Fehér húsú fajtákat válasszunk. Javasolhatók az újonnan nemesített fajták közül a javított cecei, a
Kaszthelyi fehér, az Újmajori és a kissé csípős, szintén fehér húsú almapaprika. Zöld húsúakat nem szoktunk savanyítani. A nyersanyag legyen ép, hibátlan, folt- és sérülésmentes (a foltok tartósítás után is megmaradnak), egyenletesen érett, fehér, nem színesedő. Legjobbak az 5-6 dkg körüli nagyságúak.
A paprika előkészítése elsősorban alapos mosásból áll, mert talaj közelben van, és mindig szennyezett. Áztató mosás, majd öblítő követi, ezután csöpögtessük le szitán, és a szár végét egészen kicsire (maximum 1 cm-re) vágjuk le. A gondosan kimosott üvegekbe tetszetősen úgy rakjuk bele a paprikákat, hogy a helykihasználás jó legyen. Minden üvegbe tegyünk néhány szem fekete borsot, mustármagot, 4-5 szelet tisztított, karikákra vágott tormát. A paprikához nem szoktuk az uborkánál ismertetett zöld-fűszereket használni, mert megváltoztatnák a paprika szép sárga színét. Nem adunk hozzá babérlevelet sem, mert az megbarnítja a paprikát, ha hozzáér. A felöntőlé minden literjéhez 2-3 dkg sót, 4-5 dkg cukrot adunk, felforraljuk, és csak a végén adjuk hozzá literenként a 2,5 dl 10%-os ecetet. Ha végig az ecettel együtt forralnánk a felöntőlevet, éppen a tartósító ecetsav illanna el.
Kéz-melegre lehűtve öntsük a paprikára. Ilyenkor még ne kötözzük le az üvegeket, mert a lé egy része beáramlik a paprikába, így felszíne erősen leapad. Öntsük le 2-3 nap után a felöntőlevet, egészítsük ki ugyanolyan összetételű lével, amilyet először készítettünk, és ismét forraljuk fel. Minden üveg tegyünk késhegynyi szalicilsavat vagy benzoesavas nátriumot, öntsük rá melegen a felöntőlevet, és kettős celofánnal vagy celofán bélésű csavartetővel zárjuk le.
