Heraldikai lexikon/Tigris

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Névváltozatok:

tigrinus: tarkás, babos, mint a' tigris, tigris: egy iſzonyú vad Hírkániában, tigris (Pápai/Bod 617.), tigres subjungere curru: szekérhez kötni a' tigriſeket (uo. 589.)


Rövidítések

Oroszlán és tigris az 1668-as Bakos címerben
Ch-C, áll - tigrisek.svg

Általában természetes színezetében ábrázolják, csíkos testtel.

Az angol címertanban a (heraldikai) tigris (en: tyger, tigre, a természetes tigris: natural tyger) nagyon hasonló az oroszlánhoz. A teste nem csíkos, az orra végén egy lefelé kanyarodó agyar van, a teste és a pofája a farkashoz hasonló, de a tarkóján szőrtaraj van, és a szájában két lefelé irányuló agyar van. Az orra végén is egy agyar látható. A testén nincsenek csíkok.

A Bestiáriumok szerint nagyon vad és gyors állat, ezért csak úgy lehet előle elmenekülni, ha tükröket dobálunk eléje, ami leköti a figyelmét, ha meglátja a saját képét.

Az oroszlánember (la: manticora, baricos, en: manticor, manticore, mantegre, montegre, man-tiger, man-lion, mantichor, manticora, mantygre, satyral, lympago) egy képzeletbeli lény, melynek oroszlánteste (vagy tigristeste) és emberfeje van. Három sor éles foga, néha két agyara, néha denevérszárnya, hosszú csavart szarvai (vagy ökörszarvai), egyes szerzők szerint sárkánylábai, oeoroszlán- vagy skorpiófarka és trombitaszerű hangja van. A középkorban az örödög jeképének tartották. A perzsa mitológiából ered. A Huntingdon grófok címerének pajzstartója két szarvnélküli mantiger. A tigrisember (en: mantygre, satyral) ugyenez a lény, oroszlántestű és emberfejű fenevad szarvakkal. Két satyral a pajzstartója a Stawell lordok címerének.

A mantikor a bestiáriumok szerint Indiában él, a teste az oroszláné, mely vérvörös színű, a feje emberé, kék szemekkel, a farka pedig a skorpió fullánkjára emlékeztet. Nagy távolságokat képes lépni és nagyon eleven állat. Emberhúst eszik, a hangja olyan mint egy füttyszó, mely a furulya zenéjéhez hasonló. Egyesek szerint a farkából képes tüskéket kilőni. Az idősebb Plinius (8. könyv, 30) Ktésziaszt idézi, aki szerint mantikor arca és fülei emberiek, a szemei szürkék, három sor foga van, melyek fésűszerűen illeszkednek egymásba. Vérvörös teste az oroszláné, a hangja pedig a pánsíp és a trombita keveréke. A farkával a skorpióhoz hasonlóan képes szúrni. Nagyon gyors és különösen az emberi húst kedveli. Bartholomaeus Anglicus szerint (13. század, De proprietatibus rerum, 18. könyv) gyönyörű testű indiai állat, mely a tesét és a szőrzetét tekintve a medvéhez hasonlít, az arca pedig emberi. Az összes bestia közül ez a legkegyetlenebb és a legcsodálatosabb testű, minént az Avicenna is mondta. A görögök Baricosnak hívják.

A leucuronta (en: leucuronta, la: Leucrota, Crocuta, Corocotta, Rosomacha, Akabo, Alazbo, Zabo, Lupus vesperitinus) szamárnagyságú képzeletbeli lény, a teste a szarvas és az oroszlán közé esik, a lábain hasított paták vannak. A hátgerince merev, ezért nem tud hátranézni. A szája nagy, az ínynélküli foga a teljes szája köré kiterjed. Képes emberi hangot adni. A hím hiéna és a nőstényoroszlán leszármazója. Pliniusnál a neve crocotta. Szerinte az összes állat közül a leggyorsabb. Szamárnagyságú, a combja a szarvasé, a nyaka, farka és melle az oroszláné, a feje a borzé, a patái hasítottak, a szája közvetlenül a fülei mögött nyílik, melyben a fogak helyett csontgerincek vannak. Képes utánozni az emberi hangot.