Ugrás a tartalomhoz

Kertészet/Fajtalisták/Fokhagyma

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A lap mérete: 8090 bájt

Kertészet

Fokhagyma


Puha szárú fokhagyma

[szerkesztés]
A puha-szárú általában melegebb éghajlatokon terem meg, a hozama bőségesebb, éppen ezért kedveltebb nagyipari termelésre. Ezek nem növesztenek központi szárat, mint a kemények, és több, kisebb gerezdet tartalmazó fejet növesztenek. Gyorsabban nő, és tovább eláll, hosszas tárolásra alkalmasabb.

Ezüsthéjú fokhagyma

Nagyon könnyű termeszteni. erős zamatú, és száraz helyen nagyon sokáig eláll, akár egy évig is tárolható. Sok, de kisebb gerezdet tartalmaz, az íze a többi fajtához képest csípős. Nyersen fogyasztva próbára teszi a nyelvet.

Articsóka-fokhagyma

Gyengédebb íze van az ezüsthéjúnál, nagyobb gerezdekből áll a fej, és néha lila csíkok vagy foltok tarkítják. Nyolc hónapig tárolható.
A legvalószínűbb, hogy boltokban ezzel találkozunk, mert ezt a legkönnyebb termeszteni, jól bírja az utaztatást, a hőt, és az ütődést, ráadásul a leggyengébb talajokban is megél. Gyorsan nő, nagyon igénytelen.

Kemény szárú fokhagyma

[szerkesztés]

Igénytelenebb, hidegtűrőbb, ezért az északabbi régiókban ez a változat terjedt el. Kora nyáron már fogyasztható, kevesebb, de nagyobb, egyenlő nagyságú gerezdekből áll egy fej. A kemény-szárú/nyakú változat zamata erősebb, robusztusabb a lágyszárú változatnál.

Ennek kilenc alfaja ismert:

- ázsiai,
- fényes lila,
- közel-keleti,
- kreol,
- lila csíkos,
- márványos lila,
- porcelán.
- rocambole
- turban,


Ezek közül a két legigénytelenebb a lila-sávos és a rocambole, ezeket a leghidegebb helyeken is lehet termeszteni. A középső szárat, miután kinőtt a földből és még zöld, gyakran felhasználják: lágy fokhagyma íze van zöld, füves mellékzöngével, és mivel még a legzsengébb állapotában is ropogós-harapós állaga van, gyakran használják salátába, vagy más ételek állagának feljavítására. A kemény szárú fajták nagyipari termesztésre nem a legalkalmasabbak, a dugványokat kézzel kell ültetni, a gerezdek gyökér felőli részét külön-külön levágni.

Rocambole

Gazdag, testes íze van, nagyon vékony a héja, könnyen hámozható, és a szár körül általában csak egy sorban helyezkednek el a gerezdek, a számuk általában tíznél megáll. Színe lehet kicsit lilás, bár nem annyira, mint a lila csíkos fajtának. Hat hónapig tárolható. Évelő.

Rocambole Fajtái

- Baba Franchuk,
- Bajor lila,
- Kárpáti,
- Killarney vörös,
- Kolorádói fekete
- Koreai lila,
- Spanyol Roja,
- Vörös Német,


Porcelán

Négy-öt nagy gerezdet tartalmazó fejet növeszt, fehér, sima, pergamenszerű héjjal. Nagy mérete miatt gyakran összetévesztik az elefántfokhagymával, de az íze korántsem olyan jellegtelen, inkább a rocambole-hoz hasonlít. nyolc hónapig tárolható. A héja vastagabb, papírszerű, a gerezdek nagyobbak, húsosak, egy fejen legfeljebb hat-hét darab található.
A keménynyakú hagymák közül ezt tartják a legszebbnek hófehér színe miatt.

Fajtái

- Észak Quebeci,
- Fish Lake Three,
- Georgian Crystal,
- Georgian Fire garlic,
- Jugoszláv,
- leningrádi,
- Német fehér,
- Német keménynyakú,
- Olasz,
- Rosewood,
- Vörös Román,
- Wild Buff,
- Zemoá


Lila csíkos

A fejen lila csíkok és foltok vannak. A színt nagyban befolyásolják a termesztés körülményei. Roston sütésre, pirításra a legjobb fokhagyma. Íze nagyon változatos, a kifejezetten csípőstől az enyhén zamatosig terjed, de általában inkább az utóbbihoz áll közelebb a nagy része.

