Zsenge, fejlődésben levő, friss, szabályos alakú, minél kisebb uborkát válasszunk ki erre a célra. Vastagsága ne legyen több 2-3 cm-nél. Legjobbak a fürtös uborkafajták. Megfelelőek a nimbusz, a delikatesz apró uborkái, de jobbak a Rajnai fürtös, a Kecskeméti 113 F és a Budai csemege. Itt az első dolgunk legyen a válogatás és az áztatás bő vízben (kb. fél óra). Ezután bő vízben még egyszer alaposan mossuk meg. Szitára téve csepegtessük le. Igyekezzünk villával tetszetősen, rendezett sorokban elhelyezni a tiszta üvegekben az uborkát. Régen az uborka tetejére rakták a kaprot és az egyéb zöld-fűszereket. Célravezetőbb azonban, éppen a fertőzések elkerülésére, ezeket is a felöntőlébe kifőzni és a leszűrt levet felhasználni. A felöntőlé: minden liter vízhez adjunk 1 dkg kaprot, 1 meggyfalevelet, egy kis szál tárkonyt, szőlőlevelet, és kb. 10 percig jól forraljuk fel. Ezután szűrjük le, és tegyünk bele literenként 3-4 dkg sót, 4-6 deka cukrot, 1 g borkősavat, 0,5 g timsót. Forráskor adjunk hozzá 1 kg uborkára számítva: 0,3 g fekete borsot, 0,3 g szegfűborsot, 0,4 g mustármagot, 0,3 g koriandert, 0,5 g babérlevelet, 1-2 szem szegfűszeget. Forralás után ismét leszűrjük, és adjunk hozzá literenként 2,5-3,5 dl 10%-os ecetet. A szűrőn fennmaradt fűszereket egyenletesen osszuk el az üvegekben, rakjunk mindegyikbe 2-3 karika tisztított tormát, minden kilogramm uborkára számítva 1 g szalicilsavat vagy benzoesavas nátriumot, és forrón töltsük az uborkára. Ha lehűlt, a levet az uborkáról leöntve még egyszer forraljuk fel, lobogó forrásban töltsük az üvegekbe, hogy az uborkát jól lepje el. Azonnal zárjuk le kettős celofánnal vagy celofánnal bélelt csavaros tetővel. Tegyük száraz dunsztba (pokrócok közé), és csak lehűlés után, másnap vegyük ki és rakjuk végleges helyükre, lehetőleg fényben szegény kamrába.
