruhát, így jobban kibírja a gázok nyomását. Ha erjedés közben mégis megrepedne a celofán, azonnal kössük le újból. Az így eltett uborka sokkal lágyabb, harmonikusabb ízű, mint az ecetes, és 8-10 hónapig eláll.