Fajtái

- Bogatyr,
- Cseh széleslevelű,
- Fényes-lila
- Metechi,
- Örmény,
- Perzsa csillag,
- Szibériai,
- Vekek,
- Vörös Orosz.


Makói őszi

virágzatot nem fejlesztő (Allium sativum convar. sativum), magyar fokhagymafajta. Magas fűszerező értékével igazi hungarikumnak minősül. Állami elismerésére 1975-ben került sor. Lombozata sűrű, középzöld színű levelekkel. A növény 60–70 m-es magasságot ér el. Hagymája 50–60 g-os, 6–8 db gerezdből áll. Héja szürkésfehér színű, jól záródó. Tenyészideje középhosszú. Ültetésére október közepéig mindenképpen kerítsünk sort, hogy jól megerősödve menjen a télbe. A fajta kiváló fagyállósággal rendelkezik. Legjobban kedveli a kötöttebb jellegű réti agyagtalajokat és a folyók menti öntéstalajokat. Betakarítására június végén kerülhet sor.

Őszi B 15

magszárat képző, államilag elismert, magyar fajta. A 90–120 cm magas szárak tetején léghagymákat nevel. Lombozata dús, erőteljes növekedésű. A levelek színe kékes-sötétzöld. Előnyös tulajdonságai közé tartozik a magas termésátlag, és a hosszú tárolhatósága (akár február végéig is eláll).

Sprint

magszárat hozó, francia fajta. Bulbáját június elején egy 100–120 cm hosszú, merev száron képzi. Lombozata dús. Levelei 80–90 cm magasak, levéllemezei szélesek. Hagymái hatalmas méretűek, héjuk lilásan csíkozott. Mivel nagyon gyors kelésű, és erőteljes növekedésű, ezért a hazai viszonyok között hajlamos a kifagyásra. Ezt úgy kerülhetjük el, hogy az ültetés időpontját a lehető legkésőbbre időzítjük (november utolsó harmada), és/vagy szalmatakarást alkalmazunk. A gerezdek dormanciája, azaz a hagymán belüli kihajtás ideje nagyon rövid. Egyik legkorábban termést adó fajta: optimális körülmények között már június elején–közepén sort keríthetünk a szedésre. Betakarítás előtt 1–2 héttel a szárat célszerű megtörni, így nagyobb termést érhetünk el. Kiváló termőképessége mellett hátrányos tulajdonsága, hogy rövidebb ideig tárolható, mint a többi őszi fokhagymafajta.

Thermidrome

szintén az Allium sativum var. sativumhoz tartozó, francia fajta. Lombozata dús, középzöld levelekkel. Hagymái nagyok, 50–60 g-osak, szabályos alakúak. Héja fehér, enyhe rózsaszín foltokkal. Magyarország egész területén sikeresen termeszthető, hiszen a szélsőséges területeket is elviseli. Ültetésére mind ősszel, mind pedig kora tavasszal sor kerülhet, nagyobb termés azonban csak őszi ültetés esetén várható. Betakarítására a Makói őszi fajtával egy időben, június vége felé kerülhet sor.

Arno

magszárat nem fejlesztő, francia fokhagymafajta. Lombozata nem túlzottan sûrû, sötétzöld színû. Nagy méretű hagymáit több gerezdkörön álló, sok (15–20 db) hosszúkás alakú gerezd alkotja. A héj színe rózsaszínes–fehér. Késői fajta. Kelése vontatott: hazai viszonyaink között kedvezõ idõjárási körülmények között is legalább 8–10 hetet vesz igénybe. A telet nagyon jól átvészeli, kicsi a kifagyás veszélye. Betakarítására valamelyest később kerül sor, mint a többi õszi fajtáknál. A szedést legkorábban július elején kezdhetjük meg. Terméshozama magas. Előnyös tulajdonsága, hogy hosszú ideig tárolható.

Tavaszi fajta

[szerkesztés]

GK Lelexír

államilag elismert, makói fokhagymafajta. Tájfajtából klón szelekcióval nemesítették. A magszárat nem képező, Allium sativum convar. sativum-hoz tartozik. A Makói őszi fajtánál alacsonyabb növésű, lombozata ritkább, középzöld színű. Maga a növény alacsonyabb, 40–50 cm-es. A 30–50 g-os hagymában található gerezdeket több rétegű, zárt, fehér színű buroklevelek fogják közre. Igen korai, márciusi ültetés esetén hoz nagy termést. Betakarítására július elején keríthetünk sort. Előnyös tulajdonsága, hogy rendkívül jól tárolható (akár következő év április–májusáig is), illetve átlagon felüli fűszerező értékkel rendelkezik.