Heraldikai lexikon/Tigris

Névváltozatok:

tigris <leopárd?> (Sváby Frigyes Turul 1889/3. 123.), tigris: tigris vad (Szikszai Fabricius 1619. 95.[1]), tigrinus: tarkás, babos, mint a' tigris, tigris: egy iſzonyú vad Hírkániában, tigris (Pápai/Bod 617.), tigres subjungere curru: szekérhez kötni a' tigriſeket (uo. 589.)

Rövidítések

Általában természetes színezetében ábrázolják, csíkos testtel.

Az angol címertanban a (heraldikai) tigris (en: tyger, tigre, a természetes tigris: natural tyger) nagyon hasonló az oroszlánhoz. A teste nem csíkos, az orra végén egy lefelé kanyarodó agyar van, a teste és a pofája a farkashoz hasonló, de a tarkóján szőrtaraj van, és a szájában két lefelé irányuló agyar van. Az orra végén is egy agyar látható. A testén nincsenek csíkok.

A Bestiáriumok szerint nagyon vad és gyors állat, ezért csak úgy lehet előle elmenekülni, ha tükröket dobálunk eléje, ami leköti a figyelmét, ha meglátja a saját képét.

Az oroszlánember (la: manticora, baricos, en: manticor, manticore, mantegre, montegre, man-tiger, man-lion, mantichor, manticora, mantygre, satyral, lympago) egy képzeletbeli lény, melynek oroszlánteste (vagy tigristeste) és emberfeje van. Három sor éles foga, néha két agyara, néha denevérszárnya, hosszú csavart szarvai (vagy ökörszarvai), egyes szerzők szerint sárkánylábai, oeoroszlán- vagy skorpiófarka és trombitaszerű hangja van. A középkorban az örödög jeképének tartották. A perzsa mitológiából ered. A Huntingdon grófok címerének pajzstartója két szarvnélküli mantiger. A tigrisember (en: mantygre, satyral) ugyenez a lény, oroszlántestű és emberfejű fenevad szarvakkal. Két satyral a pajzstartója a Stawell lordok címerének.

A mantikor a bestiáriumok szerint Indiában él, a teste az oroszláné, mely vérvörös színű, a feje emberé, kék szemekkel, a farka pedig a skorpió fullánkjára emlékeztet. Nagy távolságokat képes lépni és nagyon eleven állat. Emberhúst eszik, a hangja olyan mint egy füttyszó, mely a furulya zenéjéhez hasonló. Egyesek szerint a farkából képes tüskéket kilőni. Az idősebb Plinius (8. könyv, 30) Ktésziaszt idézi, aki szerint mantikor arca és fülei emberiek, a szemei szürkék, három sor foga van, melyek fésűszerűen illeszkednek egymásba. Vérvörös teste az oroszláné, a hangja pedig a pánsíp és a trombita keveréke. A farkával a skorpióhoz hasonlóan képes szúrni. Nagyon gyors és különösen az emberi húst kedveli. Bartholomaeus Anglicus szerint (13. század, De proprietatibus rerum, 18. könyv) gyönyörű testű indiai állat, mely a tesét és a szőrzetét tekintve a medvéhez hasonlít, az arca pedig emberi. Az összes bestia közül ez a legkegyetlenebb és a legcsodálatosabb testű, minént az Avicenna is mondta. A görögök Baricosnak hívják.

A leucuronta (en: leucuronta, la: Leucrota, Crocuta, Corocotta, Rosomacha, Akabo, Alazbo, Zabo, Lupus vesperitinus) szamárnagyságú képzeletbeli lény, a teste a szarvas és az oroszlán közé esik, a lábain hasított paták vannak. A hátgerince merev, ezért nem tud hátranézni. A szája nagy, az ínynélküli foga a teljes szája köré kiterjed. Képes emberi hangot adni. A hím hiéna és a nőstényoroszlán leszármazója. Pliniusnál a neve crocotta. Szerinte az összes állat közül a leggyorsabb. Szamárnagyságú, a combja a szarvasé, a nyaka, farka és melle az oroszláné, a feje a borzé, a patái hasítottak, a szája közvetlenül a fülei mögött nyílik, melyben a fogak helyett csontgerincek vannak. Képes utánozni az emberi hangot.

Heraldikai tigris
Heraldikai tigris
Heraldikai tigris
Heraldikai tigris
Embertigris (mantikor)
Embertigris (manticora, mantikor), egy régi bestiáriumból. Indiában él, három sor foga van, oroszlánnagyságú, a feje és a füleio emberiek, a farka a skorpióé, hegyes tüskékkel, a hangja mint egy kis trombita, a természete nagyon vad, de ha a farka megsérl, könnyen megszelídíthető.
Manticor egy francia bestiáriumból (1450 k.)
Satyral
Satyral
Leucuronta